Párbeszéd fekete-fehérben. Lengyel és magyar grafika 1918-1939

Kiállításunk a sokszorosított grafika alkotásain keresztül mutatja be a két világháború közötti időszak rendkívül összetett lengyel és magyar művészetét. A grafika sajátsága, hogy nyitott a könyvművészet, a karikatúra, a sajtóillusztráció, a reklámművészet és az építészet, valamint a design iránt, ezért más műfajoknál közvetlenebbül reagál az élet aktuális eseményeire.

A tízes és húszas években kibontakozó lengyel és magyar avantgárd csoportok egy egész Európát behálózó kulturális mozgalom részét képezték. A húszas évektől ezzel párhuzamosan Magyarországon és Lengyelországban is a történelmi változások az avantgárdétól eltérő művészi megoldásokat hívtak elő. A jövő helyett a múlt és a jelen, a formai újítás helyett a hagyomány került előtérbe. A magyar művészeket a világháború, a forradalmak és a területi veszteségek traumái késztették saját utak keresésére. A lengyeleknek viszont régi vágya teljesült 1918-ban, mikor három részre szakított országuk ismét egyesült. Az új állam megalapítása adott lendületet a jelen művészi értelmezésének. Az 1930-as években mindkét országban jelentkeztek a saját nemzeti kérdéseken kívül a modern civilizációra jellemző általános válságtünetek, amelyek kritikus hangvételű vagy apokaliptikus látomásokat ábrázoló művekben csapódtak le

.

A kiállítás együtt mutatja be mind az avantgárd, mind az azzal párhuzamosan élő más művészi kifejezésmódok képviselőit. A hagyománykereső, a klasszikus művészetből vagy a népművészetből merítő alkotók a régmúlt művészetének tanulmányozásával, felelevenítésével kerestek választ a jelen kérdéseire, s Lengyelországban és Magyarországon egyaránt megjelent a tradicionális és modern formák művészi vegyítésének jelensége.

A legkülönfélébb grafikai technikákkal készült munkákat témák, illetve művészeti problémák szerint csoportosítva mutatjuk be, így érzékeltetve, mit ragadott ki a sokszorosított grafika a kor által felvetett kérdésekből, és hogyan válaszolta meg őket. A lengyel és magyar grafika kiemelkedő alkotóinak munkái két nagy, átfogó fejezetbe csoportosítva láthatók. A Város, tömeg, gép című fejezet a modern ember, a 20. századi társadalom és civilizáció helyzetével foglalkozó alkotásokból áll. Mind a haladásba, a technikába és tudományba vetett hitet valló művészek, mind a társadalmi visszásságokat, a rossz közérzetet megfogalmazó grafikusok azt az elképzelést képviselték, hogy a művész aktív formálója korának. A másik fejezet, a Hagyománykeresés azokat a művészeti törekvéseket sorakoztatja fel, melyek a jelen kérdéseivel való szembenézéshez a múlt történelmében, a népi kultúrában és a vallásban kerestek fogódzókat. Nem az újítást, hanem az értékmegőrzést tekintették feladatuknak.

Az egyes témákon belül nyomon követhetők a korszak különböző irányzatai, az expresszionizmus, a konstruktivizmus, a neoklasszicizmus, a verizmus, az art deco és a szürrealizmus, illetve ezek egyéni variációi és keveredései is. A különböző irányzatok szintézise a közép-európai régió művészetének lényegi sajátsága.

Bemutatónk csemege a grafika barátainak. Kiemelkedő alkotásokban, nem egyszer virtuóz megoldásokban gyönyörködhetnek azok a látogatók, akik kedvelik a grafika intim, közeli megfigyelést igénylő műfaját.

A kiállítás kurátora: Bakos Katalin (MNG), Anna Manicka (Varsói Nemzeti Múzeum)

A rendezésben közreműködött: Tokai Gábor (MNG)