Podmanicky Szilárd: Matzon Ákos kiállításai

Matzon Ákos és édesapja, Matzon Frigyes kiállítása nyílt Balatonbogláron június végén. A három helyszínen - Vörös kápolna, Pincetárlat, Evangélikus templom - kiállított anyagot Winkler Barnabás építész és Podmaniczky Szilárd író nyitotta meg. Itt az író megnyitóit olvashatjátok.

Fej vagy vitorla

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Matzon Ákos balatonboglári kiállításának első fázisában vagyunk, melynek címe: Fej vagy vitorla.

Képzőművészeti alkotásokról nem szokás a kiállított hely és idő függvényében beszélni, főként nem, ha geometrikus absztrakt képek jelentik a tárlat anyagát. Én viszont mégis ezen a vonalon indulnék el, mert véleményem szerint az absztrakt festészet nézői élményanyaga felől juthatunk el az azt létrehozó inspiratív gondolatok felé.

Nekem annak idején Kazimir Szeverinovics Malevics, nagy orosz szuprematista festő nyitotta rá az értelem pinceablakát egy tanulmányban arra, hogy hogyan ne bámuljak borjú az újkapura pózban az absztrakt festészetre. Ebben a tanulmányban leírta mindazokat az érzelmi és gondolati tónusokat, amelyek a kép festése során és közben irányították. Hasonlított ez valami álomszerű kavarodáshoz, mint amikor végtelen úton zuhanunk bele egy számunkra összerakott privát szalmakazalba. Érzelmes ember lévén fejest ugrottam Kazimir Szeverinovics Malevics papírra vetett érzelmeibe, és azt találtam, hogy bennem is működik valami ezekből az absztrakt érzésekből. Puszta formák és alakzatok láttán képes vagyok valamit érezni. Hétköznapi értelemben mindannyian ezt tesszük, csak a hétköznapi formák névvel, tulajdonsággal, funkcióval rendelkeznek, napra nap felismerjük őket, míg az absztrakt művészet alakzatainak nincsenek hétköznapi funkciói, nevei, tehát olyan világot tár elénk, amelyben meg kell tanulnunk eligazodni, beszélnünk kell egymással képi élményeinkről.

Minden művészetet, így az absztrakt geometrikus művészetet, konkrétan Matzon Ákos munkáit is akkor élvezhetjük, ha próbára tesszük nyitottságunkat, és megkeressük magunkban a rezonancia, a ráhangolódás lehetőségét, képesebben szólva, ha egy húron pendülünk azzal, amit látunk.

Matzon Ákostól tudom, már ha elmondhatom, hogy nem szeret címet adni. Ugyanis a cím, teszem hozzá már én, föloldja az absztrakciót, irányt ad a belső húrpendítésnek. Ugyanakkor a néző mégis csak szereti, ha orientálják, megfogják a kezét és elvezetik a képen keresztül saját magához.

A Vörös kápolnában látható kollekció címe: Fej vagy vitorla. Na, kedves nézők, erre varrjunk gombot!

A balatoni tárlatlátogató rögvest otthon érzi magát, mert van itt annyi lesült fej és kibomlott vitorla nyaranta, hogy azzal Dunát lehetne rekeszteni.

De azzal is eljátszadozhat a néző, hogy százszor egymás után földob egy erre a célra kifejlesztett érmét a nagyszüleinek, és megkérdezi tőlük: Fej vagy vitorla? Lefogadom, 49-szer fej, 51-szer vitorla.

Vagy: Éjszaka sétálunk az utcán, szerelmesen andalogva, s váratlanul elénk ugrik egy maszkos félnótás, és ahelyett, hogy azt üvöltené, pénzt vagy életet, azt üvölti, fej vagy vitorla!

Játék. Kérem szépen, a művészet játék. Olykor komoly, olykor komor, olykor meg kortárs.

Az előbbi történetek mind tele vannak formákkal, terekkel és térközökkel, kiszámítottsággal és véletlennel, ritmusokkal és hiányokkal. Pontosan olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a Fej vagy vitorla képei. Menjenek be a Vörös kápolnába, nyissák meg magukban a játékost, és vigyék magukkal a képeket – mármint az emlékeikben.

Evangélikus templom

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, folytatjuk a tárlatvezetést egy szakrális térben, a balatonboglári evangélikus templomban.

Legyen az átvezető kapunk a Szárnyasoltár című kompozíció, amely a hívő ember számára hagyományosan, figurálisan ábrázolt témáival mondja el bibliai történeteit. Matzon Ákos Szárnyasoltára reliefszerű monokróm, amelyen a ráeső fény játékai, a formák váltakozó ritmusa, a ritmusok irányai hivatottak arra, hogy bibliai történetet meséljenek el. De hogyan képesek erre?

Hogy a válaszomban senki hitbéli érzéseit meg ne sértsem, csak a saját tapasztalataimra szorítkozhatok. Ha valaki hasonlónak találja a saját tapasztalatait, az érteni fogja. Akinek más tapasztalatai vannak, azzal, kérem, legyünk egymással megértőek, sokfélék vagyunk.

