Jelen vagy múlt idő? – 1848 kultusza
A nemzeti ünnep 170. évfordulójának előestéjén a forradalmi eseményekről és azok nemzetközi összefüggéseiről, a márciusi ifjakról és utóéletükről, 1848 kultuszáról beszélgettek az Asztali beszélgetések résztvevői, Kalla Zsuzsa irodalomtörténész, Csorba László és Hermann Róbert történészek.
Jelen vagy múlt idő? – 1848 kultusza
Mit jelentett az egyes történelmi koroknak március 15-e és hogyan ünnepelték meg azt? Milyen párhuzamos cselekmények történtek 1848-ban és 1956-ban? Hogyan élt a rendszerváltás előtti ellenzék politikai gondolkodásában ’48 eszméje és miként jelenik meg a forradalom kérdése a független demokratikus Magyarország oktatási tananyagiban? Többek között ilyen és hasonló kérdésekről beszélgetettek egymással az Asztali beszélgetések résztvevői az önmagában is szimbolikus épületben, a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében. (evangelikus.hu)
A népek tavaszával kapcsolatban Hermann Róbert elmondta: „1848 volt az európai történelemben az egyetlen igazi forradalmi hullám. 1789-ben vagy 1830-ban csak Nyugat-Európának egyes területeit érintették a mozgalmak, míg 1848-ról elmondhatjuk, hogy Párizstól egészen a román fejedelemségekig és Dániától egészen Szicíliáig mindenütt volt valamilyenfajta mozgalom, sőt, még Angliában is”. A Magyar Történelmi Társulat elnöke a forradalom előzményeivel kapcsolatban kiemelte, hogy az európai eseményekben a korabeli magyar politikai elit meglátta a lehetőséget és a nemzetközi eseményekhez csatlakozott, valamint cselekvésével befolyásolta is azt.
Csorba László a március 15-i és ahhoz szorosan kapcsolódó eseményekkel kapcsolatban a pesti események és azok értelmezésén túl rámutatott a Pest-Bécs-Pozsony háromszög kölcsönhatására is. A történész kitért a jobbágyfelszabadítás hatására, a 12 pont üzenetére és a szabadságharc eszméjének a folklórban történő megjelenésére is.
A Nemzeti dal vonatkozás ában a beszélgetőtársak érintették annak nemzeti és vallási olvasatát is, miszerint a „A magyarok istenére esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!” refrénre a hallgatóság – akit politikai értelemben életükben először szólították meg – levett föveggel, esküre emelt kézzel mondta a szavaló után a vers szavait. A beszélgetésen elhangzott, hogy ugyanez a retorika jelent meg Kossuth Lajos alföldi toborzó körútján is. A Petőfi verssel kapcsolatban Kalla Zsuzsa irodalomtörténész elmondta, hogy az elmúlt tíz évben hat komoly irodalomtörténeti mű született, melyek a vers performatív jellegét elemzik. „Ez egy interaktív vers” – fogalmazott a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményi igazgatója, aki a vers keletkezésének ismertetésén túl kifejtette, hogy a felépítését tekintve egyre erősödő vers célja, hogy elkötelezze a hallgatóságot.
A modern kori demonstrációk vonatkozásában, a március 15-i pesti eseményekkel kapcsolatban Csorba László felvetette, hogy „miért képzeljük azt hogy egy közösség 250-ed része amit tesz, az tényleg az, amit az egész közösség akar?” A Magyar Nemzeti Múzeum korábbi főigazgatója elmondta, hogy azért mert „170 éve a közösség bár különböző módon, de megszavazza azt. 1848–49 csodája az, és emiatt nyugodtan lehet kultusznak nevezni, hogy mind a mai napig ez a történelmi emlék alkalmas arra, hogy a közösség megünnepelje”. Csorba László kiemelte, hogy a közösség ezt az ünnepet alkalmasnak tartja arra, hogy a ’48-as elvek mentén saját problémájáról is beszéljen.
