HOL VAN A TE TESTVÉRED? - Ámos Imre és a 20. század - Wroclaw

A kristályéjszaka napján nyílt magyar emlékezet-kiállítás Lengyelországban

Wroclaw – Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány, a Bente Kahan Alapítvány és a Varsói Magyar Kulturális Intézet együttműködésében nyílt meg 2014. november 9-én a „Hol van a te testéred?” – Ámos Imre és a 20. század kortárs összművészeti kiállítás.

Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány szervezésében 2011-ben létrejő összművészeti kiállítás hetedik, utolsó helyszínére érkezett. A korábban Szentendrén, Dunaszerdahelyen, Pécsett, Berlinben, Budapesten majd Varsóban bemutatott kiállítás Ámos Imre alkotásai mellett kortárs művészek alkotásait gyűjti össze, melyek együttesen reflektálnak a Soá borzalmára és egyúttal kifejezik, hogy az összefogás, az együtt gondolkodás, valamint az idegengyűlölettől, a diszkriminációtól való elfordulás kiáltvány lehet a ma generációjának.

A kiállítás egyúttal megfogalmazza, hogy minderre nemcsak a művészeknek, hanem a felekezeteknek is figyelni szükséges, így a többek között Böröcz András, Deim Pál, Dés László, Fassang László, Ferdinandy György, Gothár Péter, Haász István, Kertész Imre, Konok Tamás, Nádler István, Tölg-Molnár Zoltán alkotásai mellett védnökséget vállalt Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, Fabiny Tamás evangélikus püspök és Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát is.

A bemutató különlegessége, hogy a kiállítás Wroclaw legnagyobb emléknapján, a kristályéjszaka keretében kerülhetett bemutatásra. Ezen a napon Lengyelország az előre kitervelt, zsidóellenes megmozdulásokra emlékezik, melyben többek között a wroclawi nagy zsinagógát is felgyújtották. Az emléknap keretében mécsesekkel vonulnak az emberek a felújított Fehér gólya zsinagógától a leégett zsinagóga helyére és ott elhelyezik az emlékezet virágait, mécseseit.

A kiállítást Körmendy Adrienne Magyarország lengyelországi konzulja köszöntötte, aki a magyarországi holokausztról, Ámos Imréről beszélve kitért arra, hogy az egyének és társadalmak felelőssége, hogy mindennemű diszkriminációtól elzárkózzanak és a gyűlölet helyére a békekeltést, a múltból való alázatos tanulást helyezzék.

A „Hol van a te testéred?” – Ámos Imre és a 20. század kortárs összművészeti kiállítást Galambos Ádám evangélikus teológus, a kiállítás kurátora nyitotta meg. A kurátor beszédében kiemelte: „Ki kell mondanunk és fel kell vállalnunk, hogy ma is vannak antiszemita megnyilvánulások, ma is él – ugyanúgy mint Európa más országaiban, hazánkban is – a megkülönböztetés, az intolerancia és a szomszédunkkal szembeni ellenségeskedés. Kortárs művészeink azonban bár alkotásaik által mély fájdalommal, de mégsem erről beszélnek. Pontosabban közvetlenül nem. A mától itt megszólaló, olvasható és látható alkotások ugyanis sokkal inkább a megkülönböztetés helyett a másik megbecsüléséről, az antiszemitizmus helyett a Soá alázattal való felvállalásáról és ezáltal a jó értelemben használt protestálásról, így a remény megfogalmazásáról tesznek bizonyságot. (…) Az evangélikus és a katolikus liturgiában egyaránt meghatározó helyen szerepel a héber köszöntés, az idegen, a szomszéd és a szeretett társ fogadására egyaránt használt Shalom, azaz a „békesség néked” köszönési formulája. Mára tudjuk, hogy volt idő, amikor ez a szó nemcsak demagóggá vált, hanem úgy tűnt, értelmét veszti. Meggyőződésem azonban, hogy mégsem vált értelmetlenné. A kiállítás kiáltványa egyértelműen megfogalmazza, hogy az ember önmagában, teremtettségéből adódóan olyan érték, melyből az következik – azaz az tesz minket, így önöket és engem is emberré –, hogy nemcsak magunkért, hanem másokért is felelősséget merünk és akarunk vállalni. Mondhatjuk talán úgy is, hogy az Auschwitz-utáni ember akkor válik emberségessé, ha tudja: a másik ember megbecsülése saját emberségének kezdete. Azaz a megkülönböztetéssel nemcsak szembemegyünk, hanem a szó igaz és tiszta értelmében békességre törünk. Ennek egyik első lépcsőfoka, hogy a múltat nem elfelejteni akarjuk, hanem – bármilyen fájdalmas és fáradságos is –, azt identitásunkká kívánjuk tenni.”

A megnyitót követően Nádor Éva, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem oktatója tartott előadást Ámos Imre életéről és a magyarországi holokauszt történetéről. A kiállításmegnyitón jelen volt többek között Lengyelország főrabbija, Norvégia-, Svédország-, Németország-, Izrael nagykövete és Wroclaw polgármestere is. A tárlat 2015. január elejéig hirdeti Wroclawban az emlékezet lehetőségét.

A kiállítás kiáltványa:

Az élet tisztelete alapvető, mindenkit megillető és mindenkit a másik tiszteletben tartására kötelező érték.
Az európai etika a 20. században sérült; helyreállítása megtörténhet a zsidó-keresztény kultúrára alapozva.
Az emberi kreáció magában hordja az egymásért, az emberért és a természetért való felelősségvállalást. A visszaélésektől elzárkózik, az igazságnak ad helyet.
Az emberi kultúra felelőssége, hogy elutasítson mindenféle bántalmazást; az erőszakot elítéli, és békességre törekszik.
Az individuum nem önmagában áll; szem előtt tartja a közösséget és annak értékeit, és ezek tudatában, a jót keresve dönt.
A faji, nemi, származási vagy bármilyen egyéb megkülönböztetéssel szemben az egyenlőség, az egyetemes emberi értékek mellett áll ki.
Az egyéni, társadalmi, politikai érdekeken felül áll egy egyetemes norma, amely ezeket meghatározza. Ez a másik ember elfogadásán, az élet tiszteletén alapul.