A „lépegető sorsról” és a „létbátorságról” cserélt eszmét csütörtök este Hankiss Elemér szociológus és Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora.

A „lét a tét” ostoba reklámszlogenné válásának idején időszerű ötlet, hogy az Asztali Beszélgetések című programsorozat szervezői az élet értelméről rendezzenek eszmecserét. A létről való töprengéshez kiváló beszélgetőket kértek fel: a laikus ember megközelítését Hankiss Elemér szociológus képviselte, a teológia és a hitgyakorlat oldaláról Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora fogalmazta újra a kérdést. A program szerinti harmadik beszélgetőpartner, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi nem tudott jelen lenni a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében.

Az emberi élet, mint tükör

„Az élet értelme” olyan kérdésfelvetés, amelynek taglalása könnyen közhelybe fulladhat. Szerencsére Hankiss Elemér és Szabó Lajos magas szellemi színvonalon tartották a társalgást: Hankiss Elemér már az elejétől magához ragadta a kezdeményezést, és amolyan „szókratészi bába” módra igyekezett segíteni, hogy a szép számú közönséggel együtt, őket is kérdezve közös eredményekre – vagy legalább új dilemmákhoz – lehessen jutni.

A beszélgetés első felét a teremtés okának vizsgálata határozta meg. Hankiss Elemér tette fel a kérdést: Miért teremtette Isten az embert, mi szüksége lehetett egy tökéletes Istennek az emberre? A teremtés oka a Genezisben – a Teremtés Könyvében – explicite nem szerepel, de Szabó Lajos számos támpontot adott a kérdés megválaszolásához, mely egyben az élet értelmére is vonatkozik. Isten az embert azért teremtette, hogy tükörként szolgáljon művéhez, modern kifejezéssel élve egyfajta „kommunikatív tér” jöhessen létre a jó szemlélésére – vélte Szabó. A Biblia szellemiségéből egyébként is inkább fordítva kéne feltenni a kérdést, azaz a „Miért volt Istennek szüksége az emberekre?” helyett azt kell kérdeznünk: „Nekem miért van szükségem az isteni gondviselésre?”

Akik nem kérdeznek, és akiktől nem kérdeznek

Az ember létokának vizsgálata után a beszélgetés súlypontja eltolódott a közösségépítés, az autentikus emberi kapcsolatok modelljeinek irányába. Minden hozzászóló egyetértett abban, hogy az élet értelme nem vonatkoztatható az izolált, önmagában álló emberre, csakis a közösségi létben valósulhat meg az értelmes élet. A két beszélgetőpartner gondolataiban közös elem volt az a „parancsolat”, hogy a másik emberben ne csak egy arcot lássunk, hanem a „lépegető sorsot” és a „lépegető titkot”. Csakis embertársaink mély megértésével kerülhetjük ugyanis el, hogy az igazi vesztesek sorába kerüljünk, „akik nem kérdeznek, és akiktől nem kérdeznek”.

A megismerés és megértés emberi parancsolata azonban mindig ott rejti magában a bizonytalanságot és a kételyt, ami a posztmodern világban egyre növekszik. Ennek a nagy, mindent átható bizonytalanságnak a leküzdéséhez a mai embernek kiemelkedő „létbátorságra” van szüksége – vélték a tudósok. Az embernek ebben az igazságtalannak és ingatagnak tűnő világban az egyházak „elkényelmesítő” dédelgetése ellenére is saját fülével kell meghallania és saját szájával kell továbbadnia az Újszövetség biztatását: Ne félj! – közelítette meg a kérdést Szabó Lajos. Hankiss Elemér pedig azt ajánlotta a közönségnek, hogy a művészetből – a többi között Arany János kései műveiből - merítsen bátorságot.

Az Eleai vendég
forrás: mindennapi.hu

Kiderült: ez az élet értelme!

A buli, a küzdelem, az egyéni útkeresés, avagy egy saját életünkön túli cél, esetleg Isten dicsőítése? - az élet értelméről az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány szervezésében Hankiss Elemér szociológus beszélgetett Szabó Lajossal, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorával.

 

Sokaknak nem adatik meg, hogy érezhessék: tevékenységük értéket jelent mások számára - kezdte hozzászólását a Petőfi Irodalmi Múzeumban az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány által szervezett, az élet értelméről szóló beszélgetésen Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora, aki a maga számára meglepőnek nevezte, hogy az élet értelme a mai fiatal generáció számára majdhogynem egyet jelent a bulival.

Szabó Lajos ezzel szemben a saját életén kívül állók tiszteletében és szeretetében látja a lét értelmét, mint mondta: a buli is akkor szép, ha ez a kettő meg tud valósulni.

Hankiss Elemér szociológus azonban úgy véli, hogy minden ember külön világ a kérdést tekintve. "Mindenki - tudja, vagy nem tudja - az egész életén keresztül küzd azért, hogy megtalálja, mi az értelme annak, hogy itt van egy pár évtizedig" - fogalmazott.

A szociológus felvetette, hogy ha Isten önmagában teljes és tökéletes, akkor miért teremtette az embert? Erre Szabó Lajos válaszolt: azért, hogy az ráeszméljen a teremtett világra, és - ha úgy tetszik - bánjon vele. Ekképpen léte értelme a küzdelem az örömért, vagy akár a fejlődésért.

Ezzel azonban Hankiss Elemér nem elégedett meg, és feltette a kérdést: Isten a teremtés során kísérletezett-e, hiszen amikor azt látta, hogy valami nem jó, özönvízzel akarta elpusztítani a művét. Szabó Lajos szerint azonban, bár Isten tökéletes, az ember nem az, így csiszolgatni, alakítani kellett, ám a pusztulásban - az egyén életében is - benne van a megújulás.

A kérdéseket boncolva a pillangó effektus és a gondviselés érintésével a beszélgetés eljutott az életút-elemzéshez.

Hankiss Elemér úgy gondolja, erre minél gyakrabban vissza kell térni. "Jobb-e, vagy rosszabb a világ akkor, amikor elhagyom, ahhoz hasonlítva, amikor beléptem ebbe a világba?" - tette fel a kérdést.

Szabó Lajos ehhez hozzátette, hogy jobban kellene figyelnünk az idősebb nemzedék bölcsességére. "Nem a képzett hittantanár tartja a legjobb hittanórát. Amikor a nagyszülő, vagy a dédszülő az unokával vagy a dédunokával beszélget, az egy egész különleges világ" - példálózott.

Hankiss Elemér még szólt a többi között a szerelem, és egymás teljes elfogadásának élményéről, majd nyitva hagyta a saját életének értelmére vonatkozó kérdést, Szabó Lajos pedig úgy látta, hogy ma csak úgy éri meg keresztyénnek lenni, ha a templom falain kívülre is eljut a Biblia legegyszerűbb mondata az Újszövetségből: ne félj!

Sigmod Árpád
forrás: inforadio.hu

Az élet értelme a nagy buli, vagy mégsem?

Az élet olyan, mint egy doboz bonbon, nem tudod, mit veszel ki belőle, hangzott el a Forest Gump c. filmben. De mi az értelme? Erről elmélkedett az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány által jegyzett kerekasztal-beszélgetésen Hankiss Elemér szociológusprofesszor és Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora. Mindenki találja meg maga, hárították el a kérdést az előadók. Bevezetőjében Szabó sajnálatát fejezte ki, amiért Schweitzer József nem tudott eljönni.

„Könnyű a ma esti kérdés” – folytatta Szabó, aki szerint sokaknak nem adatik meg, hogy érezzék: akár ők, akár a munkájuk, tevékenységük fontos másoknak. Miért vagyunk csak ritkán kíváncsiak a mellettünk élő emberek eredményeire, mély gondolataira vagy érzéseire? – tette föl a költői kérdést. A rektor azt mondta: tanítványai körében kutatta, hogy mit tartanak az élet értelmének „és sokaknál az jött ki, hogy az élet értelme a nagy buli: hétfőtől csütörtökig ki kell bírni, aztán péntektől vasárnapig buli van”.

 

Az élet értelme leginkább az saját életemen kívüli célban és a körülöttünk lévők életében fogalmazható meg – töprengett az evangélikus hittudományi rektor, aki szerint mindez a rajta kívülállók, a körülötte lévők tiszteletét, szeretetét jelenti. „A buli igazán akkor szép, ha mindez meg tud valósulni” – utalt diákjai fölvetésére.

 

Akár tud róla, akár nem, minden ember az élet értelméért küzd – közölte Hankiss Elemér, aki szerint három-négy-öt éves korban ez a kérdés már fölmerül, csak a kérdést föltevő kisgyerek nem kap rá választ. Egy népszerű interpretáció szerint mindenkinek saját magának kell megtalálnia az élet értelmét – mondta.

 

Hankiss még egy kérdést is feszegetett, hogy tudniillik Isten miért teremtette a világot. Mint mondta, többször is végigolvasta a Bibliát, de erre a kérdésre nem talált választ. A magát némileg provokátori szerepbe helyező Hankiss nemcsak a világ, hanem az ember teremtésének az okát is feszegette. Isten nem akart önző maradni, másfelől szerette volna, hogy legyen valaki, aki látja alkotásának szépségét. – felelt a teológusprofesszor.

 

Mi lesz azokkal, aki nem közelednek Istenhez? Az ő életüknek van értelme? – jött a kérdés a közönség soraiból. Bár erre a válasz elmaradt, Hankisstól megtudtuk: meg kell találni a hagyományos istenkép mögötti erőt. Szabó Lajos szerint a Biblia legegyszerűbb mondata, hogy „ne félj”. Ezt a mondatot meg kellene hallani – a templom falain kívül is. Hankiss azzal zárta gondolatait, hogy öniróniára, rezignációra van szükség emberi mivoltunk elfogadására.

Szegő Péter / hvg.hu

Fotó: Magyari Márton

A beszélgetés videofelvétele ITT érhető el.