Emberöltők - filmvetítés

A Faludi Ferenc Akadémia Szőts István Filmműhelye bemutatja 

Emberöltők

című dokumentumfilmjét

Vetítések időpontja az Uránia Nemzeti Filmszínházban:

Június 6. 17.00

Június 13. 17.00

Június 20. 17.00

Kedvezményes jegyár 550 Ft

Az időpont változás jogát a mozi fenntartja, kérjük tájékozódjon az adott héten, a moziműsorból vagy az Uránia honlapján.

A vetítések után lehetőség van néhány szereplővel, alkotóval találkozni, beszélgetni.

Filmelőzetes megtekintése itt.

szereplők: Dudás Klára, Horváth Ádám, Kovács Istvánné, Tóth Fruzsina, Ecsegi Vera, Tóth Boglárka, Zajzon Dénesné, Gácsi Rita, Tímár Lilla, Polacskó Istvánné, Lengyel Bence, Velkey Balázs és még sokan mások.

készítették: Balogh Bodor Márton, Bányai Zsuzsanna, Csabai Attila, Czinkotai Renáta, Hajnal Gergely, Ijjas Teréz, Kálmán Eszter, Kéri Kálmán, Klausz Péter, Lukácsy György, Merkl László, Szövényi-Lux Balázs, Vargha Márk Péter, Vépy Zoltán

A film hossza: 67 perc

Szinopszis

Három miskolci idős asszony várja tizenéves barátait. A kamaszok rendre meg is érkeznek, s megpróbálnak áttörni a porosodó emlékek, a szorongató magány páncélján. A rést kereső fiatalok a miskolci Jezsu, vagyis a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium tanulói, akiket szeretetszolgálatuk teljesítése közben két éven át követtek a dokumentumfilm alkotói. A fiatalok és idősek közötti kapcsolatok számos sztereotípiának mondanak ellent, de a legfontosabb: nem csak az öregek profitálnak a találkozókból, az együtt töltött percekből.
A három idős asszony három különböző magány. Bori néni megözvegyült, két ifjú látogatója (Lilla és Bence) nehezen, harapófogóval húzza ki belőle a szavakat, hosszú életének azon eseményeit, amelyek izgatnak két kamaszt. Rózsi néni korántsem szófukar, panellakása sivár falai között, de sajátos bájjal, rengeteg panasszal és a kiszámíthatósága ellenére is szórakoztató játékkal fogadja talpraesett diákbarátait (Bogit és Ritát). Joli néni a film forgatásakor lépett 97. életévébe: e korban már minden szónak súlya van. A még mindig aktív asszony azonban éppen korával, közvetlenségével, komolyságával vonzza magához látogatóit: Fruzsit, Verát és Ádámot és elsősorban a hétköznapiságában is drámai helyzetbe kerülő Klárit.


Szeretetszolgálat a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban

A dokumentumfilm egy középiskolai tanévet átölelő, különleges „szakkört” mutat be, igaz, annak nem minden lehetséges aktivitását. A filmben látott idősszolgálatokon kívül további szolgálati helyeken is dolgoznak a fiatalok: gyermekkórházban, fogyatékosok között, hospice-otthonban, de akadnak olyanok is, akik korrepetálják 3-4 évvel fiatalabb iskolatársaikat. A 2002 óta működő szeretetszolgálati program vezetője a gimnázium matematikatanára, Velkey Balázs.
A program a diákok választása és rátermettsége alapján osztja be a jelentkezőket, akik aztán önállóan, de tanárok és szakemberek figyelő tekintetének biztonságában végzik tevékenységüket. Az olykor előforduló nehéz szituációk, megrendítő történetek miatt is fontos ez a figyelem.
A szeretetszolgálat résztvevői iskolai kereteken belül számolnak be egymásnak és nevelőiknek tapasztalataikról, várnak társaiktól, tanáraiktól tanácsot. A segítség, a megosztás lehetősége el is kél, hiszen a 9. évfolyamos kamaszok például a hospice-otthonokban nem egyszer haldokló embertársaikkal találkoznak. A lelki következmények azonban közel sem komorak: a nyolc évre visszatekintő program egyik tanulsága például, hogy a diákok úgy érzik, a szolgálat során átélt találkozások után könnyebben szót értenek saját nagyszüleikkel.
A szeretetszolgálat sikerét elsősorban az jelzi, hogy számos diák az előírt időt önszántából túlteljesíti, vagyis a középiskola által megszabott egy év letelte után is látogatja idős vagy beteg ismerőseit. Személyes lelki-szellemi haszonra tehát nemcsak a látogatottak, hanem ifjú látogatóik is szert tesznek.
Statisztikai számokba fojtva e tételt: egy évfolyam (átlagosan 100-120 diák; 2009-ben 106 tanuló 3091 órát töltött különböző szociális intézményekben) mintegy 2800-3000 óra szolgálatot végez a tanév során, mellyel a diákok hatalmas hiányt töltenek be a város életében. A kezdeményezést azóta több középiskola átvette az országban: Budapesten, Szegeden Debrecenben, Nagykanizsán, Vácon és Makón.
 

Így készült az Emberöltők

A fiatal amatőr filmesekből álló Szőts István Filmműhely tagjai 2007-ben utaztak először Miskolcra, hogy megismerkedjenek a szeretetszolgálattal, a vezető tanárokkal és a diákokkal. Koncepciójuk már akkor világos volt atekintetben, hogy munkájuk során kerülik a magyar dokumentumfilmeket és a televíziós műfajokat jellemző eszközöket: a hangalámondást és az interjút. Igaz, módszerüknek vannak hátoldalai is: mint a jó horgásznak, ki kellett várniuk, hogy az élet drámája a maga természetességével a kamera előtt önmagától bontakozzon ki. A 60 órányi felvett anyag bizonyítja, hogy sok olyan helyzetet, szereplőt és helyszínt kellett végül elhagyni, amely szétfeszítette volna egy dokumentumfilm kereteit. Így maradt ki például megannyi látogatás a miskolci hospice-otthonban, több diák és család, valamint idős ember.
A filmnek nem célja, hogy bemutassa az iskolában zajló szeretetszolgálati programot, inkább az ebből fakadó jelenséget teszi átélhetővé. A találkozások megélésére törekszik, hogy a nézők is ott érezhessék magukat a szereplőkkel a szobákban.

A szereplők szűkülő köre aztán egyfajta oral history-filmet kezdett kirajzolni. Az angol kifejezés azt a Nyugaton egyre népszerűbb házi videós formát fedi, amely történelmi időket, eseményeket megélt emberekkel mesélteti el életük egy-egy epizódját. Az így készülő anyagok a második világháborúról (vagy Magyarországon 1956-ról) forrásértékűek, és bár természetesen szubjektívek, művelődéstörténeti jelentőségük és hitelességük nem megkérdőjelezhető. Az Emberöltők Joli nénije például ilyen világháborús elbeszélésekkel kapcsolódik az egyébként számára ismeretlen Bori nénihez, akinek az övéhez hasonló emlékei vannak. (Mindketten bekormozták arcukat a világégés során, hogy elcsúfítsák magukat, s ezzel kerüljék az orosz katonák közeledését.)
De az Emberöltők több egy szerkesztett oral history-filmnél, mert a jelen épp olyan hangsúlyos benne, mint a múlt. Az elmesélt történeteknél fontosabb a fiatalok és idősek kapcsolata, amely a kedélyesség, az udvariasság távolságtartó keretein túl valódi, kivárt, megszenvedett személyességgé formálódott a forgatás két éve során.

Szőts István Filmműhely

A Szőts István Filmműhely 2005-ben alakult a magyar jezsuiták ifjúság- és felnőttképzési intézete, a Faludi Ferenc Akadémia holdudvarába tartozó fiatalokból. A műhely olyan filmbarátok társasága, akik célul tűzték ki, hogy a tagok együttgondolkodásából és segítségnyújtásával filmeket hozzanak létre, s hogy a műhely akár mások számára is termékeny közeggé válhasson. Az elmúlt években többek közt 4 kisjátékfilm, 2 kísérleti film és 3 dokumentumfilm készült a műhelyben, és jelenleg is több film előkészítése, forgatása, vágása van folyamatban.
Bár a létszám ingadozásával jár, a műhely örömmel fogadta, hogy az elmúlt években több tagja lett magyar, illetve angol filmegyetemi hallgató vagy kezdte meg karrierjét hazai médiumoknál.