Hager Ritta kiállítása

Megnyitó: 2013. szeptember 5. 18.00

Köszöntő: Simonffy Márta

Megnyitó: Beer Miklós

 

Hager Ritta fontos helyet foglal el a magyar textilművészet 1960-as évek végén, 1970-es évek elején megkezdődő megújulási folyamatában, amikor is a művészek erőfeszítéseket tettek a textilművészet képzőművészeti rangra való emelésére. Az 1970-től megrendezett szombathelyi textilbiennálékon sorra tűntek fel a síkból kilépő, absztrakt, plasztikus művek, melyekben egyre inkább tért hódított a spiritualitás eszméje. Az 1980-as évektől Hager Ritta egyre inkább karakteresebben fogalmazta meg egyéniségét, spirituális világnézetét. Bonyolult technikával készült művein a szövött fonalak sorából felsejlő árnyak, színek és formák belső megfigyelésre ösztönzik a szemlélőt, hogy rátaláljon a láthatatlan gondolatra, belső békéjére, önmagára.

 

Természetes, saját maga festette anyagokból - gyapjú, juta, kender, len, selyem - szőtt falikárpitjai sokszor kilépnek a sík két dimenziójából, plasztikusak, térbe nyúlóak, reliefszerűek. Felületükön csak ritkán rajzolódnak ki figurális motívumok, emberek, angyalok, felhők és egyéb jelképek körvonalai. A művész nem a konkrét válaszok átadására törekszik, meditatív módon, a szemlélődés útján próbálja átadni azt a szellemi-lelki tartalmat, melyet művei hordoznak. A tiszta művészet eszközével élve jeleníti meg a metaforikus jellegű témákat, a fényt, a forrást, a ragyogást, a csendet.
Nagyméretű gobelinjei mellett jelentősek minitextiljei is. Textilkompozíciói a világ számos pontján leltek végleges otthonra. A berlini Brandenburgi kapu Csend-termében 1994-ben helyezték el Sugárzó csend című kárpitját, szőtt oltárképei hollandiai, németországi és hazai templomok, kápolnák falait díszítik. Munkái megtalálhatóak többek között a Magyar Nemzeti Múzeumban, Magyar Iparművészeti Múzeumban és a Savaria Múzeumban.
 
A Magyar Művészeti Akadémia, valamint a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1988-ban Munkácsy Mihály-díjjal, 2003-ban Kossuth-díjjal tüntették ki munkásságáért.