Beszélgetés a művészetről

— Felvéve: , ,

Beszélgetőtársak: Donáth László – evangélikus lelkész, Radnóti Sándor – esztéta és Záborszky Gábor – képzőművész

Beszélgetés a művészetről

Beszélgetés a művészetről

Esemény megnevezése:
  • Budapest
  • hír
  • Asztali
Időpont: 2016. 02. 11.
mikortól: 18:00 meddig: 19:20
Helyszín: Budapest, LUMU
Esemény hozzáadása a naptárhoz vCal
iCal

 

 

 

Beszélgetés a művészetről

2016. február 11. (csütörtök) 18:00
Budapest, Ludwig Múzeum

 

Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány és a Ludwig Múzeum tisztelettel meghívja Záborszky Gábor kiállításához kapcsolódó disputára.

 

 

Beszélgetőtársak:

null Donáth László – evangélikus lelkész


Radnóti Sándor – esztéta null


http://www.zaborszkygabor.com/images/00000053.jpg Záborszky Gábor – képzőművész

 

moderátor: Galambos Ádám – evangélikus teológus

Téma: Beszélgetés a művészetről

 

Belépő: a kiállításra szóló belépő megváltásával ingyenes.

http://asztali.lutheran.hu/programajanlo/beszelgetes-a-muveszetrol/leadImage

 

Záborszky Gábor: Fúgák. Guida – Riposta – Repercussio. 1976-2015

2016. január 28 - 2016. február 28.
Budapest, Ludwig Múzeum
http://www.zaborszkygabor.com/images/00001175.jpg

„Amikor hálót borítunk a világra, térben és időben mérföldköveket állítunk, az nem a világ, hanem a mi ügyünk. Valószínű, hogy ez a szubjektív lét is bír némi meghatározó erővel a világ irányába. Viszonyunk állandó adás és kapás, melyben mindketten változunk.
Érdeklődésem strukturalista alapokról indult. A jellé válás lehetősége és az anyagok érdekeltek. Pontosabban az az asszociációs mező, melyet az elszabadult, önálló életet élő anyag kelt, melyet eltérő képek, néha tárgyak kapcsolásával egészítettem ki. Nevezhetném ezt naturalizmusnak, de nem ábrázoló, hanem kijelentő formában. A kép önmagát jelenti ki, nem szól másról, nem beszél mellé” – vallja Záborszky Gábor.

http://www.zaborszkygabor.com/images/00001123.jpg

A Ludwig Múzeum most átfogó retrospektív tárlaton mutatja be a kiváló alkotó munkásságát a kezdetektől a legfrissebb művekig Fitz Péter értő válogatásában, aki a következőképpen foglalja össze nézeteit Záborszky művészetéről:

„Záborszky Gábor pályafutása rendkívül egyenletes és kiegyensúlyozott. Következetes könnyedséggel épül egymásra kép, objekt, installáció, grafika, szobor, anyag és forma. Ez a következetesség a legkevésbé jelent egyhangúságot, a témák és formák folyamatosan, logikusan és invenciózusan változnak, egymásra épülnek, az előrelépést visszafordulások követik. Egy-egy motívum felmerülését egy későbbi művön a kibontás követi, majd újra és újra előkerül, felgazdagodik, avagy letisztulva tovább él.

Nincsenek nagy kilendülések, kevéssé érintik festői felfogását a negyven év külső történései – a világban és művészetben –, mert a művészetről való felfogása, ideája rendíthetetlen és következetes. Önmagából építkezik, meditatív művészetére, világfelfogására és értelmezésére a külvilág alig van befolyással. Festői építkezése valójában zenei, a fúga struktúrájával írható le munkássága: van Guida (főtéma), Riposta (felelet), és Repercussio (kidolgozás). Keskeny ösvényt használ, az esztétizálás és a képi brutalitás határán jár folyamatosan. Durva természeti anyagai és csillogó szépségű faktúrái kimért, különös egyensúlyt képesek teremteni. Ez Záborszky művészetének lényege.”

 

http://www.zaborszkygabor.com/images/00000092.jpg

Záborszky Gábor ars poeticája:

