Zsidó-keresztény párbeszéd Kertész Imre életművéről

Az Asztali beszélgetések sorozat keretében Darvas István rabbi és Fabiny Tamás evangélikus püspök beszélgetett a kertészi életmű egy-egy idézete alapján a holokausztról és az emlékezet kérdésköréről a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Zsidó-keresztény párbeszéd Kertész Imre életművéről

Zsidó-keresztény párbeszéd Kertész Imre életművéről

Asztali beszélgetések... – Zsidó-keresztény párbeszéd Kertész Imre életművéről

Disputapartnerek:
DARVAS ISTVÁN – rabbi
FABINY TAMÁS – evangélikus püspök
Moderátor: Galambos Ádám – evangélikus teológus

A beszélgetés 2018. január 25-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban hangzott el.

 

 

 

Keresztény-zsidó párbeszéd Kertész Imre életművéről

Az Asztali beszélgetések sorozat keretében Darvas István rabbi és Fabiny Tamás evangélikus püspök beszélgetett a kertészi életmű egy-egy idézete alapján a holokausztról és az emlékezet kérdésköréről a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
(forrás: evangelikus.hu)

A kertészi életművel kapcsolatban Fabiny Tamás az irodalmi munkásság mellett Kertész Imre személyiségét emelte ki. „Nagyon szelíden, emberileg jóságosan is lehet nagyon kemény dolgokat mondani múltról és jelenről. Kertész nem vicsorogva, hanem szelíden, de kíméletlen őszinteséggel tudott írni” – fogalmazott az evangélikus püspök.

„A zsidóság tulajdonképpen nem más, mint évezredek vitairata. Kertész rendkívül elkötelezett volt a paradoxon iránt, nagyon sok ellentmondással küzdött, írásai ezáltal a hagyományos zsidó irodalom lenyomatát képezik” – mondta a rabbi. Darvas István kiemelte, hogy Kertész Imre nem mint vallásos, de mint zsidó szerző írt, ezért ajánlaná műveit a közösségének.

 

Botrány

„Auschwitz problémája nem az, hogy, úgymond, záróvonalat húzzunk-e alá vagy sem; hogy megőrizzük-e emlékét, vagy hogy elsüllyesszük a történelem megfelelő fiókjába; hogy emlékművet emeljünk-e a meggyilkolt millióknak, s hogy ez az emlékmű milyen is legyen. Auschwitz igazi problémája az, hogy megtörtént, és ezen a tényen a legjobb, de a leggonoszabb akarattal sem változtathatunk. E súlyos helyzetnek talán a magyar katolikus költő, Pilinszky János adta a legpontosabb nevet, amikor »botránynak« nevezte; s ezen nyilvánvalóan azt értette, hogy Auschwitz a keresztény kultúrkörben esett meg, s így a metafizikai szellem számára kiheverhetetlen” – olvasható Kertész Imrének a Nobel-díj átvételekor elmondott, A stockholmi beszéd című írásában.

Fabiny Tamás kifejtette, hogy érdekes a Pilinszky János és Kertész Imre művei között húzódó párhuzam. Auschwitz botrányával kapcsolatban az evangélikus püspök kiemelte: „A zsidóság elvesztése nem csak zsidó fájdalom. A 21. századi keresztény mártírok fájdalma és halála sem csak a keresztények fájdalma. Egymásért is sírnunk kell, és egymás gyászában is osztoznunk kell!  A botrány valóban egyetemes.”

Darvas István a zsidó emléknap értelmezéséről megosztotta, hogy „A zsidóság vallásos történelemszemléletét az a gondolat hatja át, hogy ha valamilyen fájdalom érte a zsidóságot, akkor az alapvető kérdés, melyet a mesterek feltettek, az volt, hogy mi ebben a saját felelősség.” A rabbi elmondta, hogy számos saját felelősséget érintő kérdés a zsidó liturgiában szerepel, ugyanakkor nincsen kimondott nap, amely a személyes felelősségről szólna. „Eleink arra törekedtek, hogy nem feltétlenül egy emléknapot kell létrehozni, hanem helyesebb, hogy ha reflektálni kell, akkor azonnal reagálni lehet. A felelősséget nem aktívan, érzelmileg szélsőséges módon kell megvallanunk, hanem tudatában kell lennünk annak, hogy ha bármiben hibáztunk, vétkeztünk, abban van felelősségünk.”

 Galambos Ádám, Darvas István és Fabiny Tamás

Galambos Ádám, Darvas István és Fabiny Tamás

Az ember csődje

A katolikus Vigilia havilapban Kertész publikálatlan naplójegyzeteiből Hafner Zoltán összeállításában már több publikáció is megjelent. A beszélgetésen ebből az alábbi szemelvény hangzott el a dispután: „Auschwitz sehonnan sem közelíthető meg, csakis ha Isten felől indulunk el; vagyis Auschwitz a nagy csapások egyike, amely figyelmezteti az embert – ha az ember figyelne. Így a gyilkosság banalitásáról beszélnek – ez olyan, mint egy anzikszkártya a pokolból: itt is jártunk, veszélyes, de érdekes hely, a tíz harmincas géppel érkezünk, várjatok. Ha Auschwitz hiábavaló, Isten csődbe jutott; Isten csődje nem Isten, hanem az ember halálát jelenti.”

„A holokauszt lehetett volna Isten csődje, de csak abban az esetben, ha Isten nem Isten lenne” – fogalmazott a kertészi idézetre reflektálva Darvas István. „Akármennyire is nagy csapás érte a második világháborúban a zsidóságot, de az a tény, hogy a zsidóság megmaradt, az pontosan azt mutatja, hogy az nem Isten csődje volt. Isten ugyanis természetéből adódóan nem tud csődöt mondani. Az emberek, akik megkapták az Isten által adott szabályokat, törvényeket, erkölcsi és gyakorlati útmutatásokat, tudnak hibásan dönteni, vétkezni, és ezeknek időnként rettenetes következménye van.”

Fabiny Tamás az Isten csődje-e Auschwitz kérdéskörrel kapcsolatban Jézus kereszthalálára utalva felidézte, hogy Krisztus a kereszten a zsoltárost idézve ezt mondta: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mk 15,34) A püspök kifejtette, hogy a holokauszt „az ember csődje, de Isten is beleőszült Auschwitzba”.

 

Európa

 Európa nyomasztó öröksége című művében Kertész Imre többek között így fogalmazott: „Nem tudom, hogyan kell megoldani a menekültkérdést, a szociális problémákat, a szegényebb országok s az értékes emberek felkarolását, nem tudom, hogyan lehet felszámolni a terrorizmust és megteremteni az új biztonsági rendszert. Egyvalamit azonban határozottan tudok: az a civilizáció, amely nem mondja ki világosan az értékeit, vagy amely e kinyilvánított értékeit cserbenhagyja, az a pusztulás, a végelgyengülés útjára lép. Akkor majd mások fogják kimondani ezeket az értékeket, s e mások szájában azok már nem értékek lesznek többé, hanem megannyi ürügy a korlátlan hatalomra, a korlátlan pusztításra. (…) Ha a jövő Európájára gondolok, erős, magabiztos Európát képzelek el, olyat, amely mindig szívesen tárgyal, de soha nem alkuszik meg. ”

Az Asztali beszélgetések disputapartnerei egyetértettek abban, hogy a Soá utáni időszak népirtásai, a szegények melletti nem kiállás és számos gazdasági és nem szociális alapon hozott döntés azt mutatja, hogy az ember nem tanult a múlt hibájából.

Fabiny Tamás elmondta, hogy ma a politikában, művészetben, magánéletben is újra és újra az értékkel szemben az érdek kerül előtérbe. A püspök Kertész Imre szavait megerősítve hangsúlyozta, hogy „az értéket hangsúlyoznunk kell az érdekkel szemben.” Az evangélikus püspök Kertésznek a berlini Művészeti Akadémián 2007-ben elmondott beszédével kapcsolatban elmondta, hogy Európa képe azóta még legyengültebb. „Az erős szekularizáció, a kiábrándultság, a menekültkérdés körüli tehetetlenség, az elidegenedés az elmúlt években sokkal erősebb, mint amikor Kertész ezeket a mondatokat írta.”

Darvas István rabbi a négy ősanya – Sára, Rebeka, Ráhel és Lea – képét idézte fel. A rabbi meglátása szerint mindegyik ősanya egy korszakot szimbolizál. Darvas szerint most Sára korszakát éljük a maga fekete és fehér képével. A rabbi ugyanakkor bizakodó, hogy kronológiailag haladva Rebeka korszakába léphetünk majd. „A Rebeka-korszaknak meglehet majd az a sajátja, hogy zseniális nők fontos pozícióba kerülnek, és új utat szabnak Európának” – mondta a rabbi.
forrás: evangelikus.hu

 

Zsidó-keresztény párbeszéd Kertész Imre életművéről

KERTÉSZ IMRE - Fabiny Tamás és Darvas István disputája

Auschwitzba Isten is beleőszült

Auschwitz az ember csődje volt, az emléknapoknál pedig sokkal hasznosabb, ha rendszeresen reagálnak az aktualitásokra a vallási közösségekben - többek között ebben értettek egyet Fabiny Tamás és Darvas István.
(forrás: nepszava.hu, szöveg: Urbán Csilla, fotó: Molnár Ádám)

- A holokauszt nem a zsidók ügye, legalább annyira a keresztényeké is. Kapcsolódnunk kell ezer szálon, főleg ha ennek fájdalmas történelmi gyökerei vannak - mondta Fabiny Tamás evangélikus püspök a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) az Asztali beszélgetések sorozat Zsidó-keresztény párbeszéd Kertész Imre életművéről című eseményen, ahol Galambos Ádám evangélikus teológus moderálásával Darvas István rabbival beszélgettek.

