Nádas Péter Világló részletek című memoárjának bemutatója
A szerzővel Földényi F. László beszélget.
Esemény megnevezése: |
|
---|---|
Időpont: |
2017. 04. 19. mikortól: 19:00 meddig: 20:30 |
Helyszín: | Budapest |
Esemény hozzáadása a naptárhoz |
vCal iCal |
Nádas Péter Világló részletek című memoárjának bemutatója
Budapest, Katona József Színház
2017. április 19. 19:00
A szerzővel Földényi F. László beszélget.
„Krónika helyett végül is inkább legendákat gyárt magának az ember, amikor egy másiknak elbeszéli az élettörténetét” – írta Nádas Péter
a Párhuzamos történetekben. Saját emlékiratában, a Világló
részletekben, ennek megfelelően egyedülálló módszerrel kerüli el ezt a
legendagyártást. Bevésődött emlékképeiből – a „világló részletekből” –
kiindulva először az álomfejtés módszerével fölidézi az eredeti élmény
összetevőit, a hangokat, látványokat, szagokat, érzeteket és emóciókat,
majd ezek alapján rekonstruálja, hogy mi történt, hol és mikor. A
másoktól hallott történeteket elemeikre bontja,
hogy kiszűrje belőlük a tudatos vagy tudattalan torzításokat, majd a
megtisztított életanyag és a leleplezett torzítások alapján
rekonstruálja, hogy mi történt, hol és mikor. Innen pedig koncentrikus
körökben halad tovább az okok, körülmények, motívumok, előzmények és
következmények felé, míg végül kirajzolódik a történtek jelentése és
jelentősége a saját személyes életében és az attól elválaszthatatlan,
közös emberi világban.
E módszer eredményeként láttató erejű
leírások, izgalmasabbnál izgalmasabb történetek, rejtett összefüggéseket
feltáró nyomozások követik egymást e rendkívüli, rendhagyó emlékirat
lapjain.
A bemutatón való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A helyfoglalás érkezési sorrendben történik.
FONTOS: a regisztráció csak ÁPRILIS ELSŐ NAPJAIBAN indul, annak pontos részleteit itt olvashatják majd.
Nádas Péter: Világló részletek
„Egyszer egy többnapos pilisi kiránduláson, amikor sehol nem volt se
vége, se hossza az útnak, csak mentünk és mentünk valahol Dömörkapu és
Pilisszentkereszt között az erdőkben, nem lehetett felfogni ésszel, hogy
minek megyünk, hová ereszkedünk, hová kapaszkodunk ezeken a hegyeken,
és miért nem visznek, mért olyan csöndesek, hogy nekünk gyerekeknek már
kiabálni se legyen szabad, majd ha tisztásra, mezőre érünk, ott
kiengedheted a hangodat, mert az a bevett szokás, hogy az ember az
erdőben nem ordibál, nem zavarja a madarakat és a vadakat, és már jó
messzire a menedékháztól, ahol egy nagy, jéghideg hálóteremben az egész
társasággal, felnőttekkel, gyerekekkel nagy hangoskodások közepette
eltöltöttük az éjszakát, arra is megtanítottak, hogy soha nem fázom,
soha nincs melegem, soha nem vagyok szomjas, soha nem vagyok éhes, soha
nem vagyok fáradt, soha nem vagyok álmos, és főleg nem unatkozom, ezt
most jól jegyezzem meg magamnak.
És azonnal megjegyeztem.”
„Krónika helyett végül is inkább legendákat gyárt magának az ember,
amikor egy másiknak elbeszéli az élettörténetét” – írta a szerző a
Párhuzamos történetekben. Saját emlékiratában, amelyet az Olvasó a
kezében tart, ennek megfelelően egyedülálló módszerrel kerüli el ezt a
legendagyártást. Bevésődött emlékképeiből – a „világló részletekből” –
kiindulva először az álomfejtés módszerével fölidézi az eredeti élmény
összetevőit, a hangokat, látványokat, szagokat, érzeteket és emóciókat,
majd ezek alapján rekonstruálja, hogy mi történt, hol és mikor. A
másoktól hallott történeteket elemeikre bontja, hogy kiszűrje belőlük a
tudatos vagy tudattalan torzításokat, majd a megtisztított életanyag és a
leleplezett torzítások alapján rekonstruálja újra, hogy mi történt, hol
és mikor. Innen pedig koncentrikus körökben halad tovább az okok,
körülmények, motívumok, előzmények és következmények felé, míg végül
kirajzolódik a történtek jelentése és jelentősége a saját személyes
életében és az attól elválaszthatatlan, közös emberi világban.
E módszer eredményeként láttató erejű leírások, izgalmasnál izgalmasabb
történetek, rejtett összefüggéseket feltáró nyomozások követik egymást e
rendkívüli, rendhagyó emlékirat lapjain.