Esterházy Péter | Parti Nagy Lajos és Závada Pál beszélgetése

Asztali beszélgetések...

Esterházy Péter | Parti Nagy Lajos és Závada Pál beszélgetése

 Parti Nagy Lajos és Závada Pál írók beszélgetése Esterházy Péter életéről és munkásságról. Moderátor: Galambos Ádám

A beszélgetés teljes terjedelmében itt tekinthető meg: 

Esterházyt utánozni képtelenség

Az Asztali beszélgetések programsorozatban a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) ezúttal Esterházy Péterről beszélgettek a résztvevők, Parti Nagy Lajos és Závada Pál. Galambos Ádám kérdései nyomán felidézték első találkozásukat az íróval, szó esett Esterházy Péterről mint jelenségről, valamint hatásáról, jelentőségéről is.

Esterházy Péter felszabadította az olvasót, de felszabadította a szépirodalmat is. Megmutatta, hogy egészen más szemszögből is rá lehet nézni valamire. Mégis hogyan tette ezt? Závada Pál és Parti Nagy Lajos mesélt erről, de kezdjük a legelején, amikor is említett írók életébe először lépett Esterházy.

Galambos Ádám, evangélikus teológus nyitókérdése a kezdeteket firtatta. A megismerkedés pillanatát keresve Parti Nagy Lajos bizonytalanul keresgélt emlékei között, minimum 1977, maximum 1982, majd egy pécsi közös fellépésről beszélt, ahol elmondása szerint Esterházy „hozta a formáját", nem írói értelemben, hanem azt az „utolérhetetlenül szellemes, sármos, plebejus közvetlenséget, amit ő nagyon tudott, pláne hogyha egy kicsit rá is tett egy lapáttal". Parti Nagy Lajos és Esterházy kapcsolata aztán mindennapivá alakult, mint mondja: „úgy volt, úgy létezett, és még ezt a voltot is olyan nagyon vacak kimondanom". Persze nem minden „kihegyezett ceruzát" beszéltek meg, de tudtak egymásról, tudták, ki, mikor, mit csinál.

Závada Pál számára a kezdetek még inkább ködbe vesznek. Személyes kapcsolata lényegében 1993-ig nem volt az íróval, de rajongó olvasója volt Esterházy Péternek. A Holmi szerkesztőségébe 1990-ben került, addig szociológusként tevékenykedett. Személyesen először egy JAK-táborában találkozott Esterházyval, majd levelezett vele mint Holmi-szerkesztő, barátibb viszony pedig Parti Nagy 40. születésnapján alakult ki közöttük 1993-ban, amit egyébként Závada maga szervezett. A szálak tehát összeérnek. Onnan kezdve – emlékszik vissza – olyan kapcsolatban állt Esterházyval, mintha időtlen idők óta ismerték volna egymást.

Az 1990 utáni időszakra ugorva, Galambos az Esterházy-művek nyelvének megváltozására hívta fel a figyelmet. Parti Nagy Lajos ezt a változást nem akarja a politikai környezetből eredeztetni, szerinte az történt, hogy egy jelentős íróból pillanatok alatt nagy író lett, egy nagyon szabad íróból elképesztően szabad író lett egy nem teljesen szabad országban. Esterházy Péter nyelve szerinte írta is önmagát. Esterházy lényére mindig is jellemző volt az irónia, mely idő közben társult egyfajta szellemi arisztokratizmussal is. A 80-as évek irodalmának meghatározó eszköze volt az irónia és a groteszk, de a rendszerváltozás idejére a nyelv önmagától ha nem is elfáradt, de már nem volt annyira érdekes, mint mondjuk a Termelési-regény idején. Nem volt szükség a képletes beszédre. Egyértelmű változást azonban Parti Nagy nem tapasztalt az Esterházy-nyelvben 1989 és 1991 között, de utalt arra, ha beleásná valaki magát a témába, biztosan találna változó elemeket.

Závada még az irodalmi körön kívülről tapasztalta, hogy a 70-es évek második és a 80-as évek első felében Esterházy mennyire felszabadító hatással volt olvasóira. A szemünk láttára nőtt és szabadított fel bennünket – fogalmazott. Mi lehetett ez az erőteljes vonzerő? A humor, hogy EP-t úgy olvasott az ember, hogy közben fel-felnevetett? Esterházy megmutatta, hogy lehetnénk sokkal bátrabbak és szabadabbak, sőt felszabadultak is. Mindezt nem politikai köntösben, direkt módon tette, hanem irodalmi szövegen keresztül. Nemcsak azokhoz tudott szólni, akik az irodalmi körön belül mozogtak, hanem bárkihez: például Závada Pál szociográfushoz. Parti Nagy Lajos bekapcsolódva Závada eszmefuttatásába hozzátette, hogy EP-t olvasva ugyanezt a felszabadulásélményt élte át. Esterházy közben pontosan tudta, hogy mekkora hatással van olvasójára. Senki nem bírta magát a hatása alól kivonni. Aki nagyon akarta, azért nem, aki nem akarta, azért nem – fogalmazott Parti Nagy.

Esterházyt utánozni is képtelenség. Ő maga is utánozta saját magát. Megmutatta, hogy egészen más szemszögből is rá lehet nézni valamire. Nemcsak a szépirodalom nyelvét reformálta meg, hanem a publicisztika nyelvére is nagy hatással volt. Mindig tágabb szemszögből nézte a dolgokat. Nem csupán magyar (azon belül budapesti), hanem közép-európai perspektívája volt: az európai irodalmat egy családként látta. Megmutatta, hogy kifelé is kell nézni. Mérhetetlen nagy tudás, szeretet, szorgalom és képesség állt emögött, amit Parti Nagy szavaival „nem a levegőből szedett le szívószállal". Olyan életpályát, életművet képvisel Esterházy, mint Jókai vagy akár Kosztolányi.

Az esten mindkét író felolvasott egy-egy Esterházy-részletet, melyet – a teljes beszélgetéssel együtt – az alábbi videón tekinthetnek meg.

Esterházy Péter amihez nyúlt, arannyá változott a kezében, állapítják meg a résztvevők. Nehéz szerep volt az övé, a fél ország imádta, sokat szerepelt, de csalódást soha nem okozott. Civil emberként nagyszerű és hálás vacsoravendég volt, a munkaidejét azonban féltőn óvta, sosem hagyta prédául esni semminek, amin épp dolgozott.

Sokat emlegetett közvetlensége ellenére plexifalat képzett maga körül. Belső fegyelmezettsége példaértékű. A 2016-os Ünnepi Könyvhéten nagyon betegen is megtartotta megnyitó beszédét, holott senki nem vette készpénznek, hogy jelen tud lenni. Nem megúszta, hanem megírta. Nem magával foglalkozott, hanem az irodalommal, a könyvvel meg mivelünk – mondta Závada Pál.