Hol van a te testvéred?

A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában október 31. megtekinthető Ámos Imre és a XX. század - kortárs összművészeti tárlatot a Magyarországi Evangélikus Egyház és az azzal együttműködő Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány szervezte. A vándorkiállításnak ez az ötödik, utolsó helyszíne, s eddig, mintegy tizenöt ezren látták. Az első helyszín Szentendre volt, az anyag fele jelenleg a berlini Collegium Hungaricumban látható, másik része pedig Budapesten a Rumbach Sebestyén zsinagógában - mondja Galambos Ádám evangélikus teológus, kurátor. Amikor bezár a berlini tárlat, a most ott látható művek is gazdagítják a budapesti kiállítást.

A Magyarországi Evangélikus Egyház a párbeszéd egyháza akar lenni - mondja Galambos Ádám: "Felvállalva azt a bűnös mulasztását, hogy a Holokauszt idején - bár sokan voltak, akik kiálltak üldözött embertársaikért - mégsem viselkedtünk testvérek gyanánt." A kiállítás egyfajta ökumenikus keretbe foglalt bocsánatkérés. Hiszen a tárlat védnökei között ott van Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, Fabiny Tamás evangélikus püspök és Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát.
A lelkiismeret furdalásról szól a kiállítás egyik hangsúlyos installációja is: "Hol van a te testvéred?" - olvasható a Tóraszekrény helyén szögesdrótból kirakott, a Bibliából vett idézet. Ezekkel a szavakkal fordul az Úr Káinhoz, számon kérve rajta testvére meggyilkolását, mire a nyegle, "avagy őrizője vagyok én a testvéremnek?" válasz érkezett.

A kiállítás kurátora nem akarta eltakarni installációval az Otto Wagner tervezte zsinagóga színes borítását, ahogy a máig romos templomban hentergő tárgyakat, rozsdás kapukat, rácsokat, tórakoronát is szép rendben a falhoz támasztották, a műalkotások mellé. Jelezve a tér, egy romló zsinagóga, maga is a Holokausztra emlékeztet, a Holokauszt okozta hiányra. Nemcsak azért került Ámos Imre a kiállítás fókuszába, mert idén lenne 105 éves, hanem mert életútja szorosan összefügg a XX. századdal, a holokauszt érthetetlenségével, az európai etika megingásával. Ezekre kíván reflektálni a kiállítás az alábbi témákon keresztül: Megtört tér; Megtört idő; Törvény és törvénytelenség; Apokalipszis; Remény és áldás.

12 Ámos Imre kép szerepel a kiállításon, mellettük több tucat kortárs művész alkotása. A megkeresett művészek legtöbbje új művel szerepel a tárlaton. Néhány kivételtől eltekintve: Pauer Gyula betegsége miatt már nem tudott új művet alkotni. A nemrég elhunyt Lugossy Máriának a Radnóti versére reflektáló Meredek út című üvegszobrát a hagyatékból választották ki. A művészek között különböző vallású, világnézetű, politikai kötődésű alkotók szerepelnek, így Aknay János, Anna Mark, Benczúr Emese, Bohus Zoltán, Böröcz András, Deim Pál, Ézsiás István, Fehér László, Haász István, Haraszty István, Hollán Sándor, Kalmár János, Konok Tamás, Kovács-Gombos Gábor, Matzon Ákos, Megyik János, Nádler István, Szüts Miklós, Tölg-Molnár Zoltán, Váli Dezső, Vojnich Erzsébet.

Nincsenek teremszövegek, csupán a képek alkotóit írták ki apró betűkkel, még a címeket sem, csak zsoltáridézetek orientálnak. Galambos szerint a mű önmagában hordozza az üzenetét. Nem csupán a képzőművészek vallanak műveikkel a Holokausztról, hanem írók is. Darvasi László, Ferdinandy György, Juhász Ferenc, Kertész Imre, Krasznahorkai László, Lator László, Parti-Nagy Lajos, Petőcz András, Podmaniczky Szilárd, Takács Zsuzsa és Závada Pál adott kéziratot. Van aki rövid levelet írt, van aki novellát írt, vagy személyes történetet mesélt. A kéziratok felnagyított másolatait a helyszínen úgy lehet tanulmányozni, akár egy képzőművészeti alkotást. Közben pedig Dés László, Fassang László, Vukán György, a Szent Efrém Férfikar szintén a Holokausztra emlékező szerzeményeit hallhatjuk.

Chagall és Ámos találkozása a Nemzeti Galériában

Két különböző, mégis együtt értelmezhető kiállítás látható a Magyar Nemzeti Galériában szeptember 13-tól. Az egyik Marc Chagall, a másik Ámos Imre műveit mutatja be. Marc Chagall és Ámos Imre az a két művész, akinek életművében sorsa, vallása, zsidó identitása központi szerepet játszik. Mindkettőjük művészete hiteles, mélyen a kelet-európai hagyományokban és történelemben gyökerező életmű, és nem kevésbé ilyen a sorsuk is - az emigráns oroszé és a mártírhalált halt magyaré. Kettejük sorsa és művészete annak ellenére is közös, hogy csupán egyszer találkoztak, Párizsban, 1937. október 4-én, néhány termékenyen együtt töltött óra erejéig.

A Chagall - Háború és béke között című kiállítást a Magyar Nemzeti Galéria és a Réunion des musées nationaux - Grand Palais és a Musée du Luxembourg (a Francia Köztársaság Szenátusának múzeuma) szervezte. A tárlat középpontjában a művész Biblia-illusztrációi, valamint az orosz szülőföld zsidóságának életéből és az azokon alapuló élményekből táplálkozó alkotásai állnak. A budapesti kiállítás követi az eredeti párizsi összeállítás koncepcióját, és Chagall életművét négy nagy egységben mutatja be. Chagall alapvetően derűs és optimista művészetének képezi ellenpontját Ámos Imre világa. Az Ámos Imre, a "magyar Chagall" - A háború örvényében 1937-1944 című kiállításunk a művész legtragikusabb alkotásait mutatja be. A nagykállói zsidó világ emlékképei mellett a munkaszolgálat és a háború borzalmait megjelenítő festményekből és grafikákból a zsidóság életének egy másik, tragikusabb útja elevenedik meg. Az Ámos Imre művészetét bemutató kiállításunk - Chagallétól eltérően - nem az életmű kronológiája nyomán épül fel, hanem az Ámost leginkább foglalkoztató festői témák szerint.