NEMES-JELES LÁSZLÓ rendezővel GYÖRGY PÉTER esztéta beszélget a SAUL FIA című filmről
Közönségtalálkozó a Nyitott Műhelyben...
Esemény megnevezése: |
|
---|---|
Időpont: |
2015. 07. 04. mikortól: 19:00 meddig: 20:45 |
Helyszín: | Budapest |
Esemény hozzáadása a naptárhoz |
vCal iCal |
NEMES-JELES LÁSZLÓ rendezővel GYÖRGY PÉTER esztéta beszélget a SAUL FIA című filmről
Budapest, Nyitott Műhely
2015. 07. 04. 19:00
A belépés díjtalan.
Hiszen
a Saul fia leglátványosabb és leginkább ünnepelt formanyelvi megoldását
éppen a látótér részleges korlátozása (és így a képzelet ingerlése)
jelenti. Nemes Jeles filmjében a halálipar egyik zsidó napszámosát, a
Sonderkommando egyik tagját, Sault (Röhrig Géza)
követjük konok figyelemmel, aki precíz rutinban kíséri a frissen
érkezett zsidókat a gázkamrák felé, gépiesen gyűjtögeti társaival a
fogasra akasztott ruhákat és a meztelen holttesteket, végül nagy
lendülettel lapátolja a krematóriumban keletkezett hamut a folyóba. Ám
hiába vizsgálhatjuk sosem látott közelségből a halálgyár működését, a
főhős fejéhez tapadó kamera, a kis mélységélességű kompozíciók és a
klausztrofób képarány révén a borzalmak java a szemhatáron kívül marad. A
rémisztő dübögéssekkel és sikolyokkal zsúfolt hangsáv, illetve a
háttérben derengő hullák – a Saul fia főként ezekkel stimulálja a nézői
képzeletet.
De
ez az eljárás (mely önmagában nyilván a legkevésbé sem mondható
újszerűnek, elvégre bevett gyakorlat a minimalista művészfilm
mestereitől hollywoodi zsánerfilmekig) azért kivételesen nagy hozamú
művészi megoldás, mert megdöbbentő erővel közvetíti a főhős helyzetét és
érzékelését. Hiszen a halálüzem foglya és egyszeri dolgozója csak úgy
képes elvégezni pokoli feladatát, ha blokkolja észlelését, ha tehát nem
néz rá és nem gondol arra, amit végez. A Saul fia intenzív
szubjektivitású formanyelve tehát nem csupán ügyesen megkerüli a
közvetlen ábrázolás tabuját, de egyszerre működik a horrorisztikus
hatáskeltés hatékony eszközeként és a Sonderkommandósok létállapotának
elementáris erejű metaforájaként: a közelgő kivégzésük tudatában csak a
következő pillanatra fókuszáló rabok rövidlátó, beszűkült tudata ugyanis
az egyetlen lehetséges létformát jelenti a számukra.
/Részlet Nagy V. Gergő kritikájából, Revizor.hu/