Körösfői-Kriesch Aladár Művészeti Díj – Fábián Dénes Zoltán méltatása

„Jó ideje nyilvánvalóvá vált már számomra a sorsom. Újra és újra nekibátorodom, hogy valamiféle párhuzamot próbáljak megvonni képzőművész-tanár őseim és a ma­gam pályafutása között. Van-e a látható, közelítő-végeredmény szempontjából sors azonosság, vagy egymástól függetlenül, ki-ki a maga életében, történelmi helyzeté­ben, sorsában volt »egyedi eset«…” – fogalmaz egyik kéziratában Fábián Dénes Zoltán.

Tisztelt ünneplő közönség!

Meggyőződésem, hogy a most Körösfői-díjban részesülő művész, oktató munkája és hivatása, élete és filozófiája egybeforr. Megrögzötten, következetesen és a lehető legnagyobb odafigyeléssel dolgozott és dolgozik azon, hogy a művészet szépségéből, jóságából és igazságából kiindulva, a folytonosság, az elődök megbecsülésén, ugyanakkor a jelen kor társadalmi, filozófiai és művészeti kérdéseinek is megfelelően jót és nemeset hozzon a világba. Munkája – legyen az festmény, művészetpedagógiai szolgálat vagy restaurálás – egyaránt teremtés, lehetőség adás, megörökítés. Annak képviselete, ami emberi alko­tói munkával valóban túlmutathat a valóságon. Valahogy úgy, mint ahogy az irodalomtörténész, Poszler György vallotta: „A művészet varázs, mely átalakít. A könnycseppet persze gyöngyszemmé nem. Az embert emberebbé azonban igen.” Ez a gondolat azonban nem csak az alkotással, hanem az oktatással is szorosan összefügg. Így elmondhatjuk, hogy Fábián Dénes hivatáson alapuló sokrétű szolgálata túlmutat az alkotó- és pedagógus pályán és együtt képviseli az értékteremtő és arra másokat is inspiráló teljesebb élet igényét. Fábián mindezt olyan korban tette és teszi, amikor a hagyományt, a művészeti folyto­nosság felvállalását, az elődökre építkezés kérdését sokan elavultnak minősítik. Fábián Dénes azonban nem adja magát és az általa is képviselt filozófiát, hanem peda­gógiájával és művészetével – sokunk örömére – felvállalja és építi azt.

Tisztelt ünneplő közönség!

Engedjék meg, hogy a teljességre korántsem törekedve néhány kiragadott dátumot említsek. Fábián Dénes Zoltán 1951. április 2-án született Cegléden, de már hat éves korától Gödöllőn él. 1970-ben vették fel a Képzőművészeti Főiskola festő-tanári szakára. Mestere Sarkantyu Simon festőművész, anatómia professzora Barcsay Jenő, tárgyábrázolás ta­nára pedig Patay László voltak. 1974-ben középiskolai tanári diplomát szerezett, majd két mesterképző év után fejezte be tanulmányait.

1976 szeptemberétől 2013-ig művész-tanára a budapesti Képző és Iparművészeti Szakközépiskolának, ahonnan a tantestület a „Kisképző Örökös Tanára” címmel ki­tüntetve búcsúztatta. Oktatott a gödöllői Agrártudományi Egyetemen, a gyöngyösi főiskolán és a premont­rei rend gödöllői gimnáziumában is. A Szt. István Egyetem Tájgazdálkodási Tanszékének felkérésére kidolgozta és Táj–Kép címmel tanította a tájképfestészetet összefoglaló tanegységet. Szakkörvezetőként dolgozott a gödöllői Művelődési Központban, nyaranta Szadán megyei képzőművészeti táborokat vezetett. Mindemellett magántanítványokat fogad és felkészítő rajzi, szakköri foglalkozásokat tart.

Az 1998-ban létrejött Gödöllői Iparművészeti Műhely alapító tagja, valamint a gödöl­lői Gömb tagja. Számos egyéni és csoportos kiállításon mutatta be művészetét. Emel­lett családja történetének feltárásával, a múlt értékeinek ápolásával foglalkozik.

Restaurátori tevékenységét a Feszty-körkép felmérési, konzerválási munkáihoz csatla­kozva kezdte. 1987-től ez az értékmentő tevékenység végigkíséri munkáját. Nevéhez köthető többek között az egri hittudományi főiskola kápolnájának, a zebegényi katoli­kus templom falképeinek és számos egri, gyöngyösi és budapesti középület díszítőfes­tésének megújítása. Emellett közreműködött a gödöllői Grassalkovich kastély díszlépcsőházának, több katolikus, református és evangélikus templomnak és a budapesti Vigadó Than Mór és Lotz Károly falképeinek újjáélesztésében, valamint a fertődi Esterházy-kastély re­konstrukciójában is.

Fábián Dénes munkásságáról, tagságairól, elismeréseiről és alkotói tevékenységéről még számtalan meghatározó momentumot ki kellene emelni, viszont ezt most az idő szűke miatt nem tehetem. Így egy alapvető kérdést, a családot említem még. Felesége Tóth Erika. Három fia van: Márton 1985-ben, Kristóf 1993-ban, Dénes 1995-ben született.

Végezetül engedjék meg, hogy két, Fábián Dénestől származó idézettel zárjam gondo­lataimat. Az egyik a szűnni nem akaró tenni vágyását tükrözi: „Mivel családomban, generációk óta jelen van a tanítás, a képzőművészet oktatása, magam a negyedik rajz­pedagógus generációt képviselem, nem lehetek elégedett. Ha lehet tenni valamit, itt Európa közepén, a kultúra »megélhetővé« és »fogyaszthatóvá« tételéért, nem lehe­tünk tétlenek…” A másik pedig Gödöllőhöz kötődésének lenyomata: „Sokfelé jártam az országban. Dolgoztam távol, sokszor hónapokig. De siettem haza, Gödöllőre.”

Fábián Dénes Zoltánnak ezúton gratulálok a munkásságát elismerő Körösfői-díjhoz.