Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája

Tompa Andrea író, a Jelenkor Kiadónál megjelent Haza című regény szerzője és Szabó B. András evangélikus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatója voltak az online megrendezésre kerülő Asztali beszélgetések sorozat vendégei 2020. november 26-án.

Tompa Andrea Haza című regénye alapján az otthon és hazátlanság, fizikai és lelki utazás, az önmagunkkal való találkozás lehetőségeiről beszélgetett Galambos Ádám moderálásával a szerző és Szabó B. András. Az online megrendezésre kerülő Asztali beszélgetések idei utolsó alkalmán szó volt a haza fogalmáról, a generációs kérdésekről csakúgy, mint az otthonról elmenni, vagy hazamenni közötti különbségről.

Elmenni könnyű, megérkezni nehéz, de hazatérni lehetséges egyáltalán? Ráfordulni az otthonról haza vezető útra az egykori osztálytársak hívására nehéz feladatnak ígérkezik a regény főhőse számára, aki bár országot váltott, nyelvet mégsem sikerült. A középkorú íróból nemcsak az utazás, a kaland iránti szenvedély párolgott el, de oda indul most vissza, ahol már nem várja senki, legfeljebb az emlékek, a család még élő tagjai is elköltöztek a városból.

De hol a haza, és hol van az otthon? Az az otthon, amit évtizedek alatt épített fel az ember felnőtt élete során, vagy ahol megszületett, ahonnan eljött, amit talán mégsem hagyott maga mögött egészen? Mi történt a harminc év alatt, mióta a regény elbeszélője a kezdeti könnyűséggel és izgatottsággal útra kelt, hogy átélje a saját kalandját, mi történt a többiekkel, akik szétszóródtak a világban, s hogyan boldogultak, akik maradtak a régi hazában? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Tompa Andrea negyedik regénye, két világ közé szoruló főhősét végigkísérve a hosszú úton, amely talán hazulról haza vezet, s amely egyúttal váratlan felfedezéseket is tartogat a múltból.

Ennek a könyvnek az esetében elég korán eldőlt, hogy mi a címe, és akkor az ember már úgy is ír, hogy ez a nagyon erős hívószó mint egy vörös vészjelzés a fejében, folyton csöng – mondta Haza című regényéről Tompa Andrea író a profán és világi nézőpontot összehangoló Asztali beszélgetések sorozat vendégeként. Az online dispután hozzátette: az érdekelte, mit tud kezdeni ezzel az agyonhasznált fogalommal a könyv. „Hogyan tud az ércbe öntött, iszonyú kemény elvárásokat megfogalmazó, általában férfiaknak tulajdonított viselkedésmódok, attitűdök és filozófiák helyett valami sokkal képlékenyebbet, lágyabbat kínálni, amiben sokan helyet találhatnak.”

A kolozsvári születésű, de harminc éve a magyar fővárosban élő Tompa regényében az írásból élő főhősnőt és többek között a Fiú elnevezésű szereplőt is végigvezeti a haza fogalmának és keresésének problémakörén, miközben az elvándorlás, valamint az anyanyelv és választott nyelv kettősségével is foglalkozik. Tompa beszélgetőtársa Szabó B. András evangélikus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatója arról beszélt, sokféle olvasata lehet ennek a regénynek; nem jelent kihívást, „teológiai, egyházzal kapcsolatos vonulatokat találni” benne, másrészről olyan finom, érzékeny hazaértelmezést kínál, mint amilyet a teológia ad. Galambos Ádám evangélikus teológus, a disputa moderátora szerint a haza provokatív fogalom, amelyet minden létező irányban kisajátítottak már. A beszélgetés mindhárom résztvevője egyetértett abban, hogy a regény éppen ezektől a prekoncepcióktól szabadítja meg az olvasót, visszavezetve a haza fogalmának úgymond eredeti, legalábbis pártpolitikától semleges terébe.

Tompa felidézte Kukorelly Endre író szavait, miszerint a kelet-európaiság lelkiismereti kérdés, mert „ha elmész, megbánod, ha maradsz, megbánod”. Hozzátette: habár számára a dán tengerpart és egészséges mértékig a napsütés hívogató, de nem tervezi elhagyni Magyarországot, viszont a negyedik regényében éppen azt vizsgálta, hogy mikor fogy el annyira a levegő az egyén körül, hogy döntenie kelljen távozásról vagy maradásról.

Forrás: 168 óra, szöveg: Mészáros Márton