Kiállításmegnyitó - Orosz István grafikusművész kiállítása

Kiállításmegnyitó - Orosz István

Időpont: 2010. június 30.

Helyszín: Óbudai Kulturális Központ  - 1032 Budapest, III. kerület, San Marco utca 81.

A kiál­lí­tást meg­nyitja: Antall Ist­ván (Magyar Rádió Művé­szeti Főosz­tály Iro­dalmi Szerkesztősége)

Fuvo­lán köz­remű­kö­dik: Par­ragh Emese és Szen­tesi Dorottya

A kiál­lí­tás az Óbudai Nyár prog­ram­so­ro­zat kere­tén belül kerül megrendezésre.

 

Orosz István

 

1970-1975: Magyar Iparművészeti Főiskola. 1977: a Zágrábi Animációs Világfesztivál legjobb első filmje (Csönd); 1981: a Krakkói Rövidfilmfesztivál díja (Álomfejtő); 1986: V. Országos Alk./Terv. Grafikai Biennálé fődíja, Békéscsaba; az Oberhauseni Filmfesztivál Nemzetközi Filmklubok díja (Ah, Amerika!); Derkovits-ösztöndíj; 1988: a tuzlai Portrétriennálé díja; 1990: a 14. Grafikai Biennálé aranyérme, Brno; 1991: Balázs Béla-díj; a 9. Lahti Nemzetközi Plakátbiennálé I. díja; a Győri Médiawave Nemzetközi Film- és Videofesztivál fődíja (Vigyázat, lépcső!); az Art Directors Klub (New York) kiállításának kitüntető oklevele; Master's Eye Prize, Trnava; 1992: a VIII. Alk./Terv. Grafikai Biennálé fődíja, Békéscsaba fődíja; 1993: Munkácsy-díj; 1994: az 5. Chaumont-i Plakátkiállítás ICOGRADA díja; 2005: érdemes művész. 1986 óta tagja a Ducki Kristóffal, Pinczehelyi Sándorral, Pócs Péterrel közösen alapított » DOPP csoportnak. A Pannónia Filmstúdió rendezője, a Magyar Iparművészeti Főiskola vendégtanára. A Széchenyi Művészeti Akadémia levelező tagja. ~ sokarcú, sok műfajú művész, az anamorfózis (átváltozás), a trompe l'oeil (szemfényvesztés) sok évszázados műfajának mába transzponálója, aki mindezek filozófiai hátterével is foglalkozik. Grafikai stílusára jellemző a múlt századi metszeteket idéző míves, vonalhálós rajz, amit szürrealista "csavarokkal" párosít. A 80-as években születnek tükörhengeres anamorfózisai: különös rézmetszetei, amelyeknek egy bizonyos pontjára krómozott hengert téve a henger falán újabb kép jelenik meg - sziklás tengerpart fölött Verne Gyula arcképe, egy labirintus közepére helyezett tükörkúpban a Minotaurus bikafeje. A 80-as évek végén Anamorfikus testtájak című sorozatában a nagyméretű ceruzarajz-testek hiányzó végtagjai tükörhengerekben jelennek meg. A 90-es években született különös Lépcső-sorozata: plasztikus lépcsőfokokra festett életnagyságú testrészletek, amelyek egy bizonyos szögből nézve a lépcsőn fel- vagy lemenő teljes alak illuzionista képét adják. A 90-es években készíti bravúros látszatarchitektúráit: leheletfinom rézkarcokon egyszerre kifelé és befelé nyíló ablakokat, megcsavart perspektívájú, abszurd épületsarkokat. Autonóm grafikáival párhuzamosan szürreális hangvételű, főleg színházi, film- és könyvplakátokat készít. Hatásuk egyik titka a monokróm, archaikus ízű rajz és a harsány színhatások frappáns ötvözete. Animációs filmjeiben is vezérmotívum marad az átváltozás. A sótartó felé c. filmben (1979) egy vendégség résztvevője az asztal mellől az asztalra kerül, ahol kietlen táj lesz a gyűrt abrosz s távoli világítótorony az elérni vágyott sótartó. A Vigyázat, lépcső! c. filmben (1989) egy városi bérház lepusztult lépcsőháza tágul abszurd történelmi helyszínné. A Kert

c., monokróm, metszethatású grafikákból fölépülő filmben (1993) egy titokzatos kert asszonya fedi föl sellőlétét. ~ minden műfajában olyan aprólékos gonddal dolgozik, mint egy középkori miniátor. Megőrző típusú művész, aki régi korok művészetének, filozófiájának őt érdeklő darabjait avantgárd látásmóddal, és eszközökkel emeli át a mába. 1984 óta használja az „OUTIS” (Utisz): Senki művésznevet – Odüsszeusz után szabadon.