Visszatérés az európai etikához

– Milyen előkészítő munka előzte meg egy ekkora kiállítás összeállítását?

– Ámos Imre százötödik születésnapjára terveztük, hogy egy reprezentatív kiállítást szervezünk a holokausztban elhunyt művész tiszteletére. A Magyarországi Evangélikus Egyház és az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány elképzelése az volt, hogy a kiállítás középpontjába a huszadik századnak azt a kérdését állítjuk, hogy miként lehetséges az, hogy egy embert ideológiai alapon nemcsak megfosztják az alkotás lehetőségétől, hanem az élettől is. Így természetesen a kiállítás nemcsak Ámos életművére és életére, hanem az európai etika megingására is reflektál. Ezért is fogalmaztunk meg egy kiáltványt, amely tartalmazza azt az etikai normát, mellyel a kiállítást és nézetünket körbehatároljuk.

Az előkészítési munka számos művészettörténész, irodalmár segítségével természetesen hosszas előkészítési munkát igényelt. Arra törekedtünk, hogy az Ámos Imre életművéből válogatott anyag mellé olyan kortárs művészeket kérjünk fel reflektálásra, akik a maguk művészeti águkban kimagaslóak és egyetértenek azzal, hogy a kiállítás koncepciója nem más, mint az élet mellett való kiállás, a bárminemű megkülönböztetéstől való elhatárolódás. Örömteli, hogy ezt úgy tudtuk megvalósítani, hogy közben egy ökumenikus összefogást is létrehoztunk, így a kiállítás fővédnöke Schweitzer József nyugalmazott főrabbi, míg védnökei Fabiny Tamás evangélikus püspök és Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát lettek.

2012. december 5-én a Szentendrei Régi Művésztelepi Galériában ennek a szemléletében tudtuk megnyitni a negyvenegy kortárs művész bevonásával megvalósuló kiállításunkat. Nagy örömünkre azonban nemcsak a festők városában, hanem további településeken is bemutathattuk a tárlatot, így Dunaszerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában, Pécsett, a Fő téri Galériában és Berlinben, a Magyar Intézetben is megtekinthető volt kiállításunk.

– Hogyan látja, milyen emberi értékeket tudott fölmutatni az Ámos Imre megrázó élettörténetére reflektáló kiállítás?

– Elképzelésünk, miszerint kortárs művészek kvalitásos alkotásain keresztül bemutatjuk, hogy a holokauszt érthetetlenségével sem az egyházak, sem az értelmiség nem tud azonosulni meglátásom szerint megvalósult. Önmagában az, hogy a képzőművészet, szobrászat, irodalom és zene területéről ilyen összefogás érhető el, már jelzi: korunknak szüksége van arra, hogy a múlt feldolgozatlan kérdéseivel foglalkozzunk. Az is kirajzolódik ugyanakkor, hogy egy traumát nemcsak felszínre hozni lényeges, hanem arra megoldást, vagy legalábbis továbblépési, feldolgozási utat mutatni is szükséges. Ez a kortárs művészek alkotási alapján megvalósult. Reményt kelt, hogy a fájdalom mellé a feldolgozás lehetősége, a szembenézés mellé a bocsánatkérés társul. A művészek alkotási egytől-egyig a maguk fájdalmas valóságukban azt hirdetik, hogy a jelenben dolgunk van embertársunkkal, hogy az egyéni érdekek fölött áll egy másik norma, mely holisztikusan tekint a világra.