A Jelen vagy múlt idő? – 1848 kultusza című Asztali beszélgetés felvétele itt nézhető meg:
Tavasz, fiatalok, szabadság
Az 1848-as forradalom kultusza – Hogyan vált az egyik legnagyobb nemzeti ünneppé március 15-e? (Magyar Hírlap, Forgách Kinga)
A Károlyi-palota mint helyszín, maga is kapcsolódott a szabadságharchoz – idézte fel Galambos Ádám teológus kedd estre a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol kerekasztal-beszélgetéssel emlékeztek meg az 1848-as forradalom százhetvenedik évfordulójáról. A centrális helyen lévő arisztokratikus palota valóban részese volt a reformmozgalmaknak, maga Petőfi is járt itt, Batthyány Lajost pedig itt fogták el – tette hozzá Kalla Zsuzsa irodalomtörténész, az intézmény gyűjteményi igazgatója. Csorba László történész pedig arról beszélt, hogy az épület pont arra az útvonalra esik, ahol március 15-én a tömeg is vonulhatott, hiszen a Landerer és Heckenast nyomdához itt vezetett a legrövidebb út.
A Jelen vagy múlt? – 1848 kultusza című eseményen Hermann Róbert a Magyar Történelmi Társulat elnöke elmondta Európa történetében ez volt az egyetlen nagy forradalmi hullám, amely Párizstól Romániáig végigsöpört az egész kontinensen, s a korabeli magyar politikai elit ebben látta meg a lehetőséget. A történész kiemelte, az események katalizátora a térségben Kossuth felirati beszéde volt, ennek hatására tört ki Bécsben, majd Budapesten is a forradalom. Hozzátette azonban, hogy a szervezkedés kezdetben petíciós mozgalomnak indult, a legtöbben nem akartak erőszakot, a forradalom amiatt alakult ki, hogy a hatalom kivezényelte a katonákat.
Csorba László a pozsonyi ország-gyűlés szerepét emelte ki, ahol ekkor már készen álltak arra, hogy megteremtsenek egy modern, polgári országot, s ahol sikerült is elfogadni Kossuth javaslatát. Mint mondta, Petőfiék voltaképpen Kossuth beszédét népszerűsítették Pesten, s a 12 pont valójában annak kivonata volt. A történész arra is rámutatott, hogy a március 15-i események szerkezetét már előző este kitalálták, hiszen egy látványos akcióval akarták megteremteni a szabad sajtót. Ugyanakkor azt már nem gondolták végig, hogy a következő lépés a hatalmi épületek elfoglalása lesz. Kalla Zsuzsa hozzátette, a márciusi ifjak zöme radikális volt, s nem csak egy erős szimbólumrendszert teremtettek meg, hanem kialakítottak egy elbeszélést is arról, hogy mi történt. Az irodalomtörténész szerint maga a Nemzeti dal is performatív gesztus volt, s a vers „nagy trükkje”, hogy interaktív, bevonja a hallgatóságot is.
A résztvevők arról is beszéltek, hogyan vált nemzeti ünnepé a forradalom és szabadságharc. Csorba László elmondta, az első megemlékezést 1849. március 15-én tartották Debrecenben, s az ünneplést maga Kossuth is jóváhagyta, aki felismerte, hogy az a nap az egész küzdelem szimbóluma. Kalla Zsuzsa hangsúlyozta, ’48 mély nyomot hagyott a nemzeti emlékezetben, minta lett, amelynek elemei visszatértek a kiegyezéskor, valamint az ’56-os forradalomkor is. 1848 a mai napig alkalmas arra, hogy ennek révén beszéljünk a problémáinkról – fogalmazott Csorba László, aki szerint az ifjúság, a tavasz és a szabadság voltak a hívószavai az eseményeknek.
Galambos Ádám elmondta, március 15-e 1928-ban vált hivatalosan is nemzeti ünneppé, s mint ilyen, komoly hatással volt számos népi motívum létrejöttére, valamint zenei és képzőművészeti alkotásra. Hermann Róbert úgy vélte, a forradalom évfordulóján a nép a saját szabadságára emlékezett, ezért március 15-e még a tekintélyelvű rendszerekben is megmaradt forradalmi ünnepnek. A szakértők szerint ezért is történhetett meg, hogy később, például 1956-ban mintának használták.
Mint rámutattak, a nagy közös emlékezetben még mindig Petőfi számít a mozgalom fő alakjának, ahogy az a kép is beégett a köztudatba, hogy a Nemzeti Múzeumnál elszavalta a Nemzeti Dalt, ami valószínűleg nem igaz. Csorba László elárulta, 1900-ban még egy táblát is elhelyeztek a múzeum falán ennek emlékére, ugyanakkor ez pár hónapja lezuhant és ripityára tört.
Mint mondta, komoly dilemmába kerültek, hogy vajon kell-e rekonstruálni egy tévedést, amely ugyanakkor a kultusz fontos része.
