Megalakult a Pesti Hetek
Interjú Koczor Tamás evangélikus lelkésszel
Budapest – A Deák tér, Fasor,
Kőbánya, Ferencváros, Józsefváros, Zugló és Angyalföld evangélikus
gyülekezetei szövetkeztek egymással és Pesti Hetek néven testvéri közösséget
alakítottak. Igaz ugyan, hogy az egykori Pesti Evangélikus Egyház
gyülekezetei már korábban is kapcsolatban voltak egymással, de idővel a
növekvő gyülekezetek önállósodtak, és egymástól függetlenedtek az
egyházközségek. Bár világi szinten korunk nagy összevonásos időszakát
éljük, ez a gyülekezeti összefogás azonban valami más: nem a leépítés
jegyében történik, hanem a kifelé nyitás, a növekedés és erősödés a cél.
Egy szerteágazó, karakterizált, hatékonyabb gyülekezeti rendszerben az
erősebb gyülekezetek a gyengéket felerősíthetik. Koczor Tamás
ferencvárosi evangélikus lelkész lelkesen mesélt a Pesti Hetek tervezett programjairól.
Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna / www.evagnelikus.hu
– Mi adta az ötletet a Pesti Hetek létrehozására?
– A múlt században a Pesti
Evangélikus Egyház Deák téri központtal működött. Hét gyülekezet tartozott hozzá – a vezető Deák tér mellett a Fasor, Kőbánya,
Ferencváros, Józsefváros, Zugló és Angyalföld gyülekezetei (valamint a
szlovák egyházközség, amelynek külön története van). Az ide tartozó
gyülekezetek ma már önálló gyülekezetekként működnek.
Nemrégiben
elindult egy kezdeményezés, amely azt szorgalmazza, hogy legyenek ezek a
gyülekezetek esetleg egy jogi személlyé, és főképp működjön újra együtt
ez a hét gyülekezet. A Pesti
Hetek elnevezésű formáció
jelenleg még nem jogi személy, csak egy munkakapcsolat, erős
fraternitás. A dolog kairosza, hogy azok a lelkészek, aki ebben jelenleg
benne vannak, jó barátságban vannak egymással.
– Ha nem jogi személy a Pesti Hetek, hogyan gyűjt támogatást?
– Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány (ABKA) is társult hozzánk, amely a rendezvények szervezésében tevékenyen részt tud vállalni. Általuk tudunk pályázatokat írni, adományokat, támogatást is gyűjteni.
– Mióta létezik újra a Pesti Hetek?
– Az egész ötlete a tavaly augusztusi kerületi munkakezdő napon pattant ki, leültünk egymással mi lelkészek és kitaláltuk a munkamenetet. Mivel a Pesti Heteket alkotó lelkészek mindegyike elfoglalt, ezért aztán azóta két-háromhetente összejövünk egymással és azt az időt arra szánjuk, hogy ötletelünk és emiatt elég jól haladunk a programok tervezésével. Úgy döntöttünk, hogy egy nagy, egy éven átívelő eseménysorozatra fogunk koncentrálni az elkövetkezendőkben.
– Mi lesz ez a nagy eseménysorozat?
– Létrejött a Rajtkő elnevezésű programsor, amely valójában
egy olyan missziós tevékenységet takar, amelyik három nagy eseményből
áll.
Az első program most május 29-én lesz, Kőbányán, ahol
az előre összegyűjtött munkatársak elsőként találkoznak egymással. Itt
Benkóczy Péter segítségével közösségépítő programot terveztünk.
Az
ezzel kapcsolatos regisztrációs lapot (név, cím, munkaág) már kézbe
adtuk olyan, főképp harmincon felüli gyülekezeti tagjainknak, akikre úgy
gondoljuk, hogy számíthatunk a szervezésben. 35 embert akarunk erre
találni. Nincsen kikötve az, hogy gyülekezetenként pont hét ilyen
embernek kell lennie, de azért az arány nagyjából ez lenne.
A
második programsor az lenne, hogy szeptember 25-én találkoznánk
újra Zuglóban egymással, amikor gyülekezeti napot tartanánk. Ez lenne az
első próba a munkatársak számára, hogyan is működhet ez az egész.
Van
egy időtervünk, 2011. tavaszáig, amikor lenne a betetőzés, egy
óriás program Budapesten. A Deák téri templom mögötti téren
színpadot állítanánk fel, sok jó zenekart hívnánk meg, lenne
mozgássérült tanácsadó központ, fotókiállítás a gyülekezetekből, a
gimnáziumban szerveznénk egy tudományos szimpóziumot, fórumbeszélgetést,
író-olvasó találkozót. Alkalom lesz ezen a programon egy-egy
gyülekezethez adminisztrációs módon is kapcsolódni. Ezek a programok
egymással párhuzamosan zajlanának, alternatívaként, közben Városligetben
lenne egy nagyszabású gyerekprogram is. A földalatti kötné össze
egymással a helyszíneket, így a földalatti vonalát kicsit be akarjuk
lakni.
– Egy ekkora óriásvárosban, mint Budapest, nehéz megmozdító erejű programot szervezni!
– Ez így igaz, de reméljük, hogy mégis sok ember figyelmét sikerül felhívnunk magunkra. Bár könnyen maradhatunk a sokszínű programok között észrevétlenek, mégis arra törekszünk, hogy kitűnjünk. Nem a szokványos evangelizációs hangvételt ütnénk meg, hanem kicsit elvontabb, mélyebbre hatóbb, intellektuálisabb lenne ez a fesztivál. Nem véletlen, hogy lenne erre egy éves ráfutás, mert szeretnénk ennek nagyobb médiafigyelmet megnyerni.
– Mi a célja ennek a programsorozatnak?
– Az emberek megmozdításán túl szeretnénk megnézni, hogy ha egy ekkora városban hét önállóan létező evangélikus gyülekezet összefog, és közösen szervez valamit, akkor annak mekkora hatása van. A Pesti Hetek nem azért jött létre, hogy gyülekezeteket építsen le, és a korunk nagy összevonásos időszakában még kevesebb embert tudjon integrálni, hanem éppen a kifelé nyitás, a növekedés a cél. Szerteágazó, karakterizált, munka tekintetében szétosztott, hatékonyabb gyülekezeti rendszert hozna létre. A halódókat szeretnénk felerősíteni és az erőseket pedig arra kérjük, hogy támogassák a gyengéket.
– Miben lehetne még példa ez a hét gyülekezet?
– Kíváncsiak vagyunk arra, hogy ha a gyülekezetek adatbázisait
egyesítjük, akkor a gyülekezetek közötti mozgást, a belvárosban lakó
evangélikusok ide-oda költözését jobban szemmel tudnánk-e tartani és
koordinálni. Sok ember azért veszik el számunkra, mert nincsen
nyilvántartva, hol lakott és most hol lakik.
Szeretnénk kiadni egy
olyan füzetet is, amely fordított irányból közelítené meg az evangélikus
egyházat. Nem magunkról fogunk beszélni, arról, kik vagyunk és mi a
küldetésünk, hanem inkább az emberek kérdéseiből kiindulva válaszolunk
nekik.
Az interneten lévő Online Hittan válaszadó gazdája vagyok,
hetente legalább 4-5 kérdést szegeznek nekem a honlapra tévedő
kíváncsiskodók, így van rálátásom arra, hogy ha az emberek egyházat,
közösséget, gyülekezetet keresnek, ha keresztelőt, esküvőt, temetést
szerveznek, ha az egyházzal találkoznak, akkor mi is az, ami őket
foglalkoztatja.
Jellemző kérdéscsoportok alakulnak ki az idők
folyamán, rengeteg olyan kérdés jelenik meg, amiből látszik, hogy az
emberek nincsenek gyülekezet közelben, de érdeklődnek az egyház iránt.
Tehát
ebben a kiadványban először a gyakran feltett kérdésekre (GYIK) kell
válaszolni, aztán a füzet végén megjelennének a gyülekezetek, mindegyik a
saját karakterét leírva, hogy ha valaki közösséget keres magának, akkor
hol, milyen jellegű gyülekezetre számíthat.
Például – kicsi,
bensőséges, éneklő liturgiás istentisztelet; vagy hagyományos
liturgiájú, mamut istentisztelet, ahol meg lehet lapulni a tömegben. –
Az egyénen múlik, neki melyik az, amelyik lelkiségének leginkább felelő.
Összefoglalnánk
a különböző gyülekezeti programok sajátosságait is: elváltak köre,
idősek klubja, gyermekhittan, gyülekezeti színpad,
gyerekkirándulások…stb., hol mivel találkozhatnak a keresők.
Szeretnénk
azt is, ha a különböző helyeken lévő gyülekezeti alkalmak tagjai
egymással is gyakrabban találkoznának, lenne egyfajta tömegérzés és meg
lehetne ismerkedni egymással.
– Említetted, hogy a gyülekezetek egymást támogatva erősödnének. Ez nem csak a lelkiekre, hanem az anyagiakra is vonatkozik…
– A zsinatunk elé terjesztett szolidaritási törvény többszörösen csődöt mondott és országos szinten az látszik, hogy a lelkészfizetések kiegyenlítése sok embernek nem érdeke. Kíváncsiak vagyunk azonban arra, hogy ez vajon hét gyülekezeten belül megvalósítható-e. Ez modell értékű lehetne aztán az országos helyzet átértékelésére is. Lehetséges, hogy mi ezt egymás között meg tudnánk valósítani. Ha ez létrejönne, abból bizonyos konzekvenciákat levonva, országos szinten is könnyebb lenne az alkalmazhatóság.