Incze Mózes és a Jelenések könyve
„Minden véges magában hordja saját határait, amelyeket mintegy a végtelenből kell kivágnia” – fogalmaz Friedrich Schleiermacher evangélikus teológus, lelkész. A Jelenések könyvében éppen ezzel, a megismerhető és megismerhetetlen, azaz a szükséges tudás határaival találkozhatunk. Incze Mózes festőművész számos bibliai ihletésű festmény után a reformáció évfordulójához kapcsolódva a Jelenések könyvét illusztrálta. Az Arcus Kiadó gondozásában megjelent különleges litográfiák nem csak a Biblia utolsó könyvét, hanem művészet és vallás kapcsolatát, valamint a Szentírás aktualitását is középpontba helyezik.
„Hogyan lehet arról a jövőről beszélni, amely még nincs itt, és hogyan lehet olyan eljövendő eseményekről beszámolni, amelyeknek természetesen senki sem lehet a szemtanúja?” – teszi fel a remény értelmével kapcsolatos izgalmas kérdést a 20. század kimagasló teológusa, Jürgen Moltmann.
Az Incze Mózes művészetére jellemző látomásszerű világ, a folyamatosan megújuló, hol mélyre ásó, hol a felszínt elénk táró elvonatkoztatások mindig is a megismert és megismerhető valóság és a mögöttes tartalom kérdéseit feszegették. Most mindez különös találkozásban jelenik meg, hiszen – a tartalom által – az alkotások párhuzamos beszélgetésbe lépnek a Biblia üzenetével, a művészelődökkel és a jelennel egyaránt.
A Jelenések könyvéhez nem csak a legtöbb teológiai értelmezés, de számos kiváló művészeti interpretáció is született, így csak a képzőművészek közül többek között El Greco, Hieronymus Bosch, Albrecht Dürer, Michelangelo vagy Ámos Imre, Szalay Lajos és Kondor Béla is máig maradandó alkotói üzenetet fogalmaztak meg.
Incze Mózes jelen sorozatával nem csak technikailag kiválóan, hanem üzenetében is tűhegyesen ábrázolja a könyvben megjelenő képes beszédet, sőt a mai kor világába átemelve azt, közvetlenül is találkoztat minket vele. A jánosi szövegből kiinduló, majd a művészi vízióból a lapokon megjelenő jeleneteken szereplő tárgyak a minket körülvevő – sokszor technikai – világból kerültek ki, ezzel is mintegy felerősítve a most, avagy az érintettség jelentőségét.
A Szentírás utolsó könyve önmagát így határozza meg: „apokalypsis Iésu Khristu”, azaz „Jézus Krisztus kinyilatkoztatása”. A görög apokalipszis szó a titok feltárását, a lepel lerántását, leleplezést, ez alapján pedig kinyilatkoztatást jelent (latinul: revelatio), mely az Isten által feltárt titokra vonatkoztatva nyeri el vallásos értelmét. S bár a végső időt, a látomások pontos üzenetét annak próféciajellegéből kifolyólag sem tudjuk, de a hit oldaláról eljuthatunk a Bárányhoz, azaz a kegyelem és a remény kérdéséhez, és (Jel 22,21 alapján) mondhatjuk, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme velünk van.
Galambos Ádám
Károli Gáspár, Incze Mózes
Szent János Apostolnak Mennyei Jelenésekről Való Könyve
Arcus Kiadó, 2017.