Egy forradalom kultusza
Hogyan él 1848. március 15-ének emléke az emberekben? Mennyire éljük meg jelentősnek ezt az eseményt ma? Egyáltalán: van-e kultusza e jeles napnak, és ha igen, miként alakult ki és hogyan tartható fenn? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kapott az, aki március 14-én ellátogatott a Petőfi Irodalmi Múzeumba, ahol Kalla Zsuzsa irodalomtörténész, Hermann Róbert és Csorba László történészek beszélgettek 1848 kultuszáról. (kultura.hu)
A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és az Asztali beszélgetések című programsorozat keretén belül ezúttal március 15-éről, 1848-ról és annak kultuszáról esett szó. A Jelen vagy múlt idő – 1848 kultusza című előadáson Galambos Ádám evangélikus teológus beszélgetett a jelenlévőkkel, akiktől már az est elején azt kérdezte, mégis mi volt az a gyújtópont, amely kiváltotta ’48 eseményeit. A választ Hermann Róbert történész adta meg, aki elmondta: 1848 követelései, az egyéni és a kollektív jogok, mint a népszuverenitás, a jogegyenlőség, a szabadságjogok, vagyis az alkotmányos rendszer bevezetésének követelése, jóval régebbre nyúlnak vissza 1848-nál. Már hamarabb érezhetőek voltak ezek a követelések, az, hogy az emberek érvényesíteni akarták a természetes jogaikat, már előbb megfogalmazódott, azonban a korábbi forradalmak tapasztalatai, azok erőszakos lépései – lásd az 1789-es francia forradalmat – visszariasztottak mindenkit a határozott fellépéstől. Ez az európai forradalmi hullámmal természetesen megváltozott, ugyanis ahogy kitört a francia, az olasz, a német és az osztrák forradalom, úgy a magyar események is felgyorsultak, és a magyar politikai elit is meglátta a cselekvés lehetőségét ebben a helyzetben – fűzte hozzá a történész, aki ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is: ezek a mozgalmak csupán petíciós mozgalmaknak indultak, nem forradalomnak. Ezzel értett egyet Kalla Zsuzsa is, aki kiemelte: különbséget kell tenni mozgalom, lázadás és forradalom között, ugyanis Európa ebben az időben forradalomellenes volt, így akkoriban inkább mozgalomként tekintettek ezekre az eseményekre. Ma viszont már tágabb értelemben használjuk a forradalom szót, ezért is lehet 1848 eseményeire ezzel az elnevezéssel illetni, hiszen hirtelen következett be egy óriási változás, ez pedig a mai értelemben már forradalomnak tekinthető – fűzte hozzá Csorba László. Majd kiemelte: Kossuth március 3-ai, pozsonyi beszéde, melyet németre is lefordítottak, és Petőfiék a József-napi vásáron is terjeszteni akartak, szintén azt mutatja, hogy már korábban megszületett a tenni akarás gondolata. „Sajátos szimbólumrendszere volt Petőfiéknek, erősen direkt közeget teremtettek” – mondta Kalla Zsuzsa, majd hozzátette: erre mind szükség volt ahhoz, hogy megteremtsék a forradalmi légkört. Csorba László történész szerint március 15-ének éppen ezért van szépen felépített szerkezete, hiszen Petőfiék rájöttek, hogy látványos akcióval kell elérni, hogy szabad legyen a sajtó, hiszen ez látható, kézzelfogható intézkedés, amely beindítja az eseményeket. A cselekvés határozott útja a demonstráció volt – fűzte hozzá a történész.
