Matzon Ákos Relief c. kiállítása

Matzon Ákos festőművész - R E L I E F

Gondolatok a könyvtárban.2011. vegyes technika. 220x380(részlet)

Megnyitó: 2011. szeptember 29-én, csütörtökön 17 órakor

BTM-Budapest Galéria - Budapest Kiállítóterem
(1056 Budapest, Szabad sajtó út 5.).

A kiállítást megnyitja:
Rockenbauer Zoltán művészettörténész, PhD

Közreműködik: Rozmán Lajos klarinétművész

"A készítendő művek reliefek és objektek, melyeknek összefoglalóan lényegük, hogy fából, kartonból, vágott telefonkönyvekből (tehát különböző anyagokból), készített filigrán hasábok sokasága egyenként egymással egy követhetetlenül logikátlan logikus együttesben alkotja a képmező jó részét és önmaguk helyzetéből adódóan fényeket ill. árnyékokat indukálnak.

A könyvképeknél a játékosan rendezett könyvhasábok élein látensen megjelenő betűk a kultúrába vetett hitet és optimizmust is kívánják közvetíteni az elsődleges látványon túl. A könyv megjelenítése és felhasználása már régóta foglalkoztat, mert a könyv maga  a kultúra ikonikus jele is.
A művek másik csoportja a két, vagy három félből, harmadokból variálhatóan összeállítandó művek – reliefek, mintegy szárnyasoltár, a hitet, mint apriori fogalmat érzékeltetik ugyancsak az elsődleges fény-árnyék megjelenésén túl. Ennél a műtárgycsoportnál a műbe beépített tükör „fénysávok” a szemlélődő és a mű közötti kapcsolatot (interaktivitást) kívánja megteremteni."

Megtekinthető 2011. október 30-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.

A jelen kérdéseit kereső és arra reflektál művész: Matzon Ákos

Budapest – A Budapest Galériában (BTM) 2011. szeptember 29-én Relief címmel nyílik önálló kiállítás Matzon Ákos Munkácsy-díjas festőművész legújabb alkotásaiból. A művésszel a kiállítás rendezése közben beszélgettünk. Szöveg: Galambos Ádám (az interjú az evangelikus.hu honlapon jelent meg.)

– A Budapest Galéria lehetőséget nyújt nagy falfelületei által arra, hogy számos nagyméretű alkotással is be tudjanak mutatkozni kortársaink.Matzon Ákos Relief című kiállításán főleg 2010-2011-es alkotások láthatóak, de megtalálható régebbi festmény is. Kérlek mesélj a csütörtökön nyíló kiállításod anyagáról!

– A kiállítás rendezőjével, Török Tamással arra törekedtünk, hogy ne túl sok alkotás szerepeljen a falakon. A kiállítás rendezésénél fel kellett állítani a vezérfonalat, mely részben a könyv, összefoglalóbban a kultúra iránti szeretetem és aggodalmamnak a megjelenítése. A másik ennek egyfajta szakrális oldala, a hit, tudniillik hogy én hiszek a kultúrában.

– A kiállítás felépítésénél jól érződik, hogy a látogató egy nagyméretű művet nem tud megkerülni...

– A kiállításnak van egy fő műve, egy több mint nyolc négyzetméteres alkotás: Címe: Gondolatok a könyvtárban, egy végigfutó ritmusos könyvdarabokból építkező mű – mellesleg telefonkönyvből van készítve, hogy a kultúrának a megsemmisítése ne merülhessen fel – és az ezekkel együtt lévő homogén kontrasztos színfelületek – kékbe menő szürkék és sárgák, vörösek sora. Ezt a munkámat most, a kiállítás rendezése közben láthatom először egészében, ugyanis eddig nem volt lehetőségem – nagysága miatt – egyben megtekinteni. Ez az alkotás egyszerre rendet és rendetlenséget, komoly mondandót és játékosságot is sugall...

– Szárnyasoltárok alkotják a kiállítás másik központi részét. Mi miatt alkot valaki ma szárnyasoltárt?

– Ezek a képek monokrómok, fehérek, egészen sötétkékek vagy feketék. Különböző vastagságú, szélességű pálcák egymással párhuzamosan, de valamilyen viszonylatban elhelyezett rendszeréből. Köztük tükörből kialakított fénysávok vannak, melyek valamilyen fajta kapcsolata adja ki a képek egészét, szövetét. Azért neveztem el őket szárnyasoltárnak, mert eleve szakrális témára gondoltam, továbbá kialakítását is triptichon formában képzeltem el.

– A fénysávok számos alkotáson fellelhető sajátos motívumok, mely megszólítják a nézőt. Honnan ered ez a gondolat?

– A fénysávok egyik fő motívumnak, már-már vesszőparipámnak számít. Eredetileg azért kezdtem el, mert én a vonalakat nagyon fontosnak látom. A fényszalagnak nevezett alkotásaimon egy zenei vagy matematikai ritmus alapján felrajzolt háló képezi az alapot, melynek mentén időnként vannak hangsúlyosan megjelenő vonalak, melyeknél a kép fűrésszel át van vágva. Tulajdonképpen ezek bemélyesztett vonalak, negatívok. Azért, hogy ezeknél a fény ne süljön be, a tükörrel. tudtam „visszahozni” eredményesen. Ezzel a furcsa megoldással – melyre kezdetben én sem gondoltam – sikerült azt elérnem, hogy a nézőt „kényszerkapcsolatba” hozzam a képpel. Mikor valaki ránéz először erre a tükörre, talán azt gondolja, hogy a kép mögötti falat látja, de mikor megmozdul rájön, hogy tulajdonképpen önmagából lát ezeken a réseken keresztül egy vékony szeletet és az ő mozgásával a kép is „bemozdul”.

– A kiállításon régebbi munkák is szerepelnek, melyek...

– A Net sorozatom szintén ritmusos hálóra épül fel. Ahol ezek a vonalak derékszögben találkoznak, oda játékos elemek kerültek. Ehhez nehezen nyúl az ember; az a mondás, hogy mindig mindenben keresni kell a dolgok értelmét, itt nem igaz. Ebben az esetben én úgy gondoltam, hogy nem kell ezt túlzottan erőltetni. Ha az ember ebben a szigorú, rendezett hálóvilágban néha hajlandó játékos lenni, az nem feltétlenül baj. A nagy rend és a totális rendetlenség közötti úton található ez a sorozatom.

– A könyv ezen a kiállításon meglátásom szerint óva intés vagy mintegy felkiáltójelként jelentkezik. Mire akarod mindezzel felhívni a figyelmet?

– Van aki forszírozza a könyv formát, van aki lemond róla és az internetben fedezi fel a jövőt. Én nem tudom elképzelni, hogy ne legyen könyv. Érzésem szerint igen mostoha állapotban van a könyv ügye. Lehet hogy arról az illúzióról le kell mondani hogy a Gutenber-galaxis életképes, de én azért reménykedem. A könyv azért is jó, mert az olvasás révén önálló gondolkodást és kreativitást alakít ki, melyet ma elvesznek az emberektől... Én ezekkel az alkotásokkal igyekszem mindezt jelezni, de nem gondolom ezt teljesen drámainak, bizakodó vagyok.

– Szárnyasoltáraid a transzcendens keresésére irányulnak?

– Nem kell arra törekednünk hogy mindent megértsünk, de a transzcendenciáig nem kell mindig elmenni. Meglátásom szerint az embereknek a racionalitástól való menekülése okozza a transzendencia felé törő vágyaikat, viszont valójában nem ez az amit találnak. Jelenleg transzcendensként alapvetően giccset kínálnak az embereknek, mely nagyon ártó tevékenység. A médián keresztül hitegetik őket, hogy részesei lehetnek egy álomvilágnak, de valójában az az ember döntésének a valós kérdése, hogy holnap fel tudja-e adni a csekket vagy sem. Így ezek a hitegetések nem merik szembesíteni a valósággal, félrevezetőek.
A transzcendencia címén ma tulajdonképpen álromantikát és ezotériát kínálnak. Ez kimondottan veszélyes és káros. Én a festészetemben a racionális előadásmódra törekszem, pont azért, hogy szembemenjek mindezzel. Arra vágynék, hogy a néző azt a szépséget találja meg, amit az ő saját értelme nyilvánít széppé.