Kortárs és szakrális? - Nagy Tamás, Sulyok Miklós és Hafenscher Károly disputája
Budapest – 2014. április 10-én Nagy Tamás Ybl-díjas építész, Sulyok Miklós művészettörténész és Hanfenscher Károly evangélikus lelkész voltak az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány vendégei a Ludwig Múzeumban. Szöveg: Galambos Ádám, fotó: Kiss Tamás, videó: Mucsi Márton
A Kortárs és szakrális? – Asztali beszélgetések a Ludwig Múzeumban sorozat áprilisi disputájának középpontjába az építészet, azon belül is a szakrális építészet került. Mint kiderült, a minket körülvevő épített- és természeti- környezet harmóniájára törő művészeti megoldások közelebb vihetnek minket a hely szellemének megérzéséhez.
A beszélgetésen olyan példák hangoztak el, amelyek rávilágítottak arra, hogy a kinti világ és benti, épített környezet együttesen alkotnak/alkothatnának olyan egységet, mely az odalátogatót egyúttal belső útra is hívják. Ilyen vonatkozásban került elő a felújított pannonhalmi bazilika, a John Pawson által kibővített csehországi ciszterci kolostor éppúgy, mint a balatonboglári evangélikus templom. Nagyon sok ellenpélda is van erre, hiszen számos esetben tapasztalhatjuk, hogy az emberi teremtés figyelmen kívül hagyja környezetét és azzal nem a szimbiózisra, sokkal inkább egy önző, magamutogató megvalósításra tör. A templomépítészet sem kivétel ez alól. Azonban ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a templom lényegéhez, azaz az Istennel való találkozás lehetőségének épített környezetben való hirdetéséhez alázatra van szükség.
Erre adott példát Nagy Tamás Ybl-díjas építész, amikor nemcsak a magyarországi templomépítészetet mutatta be, hanem kitért arra is, hogy miként lehet a leendő szakrális épület környezetéből kiindulva a hely szellemét megfogalmazni. Mindezt úgy tárta a hallgatóság elé, amin érződött, hogy a környezet, a fények, az anyag használata mind egy cél felé, a letisztultságban megjelenő üzenetre koncentrálják az épületbe betérőt. Sulyok Miklós művészettörténész Frédéric Debuyst A hely szelleme a keresztény építészetben című műve alapján közelítette meg a kérdéskört. Ennek értelmében kitért arra, hogy a szakrális mint megkülönböztetés értelmezendő, azaz van különbség a szent és profán között. Hafenscher Károly mind az Ószövetségből, mind a liturgia egysége felől tekintette az templomépítészeti környezetet, így a templomra, mint egyszerre az Istennel és az emberrel való közösség helyszíneként tekintett.