Fabiny Tamás: Bibliával a kézben a gótikus szárnyasoltárok előtt
Budapest – Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány a Magyar Nemzeti Galériával együttműködve 2011. adventi időszakában az MNG-ben állandó kiállításon szereplő későgótikus szárnyasoltároknál négy felekezet általi tárlatvezetés-sorozatot tart szombati napokon 15 órai kezdéssel. A második alkalmon, 2011. december 3-án, dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök gondolatait hallhatták az érdeklődők. Szöveg és fotó: Kiss Tamás (evangelikus.hu)
A Magyar Nemzeti Galériában, az egykori trónteremben kiállított páratlan szépségű későgótikus szárnyasoltárok betekintést nyújtanak a reformációt közvetlen megelőző kor hagyományos ábrázolásmódjaiba, szimbólumrendszerébe. Egyházi tárlatvezetés révén az evangélikus püspök bátorította a hallgatóságot, hogy az ilyen jellegű műalkotások megtekintéséhez használjuk a Bibliát, mintegy mankóként. A püspök is így tett, mikor előadásában, az oltárok által bemutatott bibliai jelenetet felolvasva felelevenítette a történeteket.
A tárlatvezetésen közreműködött: az Evangélikus Hittudományi Egyetem énekkara, vezényelt: Kinczler Zsuzsanna és Finta Gergely.
- December 10-én a budapesti „Énekes Iskola” gyermekkórusa ad elő a szárnyasoltárok hangulatához illeszkedő adventi gregorián énekeket. A hangverseny művészeti vezetője és karmestere Bubnó Tamás.
- December 17-én Szabó István református püspök tart előadást a Magyar Nemzeti Galéria egykori tróntermében.
A rendezvények minden alkalommal 15 órakor kezdődnek.
Jegyek elővételben a www.jegymester.hu oldalon, valamint a múzeum pénztárában vásárolhatóak. A programra a trónterem befogadóképessége miatt limitált számú belépőjegy váltható. A belépőjegy a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításaira is érvényes.
A püspök előadásán a következő versek hangoztak el:
ELŐTÉR
VIZITÁCIÓ -Selmecbányai Szűz Mária templom egykori főoltára (1506)
Csanádi Imre: Mária és Erzsébet
Erzsébet asszony láttatik e képen,
repdes a magzat, dagadó méhében,
mikoron hozzá maga-személyében
Mária mégyen.
Mária, szép szűz, virágok virága,
piros köntösbe, vont-arany ruhába,
öltözék illő, ékes komolyságba,
mennyei mátka.
Zsong még fülében szava Gábrielnek;
benne is, tudja, megfogant a Gyermek.
Közli nénjével, ihol, a Kegyelmet:
csók kezet illet.
Mennyi méltóság, lebegő kecsesség!
Két hölgy köszönthet egymásra szerencsét.
Fehéren burkol fejet patyolatvég,
sőt repes is még.
Körül tavasznak mindenek örülnek,
fű-fa zöld, kéklőn hegyek ünnepelnek, -
kedvre vad kőszál, varasodva, gerjed:
jöjjön a Gyermek!
Gót arany villog sima-boldog égen,
béke víz tükrén, vártornyok kövében,
szerte-kószáló halandók szivében,
mint soha még nem.
Hát a plánták mily vetekedve ontják,
hódolatként, a reneszánszi pompát!
Kék irisz büszkén bodorítja kontyát, -
söprik a szoknyák.
Les rajongón a kegyes asszonyokra
bíbor orcákkal bazsarózsa bokra;
karcsú tő epren szirom-csillagocska -
mind mosolyog ma.
Jaj pedig, mit nem mutogat még tábla!
Gyermekből Férfi - kínba megy, halálba!
Irtózz, keresztyén! - ama szent dámákra
sandítva bárha.
Ujjong, zsolozsmáz gazdag Selmec-Bánya,
pór, pap, mészáros a keresztet hányja.
Áll a szép oltár! - a Céhnek sem bánja
bő adománya.
Köss batyut, piktor! Nézz új hazát, házat!
Munkát és márkát - jó az Isten - más ad!
Láthatják: M. S. - majd: 1506...
Virrad a Század.
BEMUTATÁS A TEMPLOMBAN - Okolicsnői főoltár
Ómagyar Mária siralom, 9. strófa
Ó, az igaz Simeonnak
bizony érvényes volt a szava.
Én érzem e bú tőrét,
melyet egykor jövendölt.
TRÓNTEREM
SZENT ANNA OLTÁR (Kisszeben 1510 – 15)
Énekek (EÉ 157):
Egy zsenge rózsatőről
Vessző sarjad, nemes.
Ének zeng régidőből
Jesszének ága ez.
S ím, bimbó nyílt hegyén
Dermesztő hideg télben
éj kellős közepén.
Azt értem, azt a bimbót,
Mit Ézsajás ígért.
Mária karján ringott,
Hogy mennyből földet ért.
Ámulj Isten kezén,
Szűz szülte őt minékünk,
Éj kellős közepén.
ANGYALI ÜDVÖZLET (Kisszeben, 1515-20)
Babits: Csillag után
Gépkocsin, vagy teveháton -
olyan mindegy, hogy hogyan!
Aranyat, tömjént és mirrhát
vinnék, vinnék boldogan.
Mennék száz országon át, míg
utamat szelné a vám.
»Aranyad tilos kivinni!«
szólna ott a vámos rám.
»Tömjéned meg, ami csak van,
az mind kell, az itteni
hazai hatalmak fényét
méltón dicsőíteni.«
Százszor megállítanának, -
örülnék, ha átcsuszom:
arany nélkül, tömjén nélkül
érnék hozzád, Jézusom!
Jaj és mire odaérnék,
hova a csillag vezet,
te már függnél a kereszten
és a lábad csupa seb,
s ahelyett hogy bölcsőd köré
szórjak tömjént, aranyat,
megmaradt szegény mirrhámmal
keserüszagu mirrhámmal
kenném véres lábadat.
TÚLSÓ TEREM
MÁRIA FŐOLTÁR, Csíkmenaság (1543)
Idvezlégy, kis Jézuska,
idvezlégy, ó kisbaba
Mért fekszel a jászolba,
a hideg istállóba?
Hol a fényes palota,
hol a kényes nyoszolya,
Hol a lépes mézecske,
vajjal mázolt köcsöge?
Ó, ha Magyarországban,
Bicske mezővárosban
Jöttél volna világra,
akadnál jobb országra.
Mert adnánk jó mézecskét,
vajas, édes tejecskét
Szükségedet megszánnánk,
párnácskánkba takarnánk.