Arcus Temporum VII.

2010-ben hetedik alkalommal kerül megrendezésre az Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztivál. Visszatekintésként idén DVD-t jelentetünk meg az elmúlt évekről. Aki megnézi, nagyjátékfilmnyi időterjedelemben idézheti fel az öt dokumentált fesztivál emlékezetes pillanatait – az arcokat, a hangokat, a találkozásokat és a helyet. A filmben megszólalnak az eddig meghívott kortárs zeneszerzők: Sofia Gubaidulina, Salvatore Sciarrino, Valentin Silvestrov, Bent Sørensen, és tavalyi vendégünk: Giya Kancheli. Mindannyian arról beszélnek, hogyan hatott rájuk a monostor, s hogy mindaz, amit igazában a koncerttermek és stúdiók világában képzeltek el, hogyan szólalt meg egy apátság alapvetően más rendeltetésű tereiben. Pannonhalma mint hely kerül szóba ezekben az interjúkban, de nem az a Pannonhalma, amely építészeti és akusztikai lehetőségeivel objektív és adott, hanem sokkal inkább az, amely meghívó és befogadó gesztusával teret kínál igen összetett találkozások számára.

Valójában mi is mindannyian – a fesztiválon először résztvevők, visszajárók és itt élők – e befogadás részesei vagyunk…
Idei fesztiválunk mintha rövid íveket rajzolna, hiszen sem Dmitrij Sosztakovicsot és Beat Furrert, sem az egyik színházi előadásban megidézett filmek alkotóit és Andrea Božićot nem választják el évszázadok, szinte kortársak lehetnének… E közeli és mégis távoli idők egy közös térben találkoznak, s mintha valamennyien azt kérdeznék: hol a helyünk?

Beat Furrer zenéjében a kifejezés intenzitása és a részletek gazdagsága folyamatos örvényléssé, sodrássá válik, hogy a világot és benne önmagunkat mint ismeretlent és idegent fedezzük fel. Egy olyan zenei univerzumba lépünk itt, ahol sem a metronómszerű idő, sem az ok–okozati összefüggések nem léteznek. Semmi sem ismétlődik, minden folyamatos változásban van: ez a zenei vízió egyszerre tágul és zsugorodik, egyszerre éli át az Egy vonzását és a mindentől való távolodás drámáját.

Andrea Božić előadásai a színház- és médiaművészet határát térképezik fel. Alkotásaiban igen sokszor a valóságos és virtuális jelenlét keveredése, s e szimultaneitás tudatformáló hatása a téma. Hol is vagyunk valójában? Lehet-e a fizikai tér önmagában az otthonunk, vagy elemi igényünk van e tér meta-térré alakítására, állandó imaginárius viszonyok létrehozására?

Ebbe az összefüggésbe illeszkedik az az öt román rövidfilm is, amelyeket félnaponkénti váltásban láthatunk majd a Millenniumi Emlékmű patinás épületében. Hol a helyünk? – kérdezik a román rendezők (Gabriel Sîrbu, Adrian Sitaru, Radu Jude, Ciprian Alexandrescu és Florin Piersic jr.), hol a helyünk abban politikai-szociális térben, amely mechanizmusaiban egyszerre provokatívan új és végtelenül archaikus.

Az a két videómunka, amelyet a kortárs magyar képzőművészet sokoldalú és emblematikus alakjától, Bukta Imrétől láthatunk idén a monostor középkori kerengőjében, ugyancsak a térképzés és a térképzet radikálisan redukált világát mutatja be.

Éjszakai jazzkoncertjeinken első nap Ida Kelarova lesz a vendégünk Csehországból, aki roma balladákat énekel. Második éjjel Skuta Miklós (zongora) és Bertl Mütter (harsona) improvizációját hallhatjuk.

Külön öröm számunkra, hogy idei előadóink között a Beat Furrer alapította Klangforum Wient köszönthetjük, akik folytatják a külföldi nevek és együttesek sorát – az elmúlt években ugyanis olyan művészeket láthattunk vendégül, mint Elsbeth Moser, Mario Caroli, Alexei Lubimov, a Cikada Ensemble vagy Gidon Kremer.

Örömünkre szolgál továbbá, hogy tovább erősödik a pozsonyi Konvergencie fesztivállal való együttműködésünk. Reményeink szerint idén augusztusban új helyszínt is avatunk: elkészül szabadtéri színpadunk a gyümölcsöskertben, s Andrea Božić egyik darabja már ott kerül bemutatásra.

Idén is arra hívjuk Önöket, hogy lehetőleg minél több programon vegyenek részt, s hogy legyenek részesei ennek a háromnapos lelkigyakorlatnak (exercitia spiritualiának), amely idén úgy keres számunkra helyet, hogy viszonyokat kínál.


Varga Mátyás o.s.b.
fesztiváligazgató