Vancsó Zoltán fotókiállítása
Esemény megnevezése: |
|
---|---|
Időpont: |
2010. február 04., 17:00
meddig: 2010. március 28., 18:00 |
Helyszín: | Budapest |
Név | Vancsó Zoltán |
Esemény hozzáadása a naptárhoz |
vCal iCal |
Vancsó Zoltán - Szándéktalan fény
2010. március 28-ig.
Helyszín: Mai Manó Ház /Bp. Nagymező u. 20.)
Vancsó Zoltán legújabb képanyagában képzeletbeli utazásra invitálja
nézőit. A sorozat a leszállással kezdődik, a felszállással ér véget,
azonban az első képek láttán világossá válhat számunkra: nem egy
konkrét utazásról van szó, hiszen a fotók a világ különböző tájain
készültek. Nem a helyszín és nem is egy konkrét, bemutatni szándékozott
társadalmi vagy kulturális jelenség, megfigyelt sajátosság az, ami
egybefűzi a felvételeket, hanem az a már-már fogalommá vált „vancsós”
tekintet, amely a látható valóságot újrateremti, új összefüggésekben
láttatja.
A képkészítési szituáció a fotográfia legtradicionálisabb alaphelyzete,
a pillanatfelvétel. A fotós a megrendezetlen valóságot rögzíti
apparátusával, vagyis ha úgy tetszik, dokumentál. Mivel a téma
látszólag a lába előtt hever, nincs más dolga, minthogy szelektáljon,
vagyis kiválassza a valóságból azokat az elemeket, amire a néző
tekintetét fel kívánja hívni. Ez az a mozzanat, ami a dokumentarista
kép szempontjából alapvető fontosságú: a téma és az azon keresztül
közvetített mondanivaló pontos meghatározása. Vancsó fotóin viszont
maga a téma elveszti jelentőségét, feloldódik a kompozíció egészében.
Az összes motívum a kép rendszerének egy elemévé lesz, azt látszik
szolgálni. A különböző dolgok – a természeti jelenségek, a tárgyak,
emberek – olyan valószínűtlenül pontosan állnak össze egy képpé, mintha
egy képzeletbeli színi előadás díszletei lennének.
Vancsó Zoltán nagy mágiája, hogy a környező valóság szubjektum
szempontjából befolyásolhatatlan, „kérlelhetetlen” erőit is saját
szolgálatába tudja állítani. Ha nem is sokáig, a másodperc egy
töredékére, egy felvétel erejéig legalábbis biztosan. Saját
tekintetével rendszert teremt a világ amúgy kevéssé rendezett
szövetében, amelyet a néző a saját tapasztalataival szükségszerűen
kiegészíti. Így válik világossá a képek üzenete, a határozott
szembenállás a fogódzók nélküli „embertelen” léttel szemben.
Böröczfy Virág, művészettörténész
Vancsó Zoltán rendszeresen kiállító művész, munkái a fotográfia klasszikus irányához kötődnek, képei töprengésre sarkallnak, a valóság ártatlan és jelentés nélküli helyzeteit különös, misztikus dimenziókba emelik. Fiatalkora ellenére, 2003-ban a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnökségi tagjává választotta. Számos szakmai elismerés birtokosa, többek között Balogh Rudolf-díj, André Kertész ösztöndíj. A Young Photographers United (YPU) a magyar fotográfusok közül másodmagával választotta tagjai sorába. Vancsó Zoltán 2004-ben William Kleinnel közösen állított ki a MEO-ban, és Kuba sorozatával elnyerte a Sajtófotó pályázat különdíját. 2006 novemberében mutatták be Sóhajtenger című fotófilmjét a hazai mozik Wim Wenders kísérőfilmjeként. 2008-ban nagyszabású retrospektív kiállításával párhuzamosan jelent meg eddigi munkásságát összefoglaló albuma Állófilmek címmel.
A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
Kísérőprogramok
2010. február 5. FotóPéntek
16.00-17.00 Tárlatvezetés Vancsó Zoltán közreműködésével
17.00-18.00 Virtuális könyvbemutató és slide show
A Szándéktalan fény c. album virtuálisan létezik mindaddig, amíg valaki meg nem rendel belőle egy (vagy akárhány) példányt. A könyvbemutató alkalmával a látogatók kézbe vehetik a tárgyiasult fotóalbumot, miközben a 6 perces zenés vetítésen a kiállítás képeinek új értelmezési dimenziói nyílnak meg.