Hogyan épült kultusz március 15-e köré? – tette fel a kérdést a moderátor. Az első ünnepet valójában már 1849. március 15-én megtartották – adta meg a választ Csorba László, majd hozzátette: bár Kossuth leveléből tudjuk, hogy ő maga jóváhagyta az ünnepséget, hiszen felismerte az esemény szimbolikáját, mégsem tartotta kiemelten fontosnak a pesti eseményeket, hiszen úgy vélte, hogy igazán nagy eredményt ők értek el a pozsonyi országgyűlésen. Kalla Zsuzsa is úgy vélte, hogy már a maga idejében kialakult 1848 kultusza, mely megállapítással Hermann Róbert is egyetértett, aki felhívta a figyelmet arra: tudatosan segítették a kultusz létrejöttét azzal, hogy már a résztvevők is megírták saját élményeiket a korabeli sajtóban. A Kossuth-emigráció és a neoabszolutizmus idején nem ünnepelték március 15-ét, hiszen akkoriban ez az időszak inkább a gyászé volt, ugyanis az emberek az aradi vértanúkra emlékeztek. Ám annak ellenére, hogy sokáig a gyász váltotta fel az ünneplést, nem halt el 1848 kultusza – fűzte hozzá Hermann Róbert. Csorba László úgy vélte: ez az időnek köszönhető, hiszen minden kultusz az idővel igazolható, 1848 eseményei pedig azért rögzültek ennyire a köztudatban, mert egy idő után a szabadság és a fiatalság szimbólumaivá váltak. Hivatalosan ugyan csak 1990-ben lett ünnep március 15-e, az emberek ennek ellenére mindig megünnepelték ’48 eseményeit, melyeknek pontosan ezért rendkívüli közösségteremtő hatásai lettek. Ez a fiatalság napja is, olyan fiataloké, akiknek erős jövőképe volt, akik ki merték mondani a köz követeléseit és előre akartak haladni – fűzte hozzá Kalla Zsuzsa. „Március 15-e nem formalizálható ünnep, sosem lesz olyan, mint augusztus 20-a, mert állandóan változik, hiszen mindenkit a saját szabadságára emlékeztet” – fűzte hozzá Hermann Róbert.
 |
| Petőfi Sándor elszavalja a Nemzeti dalt (Fotó: wikipedia.org) |
Bár az emberek nagyon sokáig nem ünnepelhették hivatalosan március 15-ét, a népi hagyományokban fenntartották, és talán pontosan e miatt a rendkívül erős üzenete miatt nem tudott egyetlen diktatúra, egyetlen rendszer sem mit kezdeni ezzel az ünneppel – mondta Csorba László, aki azonban mégis úgy vélte: március 15-e olyan hagyomány, amelyre rávetíthető az aktuális politikai helyzet. Így a Rákosi-rendszer is megpróbálta felhasználni az 1848–49-es forradalmat a saját történelmének igazolására, bár mindezt rendkívül sikertelenül tette, ahogyan a Kádár-korszakban is felhasználták a forradalmat a saját ideológiájuk leképezésére. „Kossuth Lajossal azonban egyik rendszer sem tudott mit kezdeni, éppen ezért kellett egy viszonylag semleges figurát kiemelni az eseményekből, aki változást akart, de nem a szabadságot hirdette, ez pedig nem volt más, mint Széchenyi” – mondta el Csorba László, aki felhívta a figyelmet arra is: ezeket a politikai, ideológiai sallangokat egy idő után levetkőzi magáról a történelem, és újra a valós események kerülnek felszínre. Erre azonban, Hermann Róbert szerint, egészen a rendszerváltás utánig, az 1990-es évekig várni kellett. Ugyanis míg a Rákosi-rendszerben Görgeyt még árulónak tartották, a Batthyány-kormány és a Honvédség szerepe felett pedig elsiklottak, addig ez a Kádár-rendszerben puhult ugyan, de nem változott meg. A rendszerváltásig pedig jóval nagyobb hangsúlyt kaptak a pesti, mint a pozsonyi események. Ez mára természetesen megváltozott, és helyére kerültek a dolgok – fűzte hozzá a történész.
 |
| Az 1848-as országgyűlés megnyitása (Fotó: mek.oszk.hu) |
Mindezek után mit jelent ma március 15-e? Az emberek politikai vagy családi eseményként tekintenek rá? – tette fel a beszélgetést lezáró kérdést a moderátor. „A Petőfi Irodalmi Múzeum évek óta arra törekszik, hogy ezt a napot családi hagyománnyá tegye, hogy a fiatalok és az idősek együtt ünnepelhessék meg március 15-ét” – mondta Kalla Zsuzsa. Ez a nap képessé vált arra, hogy a családokban mély, belső hagyománnyá váljon, amelyet a családtagok együtt tudnak megélni – fűzte hozzá Csorba László. Hermann Róbert szerint ez főként a vidéki városokra igaz, hiszen minél távolabb kerülünk a fővárostól, annál inkább válik le az ünnepről az aktuálpolitika.
Politikai színezet ide vagy oda, mára március 15-e valóban a közösség napja lett. Egy nap, melyet mindenki a szerettei, a családja körében tölt és többek között arra emlékezik, hogy a változás elérhető, ha a közösség összefog.
Elfelejtett jelszó?
