Hollán Sándor - A fa útja

Hollán Sándor 1956-ban hagyta el Magyarországot, és azóta Franciaországban él. A párizsi École Nationale Supérieure des Beaux-Arts festőműhelyében Chapelain-Midy-nél tanult, majd ezt követően az École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs grafikai szakán szerzett diplomát.

Az ezt követő időszakban évente több hónapon át a szabad természetben tartózkodott, szemlélődéssel, rajzzal, festészettel töltve idejét. Fő motívuma azóta is a fa, amelyhez többnyire tussal vagy szénnel rajzolt sorozatképekben közelít.

A természetnek az embertől való elkülönülésére a felvilágosodás idején figyeltek fel, s azóta tekintjük azt a mindenség képlékeny anyagának, mely különféle formákat ölt. A tizenkilencedik század nagy művészei teremtették meg azt a tájrajzot, melynek fő témája a lét. Camille Corot, Théodore Rousseau, de különösen Paul Cezanne és Van Gogh tájrajzaikban, fa ábrázolásaikban a létezésnek kívántak formát adni. Ezt az utat járja Hollán is, a művészi megfogalmazásnak téma nélküli változatát és eközben felfedezi a régi művészet igazi tartalmát. 


Féktelen, nagy tölgy (2006)

1984-ben vándorló élete lezárult, munkája lelassult, koncentrálódott. Ettől a periódustól kezdve csendéleteket is fest, melyek a teljes elsötétedés felé hajló színeikkel egy mély, belső világba vezetnek.

A kiállítás Hollán Sándor közel 100 műve mellett régi mesterek (Camille Corot, Claude Lorrain, Theodore Rousseau, Nicolas Poussin) munkáját is bemutatja. A 2011 novemberében, a Szépművészeti Múzeumban megrendezésre kerülő kiállítást 2012 tavaszán a monpellier-i Musée Fabre is bemutatja.

A budapesti és a montpellier-i kiállítások, amelyek témakörök köré rendezik a műveket, azt mutatják be, hogyan alakult ki a mester és a fák – mintegy húsz languedoc-i fa – között egy élő kapcsolatrendszer ezernyi formai változata. Az útvonal anyagának címszavai: A mozgás-forma-tér. Erők, ritmusok. Formák. Színek. Mélységek. Újjászületés.