Töredékek a sokkról - Balassa Péterre emlékeznek

— Felvéve:

A Nyitott Műhely programja

Töredékek a sokkról - Balassa Péterre emlékeznek

Balassa Péterre emlékeznek

Esemény megnevezése:
  • hír
Időpont: 2013. 06. 28.
mikortól: 19:00 meddig: 20:55
Helyszín: Budapest
Esemény hozzáadása a naptárhoz vCal
iCal

 

Június 28. péntek 19.00 EMLÉKEZÉS
 
TÖREDÉKEK A SOKRÓL
BALASSA PÉTERRE EMLÉKEZÜNK
- felkért hozzászólók: Bán Zsófia, Czeglédi András, Gelencsér Gábor, Halász Péter, Mártonffy Marcell, Nagy Gabriella, Schein Gábor, a beszélgetés moderátora: Gács Anna -
 
 
Ezen a napon, halálának tizedik évfordulóján szeretettel hívjuk a Nyitott Műhelybe Balassa Péter pályatársait, barátait és tanítványait beszélgetésre, közös együttlétre. A beszélgetés kiindulópontja három részlet lesz Balassa Péter írásaiból. Az est felkért hozzászólói e részletek alapján mondják el, mit jelent ma számukra Balassa Péter életműve, hogyan látják szerepét, helyét, vitára kínált megállapításait. Szeretnénk, ha a hozzászólásokból és reflexiókból közös, mindenkit bevonó beszélgetés alakulna ki. Felkért hozzászólók: Bán Zsófia, Czeglédi András, Gelencsér Gábor, Halász Péter, Mártonffy Marcell, Nagy Gabriella, Schein Gábor. A beszélgetés moderátora: Gács Anna.
A kiválasztott szövegrészletek:
„Képzéscentrikus egyetem és a kiválasztódás szociális lehetővé tétele (nem pedig az állami ellenkiválasztódás) mélyen összefügg. Az európai kultúra elsajátítása és a szociális dimenzió végiggondolása összefügg. Hogyan lehetünk sokféle értelemben kultúráltak, ha nem vagyunk európai értelemben baloldaliak is? Ezt tágan értem, humanitás és szociális lelkiismeret összefüggésében, nem pedig kisajátító és a baloldali tradíciót elpusztító ideológiákhoz kötve. Szeretném megjegyezni, hogy Immanuel Kant kelet-poroszországi nyergesmester fia volt, Martin Heidegger pedig egy schwartzwaldi parasztemberé. A szociális lelkiismeret fontosságához tartozik az a kritérium is, hogy csak a hetvenes években pozíciókat szerzett amerikai típusú, kvantitatív szcientizmus gondolhatja komolyan, hogy volna oktatás nevelés nélkül, hogy a képzés határolt mennyiségű tananyag betanulását és alkalmazását jelenti. Figyelemre méltó, hogy a hetvenes évekbeli posztsztalinista liberalizálással polgárjogot nyert >>tudományosság<< (melynek persze a másik oldalon ára volt a 73-ban kiűzött lukácsista ideológusok, valódi filozófusok elleni hajsza, az egyetem dezideologizálása, ami önmagában is abszurdum) nem kérdez rá az egészre, ideológiailag eléggé szelíden közömbös (ez per deifnitionem bölcsészellenes magatartás!),  tehát kölcsönös könnyedséggel tudott elvtelen kompromisszumot kötni a vármegyei és az államszocialista lobbikkal , noha tartalmilag kizárják egymást.A bölcsészkar mint vármegye és mint gyár (Az ELTE Hallgatói Önkormányzati Tanács Napján elmondott beszéd szerkesztett szövege 1988 novemberéből). In: Hiába:valóság, 1989. A teljes szöveg itt olvasható: http://www.scribd.com/doc/147761411/Balassa-Peter-Abolcseszkar-mint-varmegye-es-mint-gyar
„Thomas Mann  szellemi helyzete a szellem helyzetével szemközt jóval tragikusabb a Bulgakovénál, akkor is, ha Moszkva valóban jobban emlékeztet az effektív pokolra, mint akár München.  Mann alapkérdése ugyanis megoldhatatlan. Regényének tragikuma e megoldhatatlanság végigvitelében áll: hogyan szerethetjük azt, amit gyűlölnünk kell? Nagysága tehát éppen abban rejlik, hogy saját regényét is odaveti a németség teljes összeomlásának, a Zusammenbruchnak, és ezen nem változtat a protestáns kegyelemtant visszahangzó reménye sem. Műve azonos annak állapotával, ami a tárgya, ezért nagyszerű bukásnak lehet nevezni. Bulgakov szellemi helyzete összehasonlíthatatlanul reményteljesebb, noha mindennapi értelemben tökéletesen elviselhetetlen. Ezt tükrözi kegyelemfelfogása is, amely nem a reményen túli remény emblémája, hanem a valóságba visszaírt transzcendencia kézzelfogható lehetősége. Woland elégtétel-hadjárata a világ végső kerekségébe vetett bizalomról, a húsvétról tanúskodik – még mindig.Két huszadik századi ördögregény. In: Majdnem és talán (T-Twins, Bp., 1995.)  A teljes szöveg itt olvasható:  http://www.scribd.com/doc/147762189/Balassa-Peter-Kethuszadik-szazadi-ordogregeny
„Azért vagyok pesszimista, mert nem látom a szabadság és a demokrácia, illetőleg a szellemi tekintély és a tekintélyelvűség közötti halvány egyensúly, finom átmenet világát. Nincsen strukturált társadalom, amelyben a nevelésnek dinamikus helye van, amelyben természetesen elfogadott dolog, hogy valaki valakit bemutat – ez önmaga, és neki is bemutatnak valakit, ez pedig a másik, a fiatal ember. A kettő között létrejön az, amit a pedagógia Erószának nevezek, amit egy kultúra annak nevezett évezredeken keresztül. A pedagógia Erósza szeretetviszony. A szeretetviszony még csak valami pozitívat sem jelent, nem feltétlenül azt jelenti, hogy szeretem a másikat, hanem hogy szükségem van rá. Ez valamiféle ráhangoltság. Ráhangoltság arra, hogy létrejöjjön a kultúra egyfajta folytathatósága. A folytathatóság egész egyszerűen azt jelenti számomra, hogy a tradíció végbemenjen. A tradíció mint folytathatóság, folytatás. Annak az igénye, hogy az értelmezés, a folytathatóság márpedig szükséges. Azt igényli, hogy belelássunk abba, mi mit jelent.”
Hagyományról és humorról (Töredék). Balassa Péterrel Csontos Erika beszélgetett. In: Jelenkor 2003/12. A teljes szöveg itt olvasható: http://jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=212
 
 
Balassa Péter 1947. június 3-án született Budapesten, 2003. június 30-án, életének 57. évében hunyt el. Esztéta, irodalomkritikus, habilitált egyetemi tanár (ELTE Esztétika Tanszék). Tizenegy könyve jelent meg: két monográfia (Flaubert: Érzelmek iskolája című regényéről 1982-ben, angolul 1999-ben, ill. Nádas Péterről, 1997-ben), hét tanulmány- és esszékötet (A színeváltozás, 1982; Észjárások és formák, 1985, 1990, 1999; A látvány és a szavak, 1987; A másik színház, 1989;  Majdnem és talán, 1995; A bolgár kalauz, 1996; Koldustorta, 1998), két publicisztikai kötet (Hiába: valóság, 1989; Szabadban, 1993) és egy naplóesszé (Halálnapló, 1993). Tanulmányai, esszéi, cikkei a mai és a régebbi magyar és európai próza, epika, a színház, a film, illetve az esztétika témaköreiben több, mint harminc éve rendszeresen jelennek meg magyar irodalmi folyóiratokban. Két tucat publikációja látott napvilágot német, francia, angol, orosz, lengyel, szerb és román nyelven. Előadásokat tartott a hazai tudományos konferenciák mellett a párizsi, a leuveni, a pozsonyi, a kolozsvári és az újvidéki egyetemeken. Részt vett a Vigília (1989–1991), az Újhold-Évkönyv (1986–1991) és a Jelenkor (1988–1997) szerkesztésében, 1993-tól egyik szerkesztője a Pannonhalmi Szemlének.
Több irodalmi-szakmai díj és elismerés között a József Attila-díj (1989), a Déry Tibor-jutalom (1993) és a Kosztolányi Dezső-díj (1995), valamint a Pro Literatura Díj (1999) kitüntetettje. 1998-tól Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült.
A Digitális Irodalmi Akadémia Nádas Péter-szakértője volt 1999-től.
A belépés ingyenes, az esten adományokkal támogathatják/támogathatjátok a Nyitott Műhely fennmaradását, munkáját.
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek