Juhász Ferenc: Az áhítat angyala

AZ ÁHÍTAT ANGYALA

Ámos Imre az áhítat angyala volt. Megölték. De csak a testét ölhették meg, csodálatos műveit, zseniális munkáit, a rajzokat, festményeit nem tudták elpusztítani! Azok, akár az öröklét liliomai hervadhatatlan szépséggel és teljességgel dacolnak tovább, űrig-meredő létezés-akarattal nőnek tovább, amíg emberiség az emberiség. Ameddig jövőt ad az idő a szép, gyötrelmes és gyönyörű ember-történelemben, a mindenség-elkopárosodásig, haláláig a Földnek és a  szentséges szenvedésnek. Művei oly könnyűek alakzatukban és létük bizonyításában, akár az angyalok, a vonalhattyú isteni szárnyasok, művei oly illatosak akár egy virágzó liliomkert és oly szépek is, akár egy virágzó liliomkert, fekete vonalszobrok a fehér papíron, fekete angyalvonulás, színes mindenség-mozaik porcelán-táblácskák, emberlétezésünk postai bélyegei még eleven szívemen.

Mert áhítat-vágyó szívem dolgos és szikrázó műveivel van körbe beragasztva, mint egy piros lüktető csomag, Isten postai küldeménye a titokzatos öröklétből. Magamba nézek, és úgy látom őket, ahogy a csillagos nyár-éjszakai égbolt fénylő égitestei a Földgolyót, a piciny és tömör életgömböt, az Emberiség csodálatos szülő .... anyját, a Szent Szüzet özönvíz után, még a Szent Tűzözön előtt. Noé-bárka szívemben a megmaradtak könnyévei és szerelmével. És zsongva zenélve
körülbozsognak a Létezés-Áhítat sárgacsíkos bama angyalai, mint a mézgyűjtő kaptár, vagy óriás virágszájú méz-boldog faodú-cellaházú méh-kastélyt a bozsgó, zenélő hártyás és szelvényes és mákszem-bögrés szemű mézgyűjtő méhek, fekete májrózsa-ajkukon, mellső potroh-fűszál, száradék-petrezselyem lábukon, lábszárukon, térdükön, mellükön, ibolyaviráglilafejükön, kőrózsa- fejükönjvad ajkukon, emlő-nélküli mellükön sárga virágpor, virágkoponyákbóllopott édes  nemzőanyag, sárga, mintha kukoricalisztbe lenne mártva testük és hártyatolleres szárnyuk, a barna kitinpálcika  feszítővázakon a szárny hártya bama csontvázak tömör és karcsú asszonytest-anyagán, a fodorgomba máj duzzadt áhítat-rovarajakon,a rovargége alatti mézbödön csöpp nyakukon, a vörös duzzadt-májragadozás-fejeken mindenség-csillagnyüzsgésű Áhítat-angyalok kavarognak tolongva, mint az egymáshoz préselt atomok csöndjük szent koporsójába zárva, konok-mennyiségek a megmaradás csillagfésűkön.

Ó, Szent Föld! Megszülőm és befejezőm majdan. Még élek! Vigyázzatok rám aki van, körül éjszakai denevérekként cikkanó rubint-rózsaszemű Áhítat-Angyalok! Isten Szívének fénysöprűi! Az Isten-Szív halhatatlan fény magjai!

Juhász Ferenc

 KIÁLTVÁNY - Ámos Imre és a XX. század 

  Schweitzer József köszöntője

Fabiny Tamás megnyitóbeszéde

Ámos Imre és a XX. század címmel kortárs összművészeti kiállítás 

A kiállítás fővédnöke: 

Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi.

A kiállítás védnökei:

Fabiny Tamás evangélikus püspök és 

Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát.