Könyvbemutató és éneklő Asztali beszélgetések a holokauszt 65. évfordulója fényében

Könyvbemutató: Közös örökségünk

Budapest – 2009. december 17-én mutatta be az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány  sorozatának harmadik kötetét a Pilinszky János Irodalmi Kávéházban. A Luther Kiadó gondozásában megjelent könyv a holokauszt 65. évfordulója köré rendeződik. A bemutatón Fekete László és Szvorák Katalin közreműködésével az írott szöveg mellett a kötet szellemiségét továbbvivő éneklő Asztali beszélgetésre került sor . Szöveg: Galambos Ádám; Fotó: Magyari Márton

Az Asztali beszélgetések…3 - Közös örökségünk címmel megjelent kötetet Fabiny Tamás evangélikus püspök, a Keresztény-Zsidó Társaság ügyvezető elnöke ajánlotta a megjelentek figyelmébe. Fabiny Tamás elmondta: „Az Asztali beszélgetések mára azt lehet mondani védjegy lett, mégpedig egy olyan gondolkodás védjegye, mely nyitottságával, befogadó-készségével, a másik felé fordulásával példát akar adni egy olyan társadalomban, amelyben sokszor hiányzik a készség a dialógusra. (…) Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány immár hat éve képviseli a beszélgető egyház szemléletét és egy beszélgető társadalom képét is előrevetíti. Ilyen beszélgetésekre újra és újra szükség van.

Püspök úr Örkény István: Ahasvérus című alkotását említette:

Két zsidó megy az utcán.
Az egyik kérdez valamit a másiktól.
A másik válaszol neki.
Eközben mennek.
Az első, akinek időközben egy új kérdés jutott az eszébe, fölteszi.
A másik válaszol rá valamit.
Ezen néha nevetni lehet.
Máskor nem lehet rajta nevetni.
Ők pedig továbbmennek.
Tovább beszélgetnek.
Nehéz dolog ez.

„Továbbmegyünk, beszélgetünk, olykor nevetni lehet, máskor nem lehet nevetni.

Fabiny Tamás elmondta még: „Schmalkaldeni Cikke című iratában Luther „mutuum colloqium et consolatio fratrum”-ról, vagyis a testvérek beszélgetéséről és egymás közti vigasztalódásáról. Colloqium et consolatio: beszélgetés és vigasztalás. A legnagyszerűbb lehetőség és legnemesebb feladat a mi korunkban is. Az egyház a testvérek közötti beszélgetés és vigasztalás. Ennek nyomán magam az egyházi beszélgetések fontosságát érzem, de öröm, hogy ezek a beszélgetések kitágulnak és az Asztali beszélgetések erre adnak példát: az egyház egy-egy képviselője és más területek, más közösségek, más hitek, más vallások, művészetek, tudományok képviselői között. Szükség van ezekre a beszélgetésekre, de a beszélgetések mellett a consolatio, a vigasztalás is fontos szerepet kap. Azt gondolom, hogy Asztali beszélgetések mellett asztal körüli vigasztalásokra is szükség van. Főleg most, hisz ez a kötet 65 évvel a holokuaszt után jelenik meg. Az itt olvasható beszélgetések – és reményem szerint a vigaszkeresés is – valamiként a múlttal kapcsolatos közös felelősségre, ezen belül is a zsidóság és a kereszténység viszonyára irányulnak. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a teológus professzor és a főrabbi a közös gyökerekről beszélget. Majd utóbbi átül egy másik asztalhoz, ahol a soa-regényéért Nobel-díjat kapott író és egy másik teológus mutat készséget arra, hogy az Auschwitz utáni korról cseréljenek véleményt. Ezt követően a biblikus professzor vált asztalt, és egy biblikus témákat gyakran ábrázoló festőművész mellé telepszik. Ezután monumentális biblikus tárgyú regények szerzőjével beszélget egy újabb teológus, majd a bibliai és a köznapok törvényeiről cserél eszmét a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke és a püspök. Az olvasó is örömmel húzhatja mindig arrébb a maga székét, hogy – a házigazda, Galambos Ádám szíves invitálására – egyik vagy másik asztaltársasághoz csatlakozzon.

A beszélgetések visszatérő témája a közös felelősség. Az egyháznak újra és újra át kell gondolnia a zsidósághoz fűződő viszonyát. Szükség van teológiai reflexióra és társadalmi, történeti összefüggések komolyan vételére. Utóbbi területen bizony bűnbánatot is kell gyakorolniuk az egyházaknak. Magukat kereszténynek nevező emberek ugyanis sok rosszat elkövettek a zsidó testvéreikkel szemben szóval, cselekedettel és mulasztással. Mindezekről beszélni kell. Ám vigaszt is találhatunk.”

A kötet bemutatójához Asztali beszélgetések is társult. Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora és Szvorák Katalin énekes egymással olyan éneklő dialógust folytatott, mely nemcsak rámutatott a közös zsidó-keresztény gyökerekre, hanem egyes dallamok bemutatásával felhívta a figyelmet arra is, hogy a közös énekkincs mennyire régi hagyományokra épül. Zsidó és keresztény énekek folytattak párbeszédet a megbékélés, az egymással való közösség és a szeretet hangján. Különös alkalom, mikor a hanukai és adventi énekek egymás mellett szólalnak meg felhívva a figyelmet ünnepeinkre, közös múltunkra és – talán mondható – járható jövőnkre.

Alapítványunk célkitűzése az, hogy a Közös örökségünk című kötettel elősegítsük azon értékek felismerését, mely a másiktól származik. Valljuk, hogy nem az eltávolodás, a másik el nem fogadása az előre haladó út, hanem az, ha másokkal képesek vagyunk beszélgetni, nézeteiket megérteni.

A holokauszt 65. évében különösen nagy felhívás a másik megbecsülése. Amennyiben nem közeledünk, könnyen ellenségessé válhatunk. Van mit feldolgozni, van mit újraértelmezni korunknak. Kötetünk nem a feldolgozás, hanem az ahhoz vezető út szellemében készült.

Asztali beszélgetések…3 – Közös örökségünk, Szerk: Galambos Ádám

Luther Kiadó; 178 oldal / 145x203 mm / keménytáblás / ISBN 978-963-9979-00-0