Erőss Zsolt, Sterczer Hilda és Pángyánszky Ágnes disputája

Határaink avagy a hegycsúcsok magassága és közelsége

Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziummal együttműködve második évadát nyitotta meg 2008. október 22-én. Az évad tematikája a Szélrózsa evangélikus találkozó témája köré összpontosul. Alkalmunkon Erőss Zsolt, aki magyarként először mászta meg a Föld legmagasabb pontját (2002. május 25-én tűzte ki a magyar zászlót), Sterczer Hilda hegymászó és Pángyánszky Ágnes evangélikus lelkész, maratonfutó vitatták meg határaikat Mesterházy Balázs iskolalelkész moderálásával.

Témánk különösen aktuálissá vált, hisz meghívott beszélgetőtársaink közül Erőss Zsolt hegymászót a disputa napján engedték ki a miskolci kórházból, ahol a lábán történt hegymászás közbeni fagyást kezelték.

Erőss Zsolt elmondta - Túlcsúsztam egy önmagam által felállított határon. Kellenek határok, amiket tartanunk kell. A cél, hogy ne haladjuk ezeket meg. Erőss Zsolt viszont nem zárja ki, hogy a határokat feszegetni kell. A hegymászás közben, sőt életünk során állandóan az emberi teljesítőképességünk határait tologatjuk kifelé.

Sterczer Hilda hegymászó egyúttal Erőss Zsolt felesége is – A határt nehéz meghúzni. Állandó kérdés, hogy meddig mehetek el. Dilemma. Csak akkor tudja meg az ember hogy mire képes, ha átlépi. azt Abban az esetben ha átlépem a határt – kifejezetten élesen így van ez a hegymászásnál –  viszont azt már nem bírom, az komoly problémát, akár saját életem elvesztését is okozhatja.

Pángyánszky Ágnes – a sportból tovább lehet lépni a hit felé is. Hisz a hit is azt jelenti, hogy van egy utunk ami utat mi emberek megpróbálhatunk lerövidíteni vagy kikerülni, viszont van egy út, amin az Isten elindított minket és vezet bennünket.

Erőss Zsolt - A hegymászás nem az öngyilkosok sportja. Olyan emberek végzik ezt, akik szeretik a kockázatokat, viszont amint bármilyen jel felbukkan ami a veszélyre figyelmeztet rögtön mindenki kivisszakozik belőle és eszébe nem jut hogy belemenjen.

Sterczer Hilda – az életünk van kockán. Bízni kell Istenben. Mikor a hegyen vagyok sokkal közelebb vagyok Istenhez. Tudni akarom, hogy mi az Ő akarata; az hogy fölmenjek, vagy az, hogy forduljak vissza. Ha az ember közvetlen kapcsolatban van Istennel, akkor tudja, hogy mit kell tennie és akkor nem megy túl. Ehhez őszinte hit, nyitottság, Istennel való párbeszéd kell. Ez talán a hétköznapokban ilyen erősen nincs is meg, hisz ha valaki elmegy templomba, imádkozik, nincs annyira kitéve az Istennel való párbeszédnek, mint a hegyen.

Pángyánszky Ágnes – Fel se fogja az ember, hogy mi az amikor nem játékból mászik az ember, hanem az élete függ tőle úgy, hogy közbe az életét teljesen bele tudja helyezni az Isten és az ember kapcsolatába. Mit jelent rábízni magam az Istenre? Az a hegymászásban teljesen élessé válhat. Ezt az extremitást én nem a sportban éltem meg, hanem hármasikreim születésénél… A hétköznapi ember életében is bekövetkeznek ilyen helyzetek. Hogyan bízom magam az Istenre, egyedül vagyok vagy van velem valaki, megélem-e a kapcsolatot, ad-e nekem kapaszkodót és fogódzót az életemhez az, hogy tudok hinni, hogy van kiben hinnem. Jó hogyha valaki sziklamászó, de mindannyian azok vagyunk. Mindenkinek eljön az életében az a pont ahol ezt meg tudja tapasztalni.

A beszélgetésen elhangzott, hogy nem kell hegymászónak lenni, hogy ezeket az élményeket megéljük. A mindennapok hegycsúcsai ott állnak előttünk, amikre napról-napra fel lehet másznunk. Nem kell feltétlenül szent helyeket felkeresnünk ahhoz, hogy Istennel találkozzunk. Ha az ember Istenről gondolkodik, akkor zarándoklaton vesz részt…

--

Sopronban rendezvényeinken gyűjtést szervezünk a Széchenyi térre Kutas László szobrászművész által tervezett Berzsenyi Dániel szobor megvalósítására. Ezúton is kérjük azokat, akik el tudnak jönni disputáinkra, hogy ingyenes rendezvényeinken adományokkal segítség ezt a nemes célt. Akik távolról tudnak segíteni kezdeményezésünk megvalósításában, kérjük vegyék fel velünk a kapcsolatot.

Lejegyezte:

Galambos Ádám