PAPÍRMUNKÁK - Fehér László kiállítása

A Platán Galéria kiállítása Fehér László legújabb műveit mutatja be. Az utóbbi években a papíralapú művek minden korábbinál nagyobb hangsúllyal jelentkeznek Fehér művészetében. A művész legújabb tussal és ceruzával készített vegyes technikájú grafikai sorozata ugyan jelentős elmozdulást jelez az életművön belül, mégis szorosan kapcsolódik Fehér korábbi sorozataihoz. A homogén fekete felületekkel konfrontált, azokból mintegy grafikai jelként előhívódó alakok családtörténeti vonatkozásúak – a személyes és a történeti emlékezet kérdéskörét feszegetik. Az archív amatőr fényképeket megidéző, fotórealisztikus grafikákon a művész és feleségének családja jelenik meg. A műveken felvillanó hétköznapi jelenetek a holocaust traumatikus eseményei utáni időszaktól szinte napjainkig követik nyomon a család különböző generációinak életútját. Akár Fehér korábbi festménysorozatain, a banális pillanatképek ezúttal is önmagukon túlmutató egzisztenciális és társadalmi kérdésekre reflektálnak, a művek a személyes és akollektív emlékezet problematikáját járják körül.

„A sík fekete felületek mind a rajzokon, mind a festményeken olyanok, mint a kozmikus sötét anyag: nemcsak a »didaszkáliát« és a kiindulópontként szolgáló fénykép hátterét nyelik el (rendszerint), hanem a horizontot is eltüntetik, megszüntetve az egymást követő terek fokozatait, tehát felszámolják a perspektívát. Megfosztanak minket attól a lehetőségtől, hogy kiderítsük, milyen kapcsolatok vannak a sötét térségekből előbukkanó részletek – a személyek és a tárgyak, az épületek vagy  a táj elemei – között, esetleg rekonstruáljuk ezeket. A fekete szint itt tehát az üresség, a nemlét transzfigurációjaként fogható fel, amelybe belemerülnek az emberek és a tények, ez köti össze a dramatis personae-t időben és térben. Időtlenség és nemlét, Fehér László rajzain és festményein fekete síkok formáját ölti – e koordináták a kép sík felületén a mélység illúzióját keltő reneszánsz változattól eltérő perspektívát jelölnek ki. Meghatározhatják például egy egzisztencia paramétereit, amelyre rányomta bélyegét az elidegeníthetetlen »nemzedéki emlékezet«, és olyan tényezők definiálják, mint a születési hely, a származás, a vallás és a családi kapcsolatok.” – írja Anda Rottenberg a Fehér László új műveiről a kiállítással egy időben, a Scolar Kiadó gondozásában megjelenő kiadvány bevezető tanulmányában.

Fehér László a nemzetközi művészeti színtér legismertebb magyar alkotói közé tartozik, 1990-ben ő képviselte Magyarországot a Velencei Biennálén, 1997-ben a bécsi Ludwig Múzeumban, 2001-ben a budapesti Műcsarnokban, 2007-ben a budapesti Ludwig Múzeumban, majd 2011-ben a Saint-Étienne-i Modern Múzeumban rendeztek gyűjteményes kiállítást az életművéből. Ő volt az első kelet-európai művész, akinek műve megjelenhetett a bécsi Ringturm homlokzatán 2012-ben. 2014-ben pasztell-önarcképe a Galleria degli Uffizi világhírű önarckép-gyűjteményébe került. Ezentúl művei számos hazai és nemzetközi magán- és közgyűjteményben megtalálhatók. 2000-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. //Anda Rottenberg//

GALÉRIA