André Kertész kiállítás

A kamera poétája
André Kertész-fotók a PIM gyűjteményeiből

Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum
2019. július 3. - október 6. 

„Miért kell nekünk Páris?” – tette fel a kérdést Ady Endre második párizsi útja során, 1906-ban. Véleménye, amely kortársait és az utána következő nemzedékeket is határozottan befolyásolta, így foglalható össze: „az én Párizsom a legemberibb minden városok között. Hamis kacajú, álcás, gonosz, bús város. Csak éppen mámorosabb és cifrább a többinél.” A századelőn Léda, a titokzatos, művészi város rejtelmeinek feltárója mellett a költő másik idegenvezetője az 1903 óta Párizsban élő Bölöni György író, kritikus volt. Ő és felesége, Itóka naplójegyzeteikben rögzítették az Adyval töltött napok, hónapok számtalan emlékét, a helyszíneket, ahol éltek, amelyeket bebarangoltak, ahol meghitt pillanatokat töltöttek.

1919-ben, Ady halála után a Bölöni házaspár – sok művészhez hasonlóan – újra, immár a világháború utáni Párizst választotta otthonául. 1925 őszén, amikor Kertész Andor (André Kertész) a francia fővárosba érkezett, már ott küzdött a megélhetésért, érvényesülésért Tihanyi Lajos, Zilzer Gyula, Czóbel Béla, Uitz Béla, Vértess Marcell, Medgyes László festő, Beöthy István, Csáky József szobrász, valamint Halász Gyula, a később Brassaï néven híressé vált fotós/képzőművész, a bábtervező Blattner Géza, a zeneszerző Harsányi Tibor. Hosszabb- rövidebb időt töltött a francia fővárosban Kassák Lajos, Illyés Gyula, Márai Sándor, Rejtő Jenő és József Attila is. Az Années folles-nak nevezett őrületes korszakban, a különböző stílusok kavalkádjában, a kelet-közép-európai emigráns művészek hadának megjelenése idején indult André Kertész semmilyen izmushoz nem sorolható külföldi karrierje. Szinte azonnal meghódította Párizst, a művészvilág befogadta, s kézről kézre adta. (Példa rá a belga, a holland és az olasz avantgárd művészekről, Seuphorról, Mondrianról és Prampoliniről készített fotója.) Részese és önzetlen, házi fényképészi minőségében segítője lett a magyar művészek (Tihanyi, Blattner, Beöthy, Csáky, Brassaï) pályája alakulásának, miközben neve széles körben ismertté vált. 1927-ben kiállításon mutatta be fotóit az Au Sacre du Printemps Galériában, amelynek megnyitóján Paul Dermée belga költő felolvasta hozzá írott versét. Sorra jelentek meg fotográfiái francia és német lapokban, 1933-tól pedig könyvekben, albumokban adta közre az élet, az utca, a kávéházak apró, emberi dolgairól készített, lírai felvételeit. E sorba illeszthető Bölöni György Az igazi Ady címmel Párizsban, 1934-ben megjelent kötete, a szerző személyes emlékei alapján Ady párizsi életét megidéző, 16 eredeti Kertész-felvétellel.

André Kertész születésének 125. évfordulója tiszteletére rendezett kiállításunk főhajtás a fotóművész életműve előtt; egy olyan etűd, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum és tagintézményei, a Kassák Múzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményeiből származó, 73 vintage felvételt, valamint leveleket, hangzó és írott dokumentumokat mutat be. Egy korai felvételtől eltekintve a fotográfiák mind Kertész párizsi korszakából, az 1925–1935 közötti időszakból származnak. Az elsősorban Bölöni, Kassák és Mirkovszky hagyatékában fennmaradt fényképek közül több most kerül először a nagyközönség elé.

Kurátor: E. Csorba Csilla