Rembrandt és a holland „arany évszázad” festészete

Rembrandt és a holland „arany évszázad” festészete

2014. október 29. - 2015. február 15.

Szépművészeti Múzeum

A kiállítás a stokholmi Nationalmuseum, az amszterdami Rijksmuseum és a Kremer Collection együttműködésével valósult meg.

Az európai kultúra egyik virágkorát, a 17. századi holland művészet időszakát mutatja be a Szépművészeti Múzeumban november 1-től látható Rembrandt és a holland „arany évszázad” festészete című nagyszabású kiállítás. A tárlat a kor legnagyobb mestere, Rembrandt köré épül, akitől 20 remekművet láthat a közönség. A csaknem 100 festő több mint 170 alkotását felvonultató kiállításon a Szépművészetei Múzeum gazdag holland gyűjteményének 40 alkotása mellé több mint 130 festmény érkezik magán- és közgyűjteményekből, a legjelentősebb kölcsönző intézmények többek között az amszterdami Rijksmuseum, a stockholmi Nemzeti Múzeum, a párizsi Louvre, a londoni National Gallery, a Los Angeles-i Getty Museum, a New York-i Metropolitan, a firenzei Uffizi és a madridi Prado.  A kiállítás további szenzációja, hogy a jelentős számú Rembrandt mű - köztük a legkorábbinak ismert festménye és az utolsó önarcképe - mellett három Vermeer alkotást is láthat majd a tárlaton a nagyközönség.

Soha még ilyen átfogó, az 1600-as évek holland művészetét bemutató kiállítást nem láthatott a magyar közönség, így ez a tárlat mindenképpen hiánypótló a hazai kiállítások történetében, és egyben az utolsó nagyszabású kiállítása a 2015 tavaszán felújítási munkák előtt bezáró Szépművészeti Múzeumnak.

A Szépművészeti Múzeum a holland „arany évszázadot” bemutató kiállításával folytatja a 2006-ban megkezdett, az intézmény jelentős gyűjteményihez kapcsolódó  kiállítás-sorozatát, mely a 2006-os El Greco, Velázquez, Goya; a  2008-as Mediciek fénykora; 2009-es Botticellitől Tizianóig és 2013-as Caravaggiótól Canalettóig kiállítások után most a Holland Gyűjtemény 17. századi anyagát mutatja be. A múzeum holland gyűjteménye nemzetközi összehasonlításban is jelentős: a 17. századi mesterektől itt őrzött 500 festménnyel a Hollandián kívüli kollekciók sorában Európában az első öt közé tartozik.

A tárlat hét fontosabb szekcióra tagolódik. Elsőként a történelmi háttér kerül bemutatásra, mely a tengeri csatákat megörökítő képekkel indul Hendrick Vroomtól és id. Willem van de Veldétől, hiszen a függetlenségért folytatott harc, majd az Egyesült Tartományok világhatalomra jutása is a tengeren dőlt el. Orániai Vilmos szerepére síremlékének két ábrázolása utal, Bartholomeus van Bassentől és Gerrit Hoeckgeesttől. Az 1609-ben kötött Békeszerződést és az 1648-as münsteri békét is illusztrálja egy-egy festmény, de látható lesz a gyarmatosítás sikerének allegóriája is.

mutatja be az öntudatos, gazdag polgárok képmásaival, különböző egyesületek elöljáróinak csoportarcképét, házaspárok és családok reprezentatív, vagy intim hangulatú portréit sorakoztatva fel.

A harmadik téma a bőség, az élvezetek változatos képeit foglalja magába. Dús pompa-csendéletek szemléltetik a felhalmozott javakat Pieter Claesz.-tól, Willem Hedától, Abraham van Beijerentől, Willem Kalftól, melyeken a drága edények, gyümölcsök, virágok festői megjelenítése gyönyörködteti a szemet. A gazdagon berendezett házakban, elegáns teraszokon lakomázó és zenélő társaságok Willem Buytewech, Dirck Hals, Jan Steen képein, az ivó, pipára gyújtó fiatalok, akik Hendrick ter Brugghen, Judit Lseyster, Jan Molenaer modelljei voltak, mind az élet élvezetét sugározzák, nem különben a parasztok vidám napjait megörökítő életképek Isaac és Adriaen van Ostadétól, Cornelis Begától.

A negyedik szekció a vallással foglalkozik. A protestáns egyház templomaiból kitiltotta a „faragott képeket”, és a Szentírás közvetlen tanulmányozására szólította híveit. Az Ó és Új Testamentum történeteinek ábrázolása az otthonok falán kapott helyet. Minthogy a katolikusok is gyakorolhatták vallásukat, készültek oltárképek is, melyek formailag megőrizték a monumentális léptéket és az ünnepélyes stílust, ami hatott a házi ájtatosságra szánt művekre is. Haarlemben a klasszikus hagyományt folytatta Pieter de Grebber és Salomon de Bray, és ezen az úton indult el az ifjú Jan Lievens is. Utrechtben az itáliai Caravaggizmus volt hatással, Amszterdamban a mennonita Lambert Jacobsz és Jacob Backer képviseli az 1630-as évek vallásos festészetének monumentális stílusát. A bibliai témák humanizálódása Rembrandt műveiben valósult meg, és széles körben meghatározóvá vált.

Az ötödik szekció Rembrandttal és a kortársakra gyakorolt hatásával foglalkozik. Ebben a kiállításrészben kapnak helyet a holland festőóriás alkotásai is, köztük az elsőnek ismert festménye és az utolsó képe is. A legkorábbi, 1623-ban készült Szemüvegárus című festmény szülővárosából, Leidenből érkezik (Museum de Lakenhal), míg az utolsónak tartott, valószínűleg halála évében, 1669-ben készült Önarckép a firenzei Uffiziből. E mellett a kiállítás bemutatja a Münchenből (Alte Pinakothek), Párizsból (Musée du Petit Palais) és Londonból (National Gallery) érkezett Önarcképeket is. Egy New York-i magángyűjteményből pedig egy Minervát ábrázoló festményt láthatunk, aminek érdekessége, hogy egykor a híres magyar műgyűjtő, Nemes Marcell birtokában volt.

A következő, hatodik részben a holland művészek számára oly fontos téma, a városi élet jelenik meg, ebben Vermeer indösszesen 38 képből álló életművéből  három jelentős képet bemutatva. A Geográfus Frankfurtból, az Asztronómus a Louvre-ból, A katolikus hit allegóriája pedig a New York-i Metropolitan Museumból érkezik.

A kiállítás a tájképekkel zárul, mely fontos és jelentős része a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének.

Az Iparművészeti Múzeumból érkező korabeli bútorok, használati tárgyak, illetve a Széchényi Könyvtárból érkező térképek, atlaszok, földgömbök teszik a tárlatot még izgalmassá.  A kiállítást a korszak művészetét bemutató, igen alapos, 40 tanulmányt tartalmazó, magyarul és angolul megjelenő katalógus teszi teljessé.

A kiállítás kurátora: Ember Ildikó, a Régi Képtár egykori vezetője, 17. századi holland festészet nemzetközi hírű kutatója.