Matzon Ákos Szárnyasoltárában egy nagy rendezőelvet látok. Ez pedig a sok kis kétség harmóniára való törekvése. Vízszintesen, függőlegesen, és egy bizonyos ferdeszögben haladó kétségrohamok váltakozó ritmusai állnak össze harmonikus folyammá. Ha ránézünk a képre, a relief hatásokkal együtt is síkbeli kompozíciónak tűnik. Pedig nem az. A Szárnyasoltár hármas tagoltsága, és a három különböző irányba futó kétségvonalak a tér háromdimenziós ábrázolásának intim gondolatára utalnak. Vagyis ez a Szárnyasoltárkép a harmóniában egyesülő kétségvonalaival veti fel a bibliai történetek ábrázolhatóságát. Ezzel az összhatással egy újabb kétség elé állítja önmagát. Vajon valóban ábrázolhatók-e a bibliai történetek? Ez a felvetés párhuzamosan fut azzal a kérdéssel, hogy vajon ábrázolható-e a bibliai történetek sugárvonalaiból összeálló hit érzése? Azt gondolom, Matzon Ákos Szárnyasoltára válaszol erre a kérdésre is.

Bármely bibliai történet látszólag abban hasonló bármely nem bibliai történethez, hogy a benne elhangzó mondatok nyomán térben és időben fogjuk föl, képzeljük el a történést, a párbeszédet, a jelenetsort. Matzon Ákos Szárnyasoltára viszont nekem azt állítja, hogy a bibliai történet elmeséléséhez nincs szükség időre. Még pontosabban: a bibliai történetet akkor értjük meg a kétségek és hitbéli élmények folyamán, ha a mondandóját nem a hagyományos tér-idő világába helyezzük. Hanem akkor hová?

Van egy ilyen szavunk, hogy örökkévalóság, amely a valóságnak egy örökké létező dimenzióját feltételezi. Ami, hogy a gondolatsor végére érjek, számomra azt jelenti, hogy a kétség és a harmónia állandó, együttes pulzálása: az örökévalóság.

Természettudományokban jártas lévén pontosan tudom, hogy mit jelent az, mikor egy természettudós, amely tudomány Matzon Ákos építésztől sem idegen, eljut addig a gondolatig, amikor felfedezi a tudományban a hit, a hitben pedig a tudomány alakzatait. Ez a felfedezés pedig csak a két, látszólag különálló világ folyamatos párbeszédében létezhet.

Azért használtam az itt kiállított munkákhoz kapunak, bejáratnak a Szárnyasoltárt, mert elképzelésem szerint ebben a szakrális térben ezen a művön keresztül láthatjuk legtisztábban azt a gondolati és művészeti univerzumot, amelyben most már bátran és önállóan elhelyezhetjük például a Fúga című munkát. A Fúgán zenei szakaszokra tagolt orgonasípok képi folyamán juthatunk el a zene tonális és atonális hullámaihoz. A hullámok állandó mozgását a kép tükörcsíkjai biztosítják.

A másik teremben, számos ritmikus és absztrakt architektúra közepén látható az Apokrif című kép, amelyen egymásra rétegzett lapok, mint egymásban rejtekező töredékek adják ki a kompozíció egészét, és amelyen a rétegzettség miatt az előzőekben megtalált térbeli dimenziók problémája is újrafogalmazódik.

Ha nem is vesszük végig minden egyes mű, úgymond, matzoni gondolatvilágát, az Apám emlékére című hármas kompozíciót szeretném még figyelmükbe ajánlani. Ugyanis ez a mű köti össze a kiállítás-sorozat harmadik helyszínével, ahol a Pincetárlaton láthatók Matzon Frigyes, Ákos édesapjának munkái.

A képzőművészet kicsit olyan, mint a növénytermesztés, időt, figyelmet kell rá szánni, hogy a gondoskodás, vagy éppen a gondolkodás meghozza a termését. Az apa emlékére készült képen Matzon Ákos átvett édesapja egyik munkájáról egy trapézban elhelyezett ellipszis-formát. Gyakorlatilag ez mindhárom kompozíció középponti eleme, agya, szíve, közös nevezője. Apa és fiú viszonyáról beszélünk, olyan viszonyról, amely kanyargós, és most már megváltoztathatatlan életrajzi elemekkel kapcsolódik egymásba. De a képzőművész nyelve ennél egyszerűbb: a három képben az apát és fiút jelölő körök, így fogalmazok, elválaszthatatlan távolságokra kerültek egymástól. És közöttük ott az életmű, az apa életműve, melynek központi eleme hiába keresi érzelmes finomsággal a kapcsolatot, nem tesz mást, mint eltaszít és elválaszt. Ez a távolság csak az apa halálával oldódott fel, és ezáltal vált az apa és fia közötti kapcsolat a három kép lírai egységében egyetlen gondolattá.

Fogadják szeretettel és bizalommal Matzon Ákos érzelmekre hangolt absztrakt geometriáját.

http://www.librarius.hu