1932. november 24-én Budapesten született, polgári család késői gyermekeként. Már kiskorában próbálkozott az írással, de ezt a tevékenységet tizenhat éves korában abbahagyta. Érettségi után dolgozni kezdett, könyvelő és művészeti előadó volt. 1956-ban fölvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, levelező tagozatra. 1961-ben itt szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát. 1961-től 1970-ig általános iskolában, majd 1970-től 1976-ig középiskolában tanított.

Írói pályája csak 33–34 éves korában kezdődött. 1968-ban jelent meg első regénye, a 4447, melynek címe egy külvárosi ház helyrajzi számára utal, 1969-ben pedig Kötél nélkül címen adta ki első novelláskötetét. Művei ettől fogva az érdeklődés középpontjába kerültek, széles körű kritikai visszhang és olvasói érdeklődés fogadta őket. Azóta is folyamatosan jelen van az irodalmi életben, számos közéleti tisztséget visel. 1970-től tagja a Magyar Írószövetségnek. 1976 óta írásaiból él. 1986 és 1989 között a Magyar Írószövetség alelnöke, 1990 nyarától 1992 végéig választott elnöke volt. 2002-től az Írók Szakszervezetének elnöke. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. 2000-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Könyvei számos utókiadást értek meg, és több idegen nyelven is megjelentek (lengyelül, csehül, szlovákul, szlovénül, németül, bolgárul, ukránul, oroszul), novellái számos külföldi antológiában szerepeltek (például A reimsi angyal [The Angel at Reims] az Ocean at the Window című antológiában, amely 1980-ban jelent meg Minneapolisban, Prof. Albert Tezla által válogatott kötetben).

1980-ban még a rendkívüli állapot kihirdetése előtt elnyerte a lengyel PAX Kiadó nemzetközi díját a Napok című regényéért (Pietržak-díj), amely hét éve ott várakozott, mivel a cenzúra addig nem engedélyezte a kiadását.

1999-től a Nemzeti Kegyeleti Bizottság (első) elnöke és a VII. kerület díszpolgára.

 

 

Fontosabb díjak, elismerések:

 

1970 – József Attila-díj

1974 – SZOT-díj

1980 – Pietržak-díj (Pax, Lengyelország)

1981, 1990 – a Szépirodalmi Kiadó Nívódíja

1985 – a Munka Érdemrend arany fokozata

1992 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje

1994 – Kossuth-díj

1998 – Magyar Örökség Díj

1999 – CET-díj

1999 – Tiszatáj-díj

1999 – az Év Könyve-jutalom

2000 – Magyar Művészetért Díj

2002 – a Köztársasági Elnök Érdemérme

2003 – Arany János Nagydíj

2004 – a Magyar Kultúra Lovagja

2004 – a Prima Primissima közönségdíja

2004 – Kölcsey-díj

2006 – Stephanus-díj

 

(Budapest, 1951. május 24. – ) evangélikus lelkész, püspök.

1951-ben született Budapesten, édesapja, Gáncs Aladár is lelkész. Gyermek- és fiatalkorában Nyíregyházán éltek, itt folytatta középiskolai tanulmányait is. 1969 és 1974 között az Evangélikus Teológiai Akadémián szerzett lelkészi diplomát. 1974-ben Ottlyk Ernő püspök avatta lelkésszé. 1976-ig budavári segédlelkészként szolgált, ezt követően egy évig a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa irodájában dolgozott, majd 1977 és 1980 között a rákoscsaba-pécel-isaszegi társgyülekezet lelkésze volt. 1980-ban egy félévet Wuppertalban tanult, majd 1996-ig a nagytarcsai gyülekezet lelkészeként szolgált. 1997 és 2003 között a Magyarországi Evangélikus Egyház országos evangélizációs és missziói lelkésze volt. Harmati Béla nyugdíjba vonulása után, 2003 júniusában a Déli Evangélikus Egyházkerület gyülekezetei megválasztották püspöküknek. Beiktatására 2003. szeptember 6-án került sor a békéscsabai nagytemplomban. 2010. november 26. óta a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke Ittzés János utódaként.

1975-ben házasságot kötött Hafenscher Mártával, három gyermekük született: Tamás, Kristóf és Tünde.

forrás: wikipedia.hu