Galambos Ádám felvetette Fabinynak, hogy hiába tartják fontosnak az emlékezést, a keresztény felekezeteknél nincs olyan gyásznap, amikor a 20. század bűneivel kapcsolatban tartanának istentiszteletet. Fabiny annak a híve, hogy az istentiszteleteken utaljanak az aktualitásokra. Az szerinte nem jó, ha egy ünnepnappal csak kipipálnak egy megemlékezést, ugyanakkor a visszatérő ünnepeknek is fontos szerepük van az emlékezésben.

“Ha Auschwitz hiábavaló, Isten csődbe jutott. Isten csődje nem Isten, hanem az ember halálát jelenti.” - ezt Galambos idézte egy Kertész-naplóból, Darvas István pedig vitába szállt vele: szerinte Isten természetéből adódóan nem tud csődöt mondani. A felvetés, hogy van egy népcsoport, amely a világ minden bűnéért felelős és annak a kiirtásával lehet a világot jobb hellyé tenni az isteni terv meghazudtolását jelenti, és valójában az ember csődjéről van szó. Fabiny szerint az Isten csődje kifejezés mögött antropomof istenkép van, amikor úgy képzeljük el Istent, mint egy apát, aki aggódik a gyerekeiért. Szerinte Jézus halálával a kereszten bizonyos értelemben az Isten csődjét látjuk, ez a csőd pedig egzisztenciális bizonytalanságot jelent. Darvas szerint ugyan van olyan, amikor valaki saját vagy közössége sorsának negatív alakulása miatt Istent teszi felelőssé, Mózes is érezhetett elhagyatottságot, amikor nem léphetett be az ígéret földjére, de ez nem Isten csődje, hanem Mózes megrekedése volt. Fabiny a felelősség kérdésére egy történettel reagált:-Egy király megparancsolta, hogy ha valaki lop, meg kell vakítani. Mikor a fiát lopáson kapják, azt mondja, mivel az én fiam, az egyik szemét vakítsátok meg, a másikat tőlem vegyétek el. Lehet kivételezésnek érteni, de lehet úgy is, hogy az esetet a saját csődjének tekinti, magát is megbünteti, azonosul a szenvedéssel. Ez nem menti fel az embert Auschwitz kapcsán. Az ember csődje, de Isten is beleőszült Auschwitzba.

Galambos idézte azt a szöveget is, mely szerint “az a civilizáció, amely nem mondja ki világosan az értékeit, vagy amely e kinyilvánított értékeit cserbenhagyja, az a pusztulás, a végelgyengülés útjára lép. (...) Ha a jövő Európájára gondolok, erős, magabiztos Európát képzelek el, olyat, amely mindig szívesen tárgyal, de soha nem alkuszik meg.” -Kertésznél az értéken volt a hangsúly. Most az érdek dominál, nem az érték politikában, kultúrában, magánéletben -mondta Fabiny és hozzátette: ez az Európa-gondolat szép és optimista, de ettől fényévekre vagyunk, a mai Európa legyengült. Darvas ennél optimistább volt: -Négy ősanya van a Bibliában: Sára, Rebeka, Ráhel és Lea, közülük Rebeka zseni volt. Számomra ők korszakokat is szimbolizálnak. Most egy Sára korszak van, sok egyértelműséggel, ami a dolgok fekete-fehér láttatásával jár együtt. A kronológia szerint a következő egy Rebeka-korszak lesz, aminek meglehet az a sajátja, hogy zseniális nők fontos pozíciókba kerülnek és új utat szabnak Európának, ahol a férfiak nem sérülnek és meglesznek azok a megoldások, amelyek optimizmusra adhatnak okot. Én nagyon várom a Rebekákat -mondta. Fabiny “mindenféle keresztény sovinizmustól mentesen” hozzátette, lehet beszélni Mária-korszakról is és utalt Mária kígyóval folytatott harcára.

Galambos végül rákérdezett, miért ajánlanák a Nobel-díjas írót saját közösségeikben. Darvas elmondta, van egy olyan zsidóság meghatározás, mi szerint a zsidóság nem más, mint kétezer év vitairata.

Kertész sok belső ellentmondásról írt és tiltakozna, ha ezt hallaná, de emiatt a hagyományos zsidó irodalomnak ott van a lenyomata a műveiben. Fabiny azért ajánlaná Kertészt, mert bizonyította, hogy nem vicsorogva hanem szelíden, emberien és jóságosan is lehet kíméletlen őszinteséggel kemény dolgokat mondani múltról és jelenről.

 

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2024. december »
december
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031
Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?