Ars poetica… születésnapomra

Először feltűnt, hogy az utóbbi években a bemutatkozásoknál egyre gyakrabban én vagyok az idősebb, és úgy tűnik, hogy ez már csak romlani fog. Azután jött a Klisé Könyvkiadó felkérése: írjam le gondolataimat a 2000. év kapcsán. Ekkor fogalmazódott meg véglegesen: amikor hálót borítunk a világra, térben és időben mérföldköveket állítunk, az nem a világ, hanem a mi ügyünk. Ezért talán nem a kétezrediknek nevezett év, hanem a megélt ötven a fontos. Sőt valószínű, hogy ez a szubjektív lét is bír némi meghatározó erővel a világ irányába. Viszonyunk állandó adás és kapás, melyben mindketten változunk.
Mérföldkő – vagy húsz évvel ezelőtt – A föld meséi sorozat nyolc állatfigurája. Sárból, törekből, földszínekből. Ma már minden darab múzeumokban van. Valami nagyon ősi, atavisztikus élmény volt anyagában, szellemében egyaránt. Ebben az időben láthattam az ősember Lascaux-i barlangját, New Mexico indián falvait, a görög szigeteket. Micsoda ereje van a múltnak, milyen erős a meghatározottságuk!
Sokat tanultam és tanítottam. Meggyőződésem, hogy a világháló, az információs szupersztráda korában is a tanítás az, amikor egy ember beszélget a másikkal az általa talán jobban ismert dolgokról. Mindig szigorú voltam a diákjaimmal a megismerés terén, de nagy szabadságot biztosítottam a megjelenítéshez. Fiatalon olvastam Borsos Miklós könyvét: Visszanéztem félutamból. Szép volt. Szent Ferenc-i panteisztikus életérzés sugárzott belőle. Bár a Balaton mégsem az Égei-tenger, megértettem, hogy a művészet és az élet azonos dolog. Azóta sem hiszek a spekulációban, elvárom a tisztességet és a kíváncsiságot a világ dolgai iránt.
A nyolcvanas évek végén több közös kiállításom volt Jiro Okurával. Így alkalmam volt megismerni egy, az európaitól idegen, de hozzám közel álló művészi magatartást, mely a kiotói kolostorokat járva egyre inkább érthetővé és egyedül elfogadhatóvá vált. Vajon miért mondta John Cage, hogy a Ryoan-ji templom sziklakertjében ezer éve érintetlenül álló sziklák közül az egyik rossz helyen van, és miért fogadta Okura barátom ezt tőle szokatlan megdöbbenéssel?
Az elmúlt évtizedekben már kevésbé izgattak a művészet aktuális mozgásai. Inkább a magam és az anyag „lelke” foglalkoztatott. A papír és az egyre jobb papír. Eleinte olyan munkák készültek, melyeken a tárgy nem, csak a lenyomata van jelen. Egy sajátos – van is, meg nincs is – szituáció állt elő. A lét, nem lét határán egyensúlyozó fehér ragyogás. Ezt a „hiányt” társítottam az arany színével. Soha nem használtam az aranyat a gazdagság barbár szimbólumaként. A középkor találmánya: a transzcendentális tér érdekelt. Micsoda realitás! A szem nem tudja bemérni az arany pontos helyzetét, így valóban előáll a meghatározhatatlan, nem evilági tér.
Visszagondolva furcsa rendet vág az élet. Munkáim kezdetben donga boltozatú pincékben szerepeltek (Pécs, Óbuda, Stockholm). Majd feljebb kerülve barokk kolostorok következtek (Róma, Lienz, Frankfurt). Végül 98-ban a megrendítő erejű templomtér, Kiscell. Nagy kihívás. Hogy a méreteket növelni tudjam, üvegszállal erősítettem meg a papírmasszát. Ettől azután új lehetőségek nyíltak. Az eddig csak a síkban működő anyag plasztikussá vált, és közben megőrizte hihetetlen érzékenységét. Ez a közvetlen, földhözragadt érzékiség ütközött az arany, néha ezüst megfoghatatlan testetlenségével. Végtelenre nyíló kapukat, réseket és súlyos titkokat őrző tekercseket állítottam ki. Annyira együtt szólt a térrel, olyan teljességet adott, hogy sokáig úgy gondoltam, ehhez nincs mit hozzátenni.
Most Mozart Varázsfuvolája szól a műteremben, és tavaszodik.
 
Záborszky Gábor
Budapest, 2000. február
 http://www.zaborszkygabor.com/images/00000727.jpg
 

Záborszky Gábor életrajza:

 
1950. április 17-én született Budapesten
1974 Diplomát kap a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, majd posztgraduális képzésben vesz részt, melyben a grafikai és murális technikákat tanulja
1977–1980 Derkovits-ösztöndíjas
1980– A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára
1982 A VI. Norvég Nemzetközi Grafikai Biennálén a zsűri díját kapja egy régi technika újszerű felhasználásáért
1983 Részt vesz Gradóban a „Grafika fémlemezről” című kongresszuson
1987 Bodó Katalinnal megalapítja a Z/ART Alapítványt
1988 A Kunstgewerbe Schule Basel és az Akademie Graz vendége
1989–1995 A Magyar Iparművészeti Főiskola adjunktusa
1992 Részt vesz a budapesti IAPMA kongresszuson
1993 Bonnban dolgozik a város ösztöndíjasaként
1995 Munkácsy-díjat kap
         Részt vesz a kiotói Nemzetközi Papír Szimpóziumon
1996 München város ösztöndíjasa
         A Z/ART Alapítvány egyik alapítója a budapesti Kortárs Művészeti Múzeumnak
1999 A Philadelphiai Művészeti Egyetem vendége
2001 Huszonöt éves munkásságát összefoglaló könyv jelenik meg
2002 Retrospektív kiállítást rendez a Győri Városi Művészeti Múzeum a huszonöt év anyagából
2004 A MEO Kortárs Művészeti Gyűjtemény épületében dolgozik. Itt készülnek az eddigi legnagyobb méretű papíröntvények.
         „Az akvarellfestő álma” - önálló kiállítás a Műcsarnokban
2006 Érdemes Művész-díjban részesül
2007 A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja
         Elkészül a Budapesti Műszaki Főiskolán a Noli tangere circulos meos című
         műegyüttese
http://www.zaborszkygabor.com/images/00000099.jpg
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek