textilművész

1967: Magyar Iparművészeti Főiskola, szövött kárpit és gobelin szak. 1968-1970 között tanulmányúton járt Svájcban, Franciaországban és Németországban. 1981-1987 között Genfben élt. 1973: Milánói Triennálé, ezüstérem, 1980: 6. Fal- és Tértextil Biennálé díja, Szombathely; 1986: 9. Fal- és Tértextil Biennálé díja, Szombathely; 1991: Ferenczy-centenárium, I. díj; Munkácsy-díj; 1999: Kossuth-díj. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Pályája elején selyemfestéssel foglalkozott. A színházi munka, jelmezek, kellékek tervezése nemcsak technikai tapasztalatokkal gazdagította, de formai, témabeli tanulságokat is hozott. A 70-es évek végén visszatért a szövéshez, a gobelinhez. Téma, technika és koncepció az első munkáktól fogva mindig szorosan összefüggő elemek: majd minden alkotása személyes érzelmekkel felruházott hétköznapi tárgy átemelése a gobelin luxus-műfajába. A gobelin, a szövés tökélye, mindig is vonzó terület volt a drapéria megjelenítésére, ~ szövésein újraéled ez a reneszánsztól kezdve folyamatosan élő, fejlődő megjelenítési forma, feldúsulva azokkal a tapasztalatokkal, melyet a selyemfestés illuzionista technikája hozott. Kiemel egy személyes kötődésű tárgyat eredeti mivoltából - megszövi - és ezzel új összefüggésrendszert teremt a tárgy köré. A Katonapokróc 1945-ből valós, durva haditakaró. A megszövött mű (összetekerve, a felcsavart hengerforma árnyékaival, leltári számmal, golyóütötte lyukkal, és ugyanakkor más léptékével, lenyűgöző egyértelműséggel a második világháborúról szól. A személyes múlt, a lényegi kötődések vállalása és folyamatos jelenléte fontos alkotóeleme művészetének. A Mellényke, a Fontos kis zsebkendő, a Gyermektakaró, a Vándortarisznya és társaik mind ebbe a sorba tartoznak. Fellelhető a művek sorában egy elvontabb vonulat is: ezek az alkotások a textillel mint meghatározó alapelemmel vannak kapcsolatban. Ilyen a Szakadás, amely egy semmibe vesző, szmogosan vibráló moebius szalag, melynek hiányzó részét tudatunk egészíti ki. A 90-es években monumentális művei a Tisztelet Ferenczy Noéminak (1990), a Triptichon (1993), a Himnusz (1996).

Egyéni kiállítások
1969 • Centre Oecuménique, Genf
1977 • Pataky Művelődési Ház, Budapest • Horváth Endre Galéria, Balassagyarmat
1978 • Rzezby G., Varsó
1979 • Ifjúsági Ház, Zalaegerszeg
1980 • Handwerksforum, Kassel (kat.)
1981 • Kultúrh., Dombóvár (kat.) • Fészek Galéria, Budapest
1984 • Galerie Faust, Genf
1985 • Dominikanerkloster Galerie, Frankfurt • Galerie Muscade, Párizs
1987 • Genf
1988 • Jurisics Művelődési Központ, Kőszeg (kat.)
1991 • Dreifaltigkeitskirche, Ulm (D)
1993 • Akadémiai székfoglaló kiállítás, Vigadó Galéria, Budapest (kat.)
2000 • Magyar Köztársaság Nagykövetsége, Bécs
2001 • Válogatás 25 év kárpitjaiból, Műcsarnok, Budapest • Körmendi Galéria, Sopron
2002 • Magyar Kultúra Alapítvány, Budapest
2006 • Új művek, Egry József Emlékmúzeum, Badacsony