NÁDLER István: Kibontva

NÁDLER István: Kibontva

MEGNYITÓ:
VÁRFOK GALÉRIA
1012 Budapest, Várfok u. 11.

2013. november  29.,  PÉNTEK | 19.00 – 21.00 óra között.

A kiállítás nyitva: 2013.11.30 – 2014.01.11., kedd-szombat 11 és 18 óra között.


Nádler István, a magyar kortárs művészet élő klasszikusa, a hazai neoavantgárd mozgalom jeles képviselője, az Iparterv nemzedék egykori tagja, idén 75 éves. A Várfok Galéria egy nagyszabású kiállítással kíván tisztelegni az idén Prima Primissima díjra jelölt művésze előtt, mely pontosan születésnapján, november 29-én nyílik meg a Galériában. A tárlat Nádler tizenkettedik egyéni bemutatkozása lesz a Várfok utcai termekben , mióta 1997-ben az állandó művészkör tagjává vált. A most kiállításra kerülő anyag legnagyobb részét 2013-ban festett új munkák jelentik, ez egészül ki egy érzékeny válogatással az elmúlt néhány év alkotásaiból.
A nádleri immár öt évtizedes múltra visszatekintő életmű egyik meghatározó pontja a folyamatos, mégis koherens megújulás, mely az alkotás metafizikájából mind mélyebb és mélyebb rétegeket tár fel. Ennek az útnak az eddigi legmarkánsabb fordulópontja a 2000-es évek elejének „fekete korszaka” volt. Az abból való kilépés nem egyszerűen a színek diadalát hirdette, hanem sokkal inkább azok fénnyel való átitatódását, ami 2009 környékén ténylegesen az arany és az ezüst használatához vezetett. A mostani kiállítási anyag ehhez képest egy újabb fázist mutat: az elmúlt időszak légies, szinte áttetsző terei után egy markáns, reduktívnak ható, ugyanakkor mégis lírai fejezethez érkeztünk, a szürke tónusához.A szürke nem más, mint a fekete és fehér közti köztes állapot, ami ambivalens módon elnyeli a színek és a formák mellékes részleteit, így élesítve fel lényegi voltukat, a legigazabb minőséget hozva ezzel felszínre. A fekete korszakhoz képest másfajta, nehezebben megfogható transzcendenciát sugall és már önmagában is egy várakozással teli alapállapotot generál. 
A szürke szín nyugalmának és homogén csendjének rendje átjárja a kiállítást. A hol egy-egy pont köré sűrűsödő, hol spirálban futó gesztusok mozgásba hozzák a teret, koncentrált formáikban finoman fénylik fel a jelentés. Energiák csomósodásának, erőterek kölcsönhatásának, párhuzamos univerzumok rétegződésének lehetünk szemtanúi, ahol a szinte áttetszővé oldott gesztusok látszólagos súlytalansága és spontaneitása mögött a legtudatosabb felkészülés és koncentrált alkotás rejlik. Az önmaga által létrehozott képi valóság nyilatkozik itt meg örökérvényű ideák formába öntése által.