Tettek ideje. Lakhatási mozgalmak a 20. században

— Felvéve: ,

„Mindig csak a szavak, és megint csak a szavak, eltanácskozzátok az egész életet. Mikor van itt a tettek ideje, ha nem ilyenkor?!” /Kassák Lajos/

Tettek ideje. Lakhatási mozgalmak a 20. században

Tettek ideje. Lakhatási mozgalmak a 20. században

Esemény megnevezése:
  • hír
  • kiállítás
Időpont: 2017. január 25., 18:00 meddig:
2017. április 02., 18:00
Helyszín: Budapest
Esemény hozzáadása a naptárhoz vCal
iCal

Tettek ideje. Lakhatási mozgalmak a 20. században

Budapest, Kassák Múzeum
2017. január 25. - április 2. 10:00 - 17:00

Tettek ideje. Lakhatási mozgalmak a 20. században
Életmód és társadalmi mozgalmak a modernitásban 3.

Megnyitó: 2016. január 25. (szerda), 18.00
A kiállítást Bass László szociológus, a Szociopoly társasjáték alkotója nyitja meg, és bemutatkozik a Közélet Iskolája kutatócsoport.

http://asztali.lutheran.hu/programajanlo/tettek-ideje.-lakhatasi-mozgalmak-a-20.-szazadban/leadImage

„Mindig csak a szavak, és megint csak a szavak, eltanácskozzátok az egész életet. Mikor van itt a tettek ideje, ha nem ilyenkor?!” /Kassák Lajos: Angyalföld. Budapest, Magyar Helikon, 1958./

A Kassák Múzeum és a Közélet Iskolája részvételi alapú kiállítása a huszadik század elejétől az 1989-es rendszerváltásig terjedő időszak lakhatásért folytatott küzdelmeit tekinti át, bemutatva az érintettek közös cselekvési stratégiáit, a megélhetésért folytatott praktikáikat, megoldási kísérleteiket és önszerveződésüket. 

image

Kassák Lajos művészeti tevékenysége mellett sokrétű kultúraközvetítő és közéleti szerepet is játszott. Ennek nyomán a Kassák Múzeum 2012-ben megkezdett Életmód és társadalmi mozgalmak a modernitásban című kiállítási és kutatási programjában nagy teret biztosít a szociálisan érzékeny témák és művészeti projektek bemutatására. Ebbe a sorba illeszkedik a Tettek ideje. Lakhatási mozgalmak a 20. században című kiállítás is, melyet a Közélet Iskolája közösségi oktató- és kutatóközponttal együttműködésben valósítottunk meg. 

A kiállítás közvetlenül is kapcsolódik Kassák Lajos munkásságához. Önéletrajzi regénye, az Egy ember élete szuggesztív erővel jeleníti meg a túlzsúfolt bérházak világát és a korszak olyan eseményeit, mint az általános választójogért folytatott küzdelmet, a lakbérsztrájkokat, az 1918-as őszirózsás forradalmat vagy a Tanácsköztársaságot. Kassák Angyalföld címmel önálló művet szentelt a lakásbérlők harcának, melyből a címként választott idézet is származik. 1928-ban alapított Munka című folyóirata és köre a társadalmi egyenlőtlenségek feltárására fókuszált és a szegénységben élők emancipációján dolgozott. A kör szociofotó csoportja számos, a kor lakhatási körülményeit dokumentáló fényképet készített, melyeket részben bemutatunk a kiállításon.

A Közélet Iskolája a kirekesztésben élő emberek aktív társadalmi részvételét támogatja. 2015-ben kutatást indítottak hajléktalanságban és lakhatási szegénységben élők részvételével. Azt vizsgálták, kik és milyen módon szerveződtek Budapesten azért, hogy a társadalom széles rétegei a kor elvárásainak megfelelő, emberhez méltó körülmények között élhessenek. Ráirányították a figyelmet napjaink azonos célú törekvéseire és az aktuális lakhatási problémákra. A kutatás eredményeit egy utazó kiállítás és számos műhelybeszélgetés keretében tárták a nyilvánosság elé szociális és közösségi intézményekben és köztereken, hogy elérjék azokat, akiknek ma is hasonló nehézségekkel kell szembenézniük.

image

A Kassák Múzeum munkatársai és a Közélet Iskolája kutatói 2016 januárja óta közel egy éven át intenzív közös munkát folytattak, hogy bemutassák a tömeges lakhatási problémák megoldására törekvő közösségi és önszerveződő kezdeményezéseket. A kiállítás kuriózum abban a tekintetben, hogy nem múzeumi szakemberek válogatását láthatjuk, hanem a hajléktalanságot megtapasztalt kutatóinkkal közös  munka során kristályosodott ki a kiállítás koncepciója és a dokumentumok bemutatási módja.  A célunk tehát az volt, hogy a társadalom peremén élők szemszögéből láttassuk a szegénységet, kiemelve a megélhetésért folytatott praktikákat, a közös cselekvés és az önszerveződés történeti példáit.

Fontos hangsúlyoznunk, hogy a városi szegény családok, a munkanélküliek, alkalmi munkások életmódjáról, mindennapjairól kevés dokumentum és fénykép állt rendelkezésünkre. A médiaképeken pedig a szegénységben élők könnyen a borzongás, a sajnálat vagy az egzotikum tárgyai lettek. A társadalom alsó rétegeiben keveseknek adatott meg a lehetőség, hogy fényképeken vagy naplókban örökítsék meg az általuk megélt eseményeket.  Ennek példái többek között Gönci Sándor 1932-ben készült felvételei, melyek egy Pesterzsébet határában élő bódélakó család életét mutatják meg.  Az 1956-os tömeges lakásfoglalásokat Tóth Eszter Zsófia történész közreműködésével készült hangjáték dolgozza fel, melyet a kiállítást létrehozó csoport tagjai adnak elő. A rendszerváltás optimizmusát idézi fel a Nagy Bandó András által megőrzött notesz, ami az 1989-1990-es tél hajléktalan tüntetésein résztvevők portréit rejti. A személyes történeteket és az érintettek által létrehozott anyagokat olyan, a szociális problémák iránt érzékeny fotográfusok és értelmiségiek képei egészítik ki, mint Escher Károly, Müllner János, Benkő Imre, Csoszó Gabriella és Erdei Krisztina.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek