Solt Pál és Gáncs Péter disputája

Szálkák és gerendák

Az alkalom kezdetén az est vendégei Luther asztali beszélgetéseinek egy részletét idézték, melyben a reformátor a jogtudósok iránti haragjának ad hangot: "A jurista gerendát, a teológus pedig szálkát hordoz. (...) A jurista nem több, mint a varga vagy a szabó." E kemény kijelentéssel szemben Gáncs Péter - a párbeszéd fontosságát kiemelve - annak a helyzetnek a különlegességére hívta fel a figyelmet, hogy a megjelölt témakörben a törvénytudó és a lelkész oszthatja meg egymással gondolatait és tapasztalatait. A vitapartnerek egyetértettek abban, hogy a társadalmi együttélés szabályainak meghozatala mellett minden korban szükség van a polgárok önkéntes jogkövető magatartására is. A püspök felidézte a reformátori tanításnak azt a sajátosságát, miszerint a törvény és evangélium megkülönböztetésére különösen nagy hangsúly esik. A törvényen belül kiemelte a két kőtábla eltérő szerepét: az első (ti. az első három parancsolat, mely az ember Istennel való kapcsolatát rendezi) a fej, amelytől ha megfosztjuk a testet, a többi taggal (vagyis a második kőtábla emberi viszonyokat rendező parancsolataival) is azonnal gondok adódnak. "Rettenetes úgy végigmenni egy szerpentinen - folytatta gondolatmenetét -, ha nincs korlát", ugyanakkor csak a Jézus Krisztusban testté lett szeretet képes felszabadítani arra, hogy az ember ne kényszerből akarja teljesíteni a törvény előírásait. Az evangélium és az európai identitás kapcsolatát feszegető kérdésre elmondta: nem azon kell problémáznunk, hogy a keresztény gyökerekre utaló mondatok nem kerültek be az Európai Unió Alkotmányának előszavába. A fő kérdés, hogy Európa keresztényeinek élete valóban megtermi-e a jó gyümölcsöket. Hiszen Jézus Krisztus, az ő szava, tanítása, életünkben való jelenléte maga az evangélium.

Solt Pál felhívta a figyelmet arra, hogy a törvény fogalmát sokan a jog szinonimájaként is használják. A törvényeket ma az állam bocsátja ki és ő is hajtatja végre, ám ha túl sok a jogszabály, ezek özönében nehéz eligazodni. Minél kazuisztikusabb egy törvény, annál hamarabb változtatásra szorul. Véleménye szerint a Tízparancsolat az emberiség közös kincse, amely bele van írva az emberi szív mélyébe, vagyis igazi sajátosságunkból következik. Ugyanakkor hozzátette: "Semmit sem használ, ha csak önmagában nézzük a törvényt. Aki a törvényt adta számunkra, Ő a megtartó." Az evangéliummal kapcsolatban a katolikus jogtudós megjegyezte: az Isten országának örömhíre arra vár, hogy azt minden emberi esetlenségünk, töredékes ismeretünk és rossz tulajdonságunk mellett is megéljük, illetve megjelenítsük a mindennapokban. Ahol ez megtörténik, ott az evangélium békét teremt. Az "ezoterikumok" iránt érdeklődő XXI. századi ember olyasmire éhes, ami meghaladja őt és bálványait. Az egyház feladata ebben a helyzetben önmaga szolgai voltának megvallása lehet - ezt vállalva és megélve nyújthat segítséget a kapaszkodót keresőknek. Meggyőződése szerint két út mutat a jövő felé: túlbonyolított életünk egyszerűsítése és a megbocsátás.

A disputát Galambos Ádámnak, az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány kuratóriuma elnökének, az est moderátorának köszönetnyilvánító szavai zárták. A házigazda egyben az érdeklődők figyelmébe ajánlotta a korábbi beszélgetések nyomtatott formába szerkesztett második kötetét,  - Asztali beszélgetések 2... - A csendesség felé - mely a Luther Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban.

Írta: Smidéliusz András

Fotó: Magyari Márton

A disputa szerkesztett változatban megjelent azAsztali beszélgetések...3 - Közös örökségünk című kötetünkben.