Jelenits István és Gáncs Péter beszélgetése

Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány a szakralitás témakörében rendezte meg újabb disputáját január 9-én a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban. A vendégek ezúttal Jelenits István piarista szerzetes, egyetemi tanár és Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke voltak.

A Petri Gábor moderálásával zajlott eszmecserén elsõként Jelenits István definiálta a fogalmat, a latin sacer, sacra és a szintén „szent”-ként fordított sanctus különbségeirõl szólva. Rámutatott: az elõbbibõl eredõ szakralitás jellemzõje, hogy Istenre mutat, a Teremtõre utaló elemekkel telítõdik.

Gáncs Péter püspök az evangélikus tradíció és teológia oldaláról közelítve egy Simone Weil-idézettel fûzte tovább beszélgetõtársa gondolatait: „A szakralitás ûr, amelybe Isten behatol.” A szakralitást az egyházmûvészet és -zene, az egyházi építészet, a költészet, a szimbólumok is hordozzák – vetette fel Petri Gábor –, hogyan fordulhatunk a világ felé szakrális kincsekkel? Az evangélikus tradíciót érintve az evangélikus püspök a musica sacra és a közös koráléneklés lutheri örökségét említette válaszként: Bach „igehirdetései” értékhordozó utak a lélekhez, a profán világban a Szent után vágyódókhoz. Gáncs Péter továbbá a kommunikáció fontosságára is utalt; mint kifejtette, a kulcs itt van: korunkban mind a szóbeli, mind a nonverbális kommunikációra – íz, illat, tapintás –, valamint az új istentiszteleti formákra nagyobb hangsúlyt kell helyezniük az egyházaknak. Csatlakozva a püspökhöz, Jelenits István is rámutatott: tenni kell, ha megkopnak az egyház õrizte szakrális rendszer elemei.

Kõháti Dorottya