BARTÓK-MARATON KIÁLLÍTÁS

KASS JÁNOS SZITANYOMAT-SOROZATA BARTÓK BÉLA A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA CÍMŰ OPERÁJÁHOZ

2013. február 3. - február 17. 
Művészetek Palotája - Előcsarnok

"A kékszakállú herceg vára, Bartók remekműve a hatvanas évek óta foglalkoztat. A Helikon Kiadó kérésére akkor elkészítettem a dráma első grafikai változatát a kötet illusztrációjaként. Az elmúlt évtizedek folyamán sokféle verzióban - többek között filmforgatókönyvként is - megrajzoltam e mindig aktuális téma variációit. A két ellentétes nem örökös párharca, a fekete-fehér, a pozitív-negatív. A férfi-nő alapvető különbözőségéből fakadó konfliktus a sors. Balázs Béla szimbolikus története a szecessziós stílust sugallja, de az indulatok hitelesek. Némi önvizsgálat során magunkban is felfedezzük a mese alapjául szolgáló igazi feszültséget, kettősséget. A könyv lapjait ajtókként fogtam fel, és ez a szerkezet követi az eseményeket. Az ajtók, akár drámai csomópontok, közrefogják a két szereplő közt végbemenő lelki folyamatot. Első perctől világos volt, hogy az indulatokat színnel kell kifejezni. A kék, a vörös, a fehér és a fekete kontrasztjából épült fel az egymást követő grafikai lapok ritmusa. A befejezés, apoteózis, a Judit koronája és palástja által sugallt arany, s a mögé feszülő fekete zárja a reménytelen történetet. A mű a narrátor által bevezetett cselekmény, a vár, Judit, a Kékszakállú s végül a múlt emlékképei, a korábbi szeretők ritmusából épül fel. A dráma koreográfiája, lassú hömpölygése a japán No-színház távoli visszhangjára emlékeztet, akár a festészetben a századfordulón megjelenő japán hatás. A nyíló-záró ajtók mögötti szimbólumokra vonatkozó rejtett utalások s végül a korona és a palást látszólag közhelynek tűnnek, azonban a sztereotípiák, a hűség, a megcsalatás, a tagadás, a tudni akarás és a megismerés örökös ismétlődései, kaleidoszkópszerű, megismételhetetlen szituációk sorát hozzák létre." 

Kass János 
(1927-2010) 

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar, Művészetek Palotája