Zarándoklat és ami mögötte van

Az előadás kezdeti tényszerű számai - az El Camino több mint ezer éves zarándokút, nyolcszáz kilométeres hosszúságú országot átszelő útvonal, melyet Kovács Áron közel negyven nap alatt teljesített - után a képek és a beszámoló által a jelenlévők tapasztalhatták: itt nemcsak fizikai túráról van szó, hanem az emberi lélek útja is ez.

Különleges és különböző vidékeken az időjárás viszontagságainak kitéve sok mindenkivel megismerkedhet az ember. Lehet hogy azért jött valaki, hogy tisztázza élete kérdéseit, mást a kihívás vonzott a harmadik vallási meggyőződésből érkezett. Mégis, az út közben közelednek a kitűzött célok mely összekovácsolja az ismeretleneket. Egy úton járni békességben. Talán ez is lehetett volna az alkalom címe, hisz az evangélikus lelkész felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy van lehetőség önmagunkkal és másokkal megtapasztalni azt a közösséget, mely a békességhez vezető út.

Kovács Áron szerint nem mindegy milyen értékeket keresünk. Sokféle csapda, tévút létezik, melyre könnyen rátévedhet az ember. Ezért szükséges a folyamatos önvizsgálat és annak az igazságnak a megtalálása, melyhez nyugodtan viszonyíthatjuk magunkat. Istentől sok mindent kérünk és várunk amit Ő nem olyan formán ad meg mint ami a mi igényünk, hanem úgy kapjuk meg azt, ahogy nekünk szükségünk van rá.

Az El Camino nem másból, mint abból a Jézusi mondatból erőt merítő út, mely szerint „Én vagyok az út, az igazság és az élet.”

A váci rendezvény elején a jelenlévő fogvatartottak keresztény énekkel köszöntötték vendégeiket, míg befejezésként meghallgathattuk a börtönben kántorrá vált elítélt saját szerzeményét, mely arról a rögös útról tett tanúbizonyságot, mely az ő életét Istenhez vezette.