Kain és Ábel történetéből az Úr kérdése, miszerint „Hol van a te testvéred?” a kiállításon, szögesdrót-felirat formájában olvasható. Ezzel kapcsolatban nagyon pontosan fogalmazott Fabiny Tamás püspök úr, amikor a kiállítás szentendrei bemutatóján megnyitóbeszédében ezt mondta: „A testvérgyilkos Kaintól kérdezi ezt az Úr, és ismerjük a cinikus választ is: „Őrizője vagyok az én testvéremnek?” Tudjuk, hogy a holokauszt, a soa idején oly könnyen adódott az önfelmentő válasz: Nem vagyok őrizője! Sőt, a más fajú, más vallású, másként gondolkodó, másként élő nem is a testvérem. A tagadás szelleme ma is köztünk van. A kiállításra küldött reflexióiban Parti Nagy Lajos nem véletlenül emleget „cigánygyilkosságokat és tiszaeszlározást”. Egyáltalán, ahol Parlamentben vagy azon kívül listákat próbálnak emberek bizonyos csoportjáról összeállítani, ott tovább él Kain lelkülete Hiszem, hogy ez a kiállítás is hozzájárulhat ahhoz, hogy a másikat ismét testvérnek tudjuk nevezni. Testvérem, Ábel, testvérem Ámos Imre, testvérem Radnóti, testvérem Balog Mária. Ámos Imre Chagallt is idéző Krisztus-ábrázolásai kapcsán pedig Martin Buber és Schalom Ben-Chorin szép szavával az is mondhatjuk: Bruder Jesus, testvérem, Jézus.”

– Eddig körülbelül hányan láthatták az anyagot, és sikerült-e hozzá kapcsolódóan valamilyen lelkiismereti mozgást létrehozni?

– Pontos számot nem tudok mondani, hiszen a kiállítás-sorozaton arra törekedtünk, hogy az díjtalanul látogatható legyen. Hozzávetőleg közel tízezren tekintették meg eddig a tárlatot. Egyébként a Rumbach utcai zsinagógában sem gyűjt az Alapítvány pénzt, ott az ötszáz forintos belépő a zsinagóga rekonstrukcióját segíti elő.

Hogy milyen lelkiismereti változást indukál a kiállítás? Meggyőződésem, hogy aki megtekinti az ámosi víziókat és belegondol annak a történelemben beigazolódó valóságtartalmába, vagy elolvassa a kifüggesztett írásokat, miközben hallgatja a térben szóló zeneműveket, az a jövőben talán jobban odafigyel arra, hogy korunk kérdése nem az egyéni érdekek mellett húzódik, hanem az egzisztencia igazi kérdése az, hogy nemcsak önmagammal, szeretteimmel, hanem a nélkülözőkkel, a megítéltekkel, a perifériára kerültekkel hogyan bánok. Azaz felelősségem van másokért nem egyéb oknál fogva, mint teremtettségem által.

Látható a kiállítás anyagában több nyírfakéreg rajz is, amelyekből egyre Ámos az ukrajnai munkaszolgálat idején írt papír híján. Mi ennek a kéregrajznak a története, hogyan menekültek meg?

Ámos Imrétől egy nyírfakéreg alkotás szerepel a kiállításon. Ezt 1942-ben készítette, majd a munkaszolgálatból hazatérve felesége, Anna Margit őrizte meg, míg nem vált az Antal Péter tulajdonát képező Antal-Lusztig Gyűjtemény részévé.

Mostani kiállításunkra a Szentendrei Erdészet segítségével hozzájutottunk egy nyírfához. Ennek a kérgét lehántolva, az ámosi nyírfakéreghez hasonló nagyságúra vágva elküldtünk egy-egy kéregdarabot a kiállító művészeknek, hogy 2013-ban alkossanak az ámosi alkotás alapján egy, a huszonegyedik században megfogalmazott üzenetet. Kíváncsiak voltunk arra, hogy mit kezdenek a művészek azzal a korláttal, hogy a méret megkötöttségével találkoznak – ismerve a mögötte húzódó eredeti művet. Tíz művész készítette el a maga nyírfakéreg-üzenetét.

– Lesz-e állandó helye egy ekkora anyagnak, vagy vándorol tovább a kiállítás, amíg lehetőség van rá?

– Nagyon örülnék neki, ha ezt a reprezentatív anyagot egyben lehetne tartani, azonban sajnálatosan erre nincsen anyagi hátterünk. Az ötödik, Rumbach utcai kiállítást követően véget ér sorozatunk. A Corvina Kiadó és a Luther Kiadó közös kiadványaként ősszel megjelentetünk egy albumot, így együtt maradnak az alkotások és kötet formájában hirdetik továbbra is a kiállítás üzenetét. Büszke vagyok rá, hogy a felkért kortárs művészekkel együtt dolgozhattam, és közösen hirdethettük reménységünket: egy toleránsabb, testvériesebb és igazságosabb világ melletti kiállást.

KIÁLTVÁNY

1, Az élet tisztelete alapvető, mindenkit megillető és mindenkit a másik tiszteletben tartására kötelező érték.

2, Az európai etika a XX. században sérült; helyreállítása megtörténhet a zsidó-keresztény kultúrára alapozva.

3, Az emberi kreáció magában hordja az egymásért, az emberért és a természetért való felelősségvállalást. A visszaélésektől elzárkózik, az igazságnak ad helyet.

4, Az emberi kultúra felelőssége, hogy elutasítson mindenféle bántalmazást; az erőszakot elítéli, és békességre törekszik.

5, Az individuum nem önmagában áll; szem előtt tartja a közösséget és annak értékeit, és ezek tudatában, a jót keresve dönt.

6, A faji, nemi, származási vagy bármilyen egyéb megkülönböztetéssel szemben az egyenlőség, az egyetemes emberi értékek mellett áll ki.

7, Az egyéni, társadalmi, politikai érdekeken felül áll egy egyetemes norma, amely ezeket meghatározza. Ez a másik ember elfogadásán, az élet tiszteletén alapul.

Ámos Imre és a 20. század

Feldolgozni a feldolgozhatatlant? Mit kezdünk a múlt sötét oldalával? Mi történik akkor, amikor a kvalitást és az életet mások korlátozzák vagy ideológiai alapon megsemmisítik? Lehet-e a széthúzás helyett testvériségen alapuló társadalmat elképzelni? Van remény? A második világháborút megelőzően a párizsi világkiállítás idejére az Eiffel-torony oldalára a művészek akaratából a PAX felirat került. Ma Ámos Imre egyik alkotására helyeztük el úgy a béke jelképét, hogy közben művészeket kértünk meg az együtt gondolkodásra, az összefogásra. Ámos Imre életén és művészetén keresztül szembesülhetünk a holokauszt esztelenségével, a szolidaritás hiányával, az ember embertelenségével. A „magyar Chagall” és még százezrek kegyetlen meggyilkolása azonban nemcsak saját korának, hanem jelenünknek is üzen. „Hol van a te testvéred?” Alapvetően ezt a kérdést kutatják és keresik a feldolgozás lehetőségének reményében, a testvériség jegyében a kötet alkotói. 

A kötet szerzői:
VÉDNÖKÖK: Schweitzer József, Fabiny Tamás, Várszegi Asztrik
IRODALOM: Darvasi László, Ferdinandy György, Juhász Ferenc, Kertész Imre, Krasznahorkai László, Lator László, Parti-Nagy Lajos, Petőcz András, Podmaniczky Szilárd, Takács Zsuzsa, Tolnai Ottó, Závada Pál
KÉPZŐMŰVÉSZET: Aknay János, Ámos Imre, Anna Mark, Benczúr Emese, Bohus Zoltán, Böröcz András, Deim Pál, Ézsiás István, Fehér László, Haász István, Haraszty István, Hollán Sándor, Kalmár János, Konok Tamás, Kovács-Gombos Gábor, Lugossy Mária, Matzon Ákos, Megyik János, Nádler István, Pauer Gyula, Szüts Miklós, Tölg-Molnár Zoltán, Váli Dezső, Vojnich Erzsébet
FILM: Gothár Péter
ZENE: Dés László, Fassang László, Vukán György, Szent Efrém Férfikar

176 oldal + DVD melléklet, 240x240 mm, keménytáblás, ISBN 978-963-13-6179-7, 2013