Lengyel Anna és Várszegi Asztrik
Reggelente jó szívvel hallgattuk – az Egy csepp emberség címû rádiós sorozat igazi sikerszériának számított.
Hivatásra, felekezetre és hovatartozásra tekintet nélkül
szólaltak meg tudósok, művészek, írók és költők arról, számukra mi a
legfontosabb küldetés, mi az a néhány legfontosabb mondat, amely életük
iránytűjévé vált.
– Sokan úgy érezték, az Egy csepp emberség egyfajta Kossuth-díj. Ezek a gondolatok összekötik a múltat, a jelent, de a jövőre való útmutatást is megfogalmazzák. Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató fogalmazott találóan: olyan korrajz, amely nekünk, embereknek üzen. A kiváló néprajzos szerint lélekben romlottabbak vagyunk már, mintsem hogy egy csepp emberség lenne bennünk, ugyanakkor sok esetben tetten érhető, hogy még nincs olyan nagy baj, mint ahogy azt hisszük. A műsort, igaz, megszüntették, ám köz önségtalálkozók , programok, Asztali beszélgetések sora bizonyítja, hogy az Egy csepp emberséget ma is emlegetik.
A rádiós szerkesztő 1972 óta a Krónika rovat munkatársa a Magyar Rádióban, emellett sokféle, főként ünnepi, egyházi műsort is szerkeszt. A Névjegy, az Aranyember mellett valódi névjegyét tette le a népszerű reggelenkénti kétperces műsorral. A közszolgálati rádiózásnak nem dolga, hogy hasznot hozzon, mégis több millió forinttal gyarapította a rádió kasszáját. Levelek, telefonok, e-mailek sokasága bizonyítja: a szép szóra ma is éhesek az emberek. A szerkesztő mosolyog, amikor a konyha, az evés kerül szóba, merthogy a mikrofon mellett a fakanál is nagy szerelem. – Imádok főzni, a konyha engem kikapcsol – szól a magyarázat. – Most, hogy a fiunknak is családja van, naponta nem főzök, de ha hazajönnek a gyerekek és Brúnó , a kis unokánk, az önmagában is nagy ünnep. Annyit főzünk, akár egy lakodalomban. Mindent elkészítek, ami „nem egészséges", szóval adunk a kulináris élvezeteknek. Húsvétkor is a hagyományos ételek lesznek nálunk, de a családom szerint a töltött káposztában és a pörköltszerű ételekben különösen jó vagyok.