Szvorák Katalin jótékonysági estje a Lepramisszió javára

Szvorák Katalin jótékonysági estje

Budapest, november 6.

Szvorák Katalin Liszt-díjas és alternatív Kossuth-díjas énekművész Mindeneknek teremtője címmel 2011. november 6-án, vasárnap 16 órakor jótékonysági koncertet ad a kelenföldi evangélikus templomban  (Budapest, XI. ker., Bocskai út 10.) a Lepramisszió javára. Közreműködik Andrejszki Judit csembaló- és énekművész. Az est háziasszonya Kudlik Júlia.

 A belépés díjtalan.

Fabiny Tamás evangélikus püspök Szvorák Katalin a Teremtés dicsérete című lemezéhez az alábbi szavakat mondta:  

„Itt van a szép víg karácsony,

Élünk dión, friss kalácson…” (Dsida Jenő) 

 A teremtés dicsérete   

Kezdetben teremté az Isten a mennyet és a földet. Különválasztá a magas és a mély hangokat, így megalkotá a muzsikát. És látá Isten, hogy ez jó. És lőn este és lőn reggel: első nap. 

Majd megteremté Isten a különféle hangszereket, hogy dicsérjék őt kürtzengéssel és hárfán, dicsérjék nagyságát dobbal és zengő citerával. És látá Isten, hogy ez jó. És lőn este és lőn reggel: második nap. 

És mondá Isten: válasszuk külön a kórus- és a szólóéneklést. Zengedezzék megannyi mennyei és földi kar, énekeljék hatalmas erővel az Aida Szabadság-kórusát és a János-passió zárókorálját, de énekeljenek nem kevésbé hatalmas erővel az egyetlen hangon. És látá Isten, hogy ez jó. És lőn este és lőn reggel: harmadik nap. 

Majd megteremté Isten a pentaton dallamot, ahol az hangoknak közei kizárólag egész hangok és kistercek. És látá – főképpen pedig hallá – Isten, hogy mindez jó. És lőn este és lőn reggel: negyedik nap. 

Majd ezt mondá az Isten: „Szela”! Ezzel pedig megteremté a szünetjelet, hogy legyen csendesség és katarzis a hangok elhalásakor. És látá Isten, hogy ez jó. Lőn este és lőn reggel: ötödik nap.

Azután ezt mondta Isten: teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a magas és a mély hangokon Így megalkotá a zeneszerzőket: Pretoriust és Wolfgang Amadeust, Pendereckit és Szörényi Leventét. Velük együtt megalkotá az énekeseket, hogy hajtsák uralmuk alá a szinkópákat és a hajlításokat, majd megalkotá az ő teremtésének koronáit, a népdalénekeseket. És látá Isten, hogy mindez igen jó. És lőn este és lőn reggel: hatodik nap.  

Mikor pedig elvégezé Isten az ő munkáját, amelyet alkotott vala, megpihene az ő minden munkájától. És megáldá Isten a hetedik napot, hátradőle az ő trónusán, hogy meghallgassa az ő szívéhez oly közel álló Szvorák Katalin előadását. Ebben felhangzék ez a  kedves dallam és szerfölött szívből fakadó szöveg: „Csillagoknak teremtője, / Vigyázz minden kicsi kőre, / Fűre, fára, szőlőtőre, / S minden téged éneklőre”. Mindezt meghallván az Úristen felemelé az ő hangját, és így szóla: Hát hogy ne vigyáznék én rájok, hogyne vigyáznék az én kedves éneklőmre. És lőn este és lőn reggel: hetedik nap.