Bubnó Tamás és Fassang László Liszt Ferenc mai aktualitásáról
Budapest – Liszt ma – nyolcadik évadát kezdte az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány. Bubnó Tamással a Szent Efrém Férfikar vezetőjével és Fassang László Liszt Ferenc-díjas orgonaművésszel Kinczler Zsuzsanna egyházzenész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa beszélgetett. Szöveg és fotó: Kiss Tamás, fotó: Morva Juditadjunktusa volt. Szöveg: MTI, evangelikus.hu, fotó: Morva Judit
Liszt Ferenc
Az Asztali Beszélgetések nyolcadik évadának első disputája az alapítvány 128. rendezvénye volt tegnap a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A meghívott kortárs zenészek beszélgetése sokat elárult a híres zeneszerzőnk mai megítéléséről.
A három zenész által bemutatott Liszt kép egy állandóan kísérletező, műveit soha késznek nem tekintő, folyton megújuló virtuóz zseni cseppet sem makulátlan képét mutatta be a múzeum dísztermében.
A Szent Efrém Férfikar vezetője és az orgonaművész közös Liszt CD-jükről ízelítőt is mutattak az érdeklődő hallgatóságnak. Elénk tárták, hogy a zeneszerző néha öncélúnak tűnő, kísérletező, virtuóz művei mellett vannak más, magas technikai igényű, de mégis emészthetőbb művek is.
A beszélgetés során kiemelték a Liszt-év alkalmából bejárható belvárosi Liszt-sétákat, mint látványos ismerkedési lehetőséget a zenész-oriás életének fővárosunkhoz köthető állomásaival.
Az alkalom előtt Bubnó Tamás karnagy a következőképpen nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda érdeklődésére:
„Természetesen a hozzám közelálló egyházzenei kérdésekről fogok beszélni. Erről ugyan viszonylag kevés szó esik, de Liszt ezen a területen is óriási újító volt. Az ő korában és általa lettek nyilvánvalóak azok az elképzelések, amelyek az egyházi zene megújítását célozták. A jelentőségük pedig abban áll, hogy hatott a ceciliánus mozgalomra és hatott a következő századra, Bárdos Lajos és kortársai munkásságára” – mondta Bubnó Tamás.
Felidézte, hogy Liszt egy írásában úgy fogalmazott: „Zeném az egyháziaknak nem tetszik, a világi füleknek idegenül cseng, de továbbra is úgy fogok írni, ahogy belső érzésem diktálja”. Mint mondta, e konzervativizmus miatt a Liszthez köthető lendület később meg is tört.
Az egyházzene kérdése a jelen szempontjából rendkívül izgalmas – emelte ki, hozzáfűzve: „ma sajnos szegényedő korban élünk, amelyben a templomokban szerezhető művészeti élményeknek ugyanolyan kiemelkedő szerepük lesz, mint a középkorban volt. Sokaknak egyszerűen nem lesz pénzük, hogy másutt kapjanak kulturális benyomásokat."
„Liszt valószínűleg túl nagyot lépett előre az egyházi zene terén, ami a tartalmat, a stílust illeti. Scitovszky János hercegprímás, hogy lebeszélje az Esztergomi miséről, azt mondta neki: Ön úgyis túl hosszú művet fog komponálni. Liszt azt válaszolta: Úgy gondolja eminenciád, valaha is a liturgia ellen tettem volna? És úgy is lett, az Esztergomi mise nem hosszú. Liszt ismerte és betartotta, mi illik a szertartásrendhez. Bach h-moll miséje akármilyen csodálatos alkotás, alkalmatlan arra, hogy mise keretében hangozzék el, és emiatt nem éneklik Rahmanyinov Éjszakai virrasztását sem” – mutatott rá Bubnó Tamás.
„A mára nézve ez is tanulság – jegyezte meg a karnagy – mert az olyan, liturgikus műveket is komponáló szerzőkről, mint például a lengyel Krzysztof Penderecki, Jenei Zoltán vagy Orbán György, tudható ugyan, hogy milyen nagyszerű zeneszerzők, a templomban ugyanakkor nem szólaltathatók meg műveik, mert terjedelmesebbek annál, mint amit a liturgia megenged.”
Elfelejtett jelszó?
