Winkler Barnabás: Matzon Frigyes és Matzon Ákos kiállítására

Matzon Ákos Munkácsy-díjas képzőművész és Matzon Frigyes szobrászművész kiállítása az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány, a Balatonboglári Evangélikus Egyházközség és a Varga Béla Városi Kulturális Központ szervezésében valósult meg. A kiállítást Podmanicky Szilárd és Winkler Barnabás nyitotta meg, míg Matzon Ákos Matzon Frigyes munkásságáról tartott szubjektív tárlatvezetést. A 2012. július 22-ig látogatható kiállítás a balatonboglári evangélikus templomban, a Pincegalériában és a vörös kápolnában került megrendezésre.

Winkler Barnabás: Matzon Frigyes és Matzon Ákos kiállítására

Matzon kiállítás Balatonbogláron

WINKLER BARNABÁS: MATZON FRIGYES és MATZON ÁKOS kiállítására

Balatonboglár, 2012. június 22.

Talán több is mint két évtizede, hogy egy kis budai galéria falán észrevettem két, összetartozó képet, amik nem csak egymással voltak megbonthatatlan kapcsolatban, hanem felfedezésük pillanatában megszólítottak. Az ikerkép sugallta gondolat felébresztette az érdeklődésemet, szerettem volna többet tudni az addig számomra ismeretlen alkotójukról is. A váratlanul érkezett üzenet néhány nap múlva visszahívott a képekkel megesett első találkozásunk helyszínére, hogy megkövetelje tőlem a visszavonhatatlant: megvásároltam őket. Alkotójukat és a tőle elválaszthatatlan társát, Trudit személyesen megismerve kapcsolatunk az azóta eltelt évek során egyre mélyülő barátsággá érett. Matzon Ákost már az első személyes találkozásunkkor mint régen látott barátot üdvözölhettem, természetesen fogadva, hogy Ő ezt hasonlóan viszonozta. Kis visszaemlékezésem felidézésével régen tudott tanulságot szeretnék megerősíteni: a zeneművek, a képzőművészeti- és építészeti alkotások annyi mindent tudnak beszéd nélkül közvetíteni, amit szavakkal ennyire tömören, mellébeszélés nélkül talán nem is lehet.

 

Egy bizonyos gyűjteményemet leszámítva, - amiről természetesen most nem szeretnék említést tenni - nem vagyok igazi gyűjtő. Kizárólag azok a képek, kisplasztikák vesznek otthonunkban és irodámban körül minket, amik megszólítottak, és amelyek társaságában jobbnak érezhetem, érezhetjük magunkat. E sorok írása kapcsán körülnéztem és számba vettem, hány Matzon mű is él mindennapjaimban velem. Az irodám falán, a bevezetőben szereplő két képen, a „Gép-kép”-eken kívül naponta néz rám a „Találkozási pontok” című alkotása, ami egyik középületem színeinek ihletője volt. Színei fehér, galambszürke és kevés mélykék. Visszafogott, harmonikus színegyüttes. Tervezési megbízásom kapcsán csak a kép három dimenzióját kellett továbbfejlesztenem és épületté formálnom. Hiszem, hogy sikeresen, mert Ákos a tervem megvalósulása után elismeréssel nyilatkozott a „háromszínű” képével nyílt rokonságot vállaló épületemről. Így született meg szokatlan együttműködésben, közös alkotásunk, a „szürke-fehér-kék-ház”.

 

Lakásunk egyik falán egy város képzeletbeli modellje fehérlik, Matzon Ákos 2000-ben készített „Piramis” című álomvárosa.  Mesebeli világot varázsol közénk, reális alapokon építkezve. Tiszta fehérsége és finom árnyékai teszik áhítottá, olyan, mint az élet, de ez az élet sallangjaitól megtisztított álomvilág.

 

Egész más érzéseket tükröznek a „Titkos akták”. A pasztellalapú, szabályos kubusokra sötét árnyék vetül, a titok, ami sötét - mert ami titok az mindig misztikus - és legtöbbször nem vidám. A titkos akták üzenik: a ragyogás hátterében ott sejlik a feltáratlan sötétség, a sötétszürke, mely számunkra megismerhetetlen. És ha a titok aktába van rejtve, akkor biztos, hogy ez a titok nem jó titok!

 

De vesz ennél vidámabb alkotása is körül minket, a „Galaxis”. Nem nagy kép, mégis kétféle kék színárnyalatával, narancssárga háromdimenziós vékony, szerteágazó pálcáival kitágítják otthonunk falait és a tejút végtelenségének érzetét varázsolják körénk.

 

Talán ebben a sorban a legnagyobb élmény galériánkban rendezett kiállítása volt, ahol hosszú heteken át esténként, hazatérésem előtt beléptem az építész képzőművészeti világába, hogy elgondolkozzam, Matzon Ákos alkotásainak üzenetén. Építész, hisz valamennyi alkotása árulkodik erről, de a képzőművészet szabadságát választotta kifejezésmódjául, hogy mindent meg tudjon valósítani, amit építészként szeretne, de belátta, ilyen szerteágazóan ezt csak képein keresztül teheti. És mert az építészet háromdimenziós, ha jól figyelünk, a festő képszerkesztési módján keresztül óhatatlanul árulja el eredeti hivatását. Folyamatosan törekszik a síkból kilépni, ha mindig diszkrét eszközökkel is, de komoly eredménnyel. Nem szobrász, de alkotásai tanúsítják, a szobrász gondolkodás is sajátja. Ettől olyan egyéniek alkotásai, mert ötvözi művészetében valamennyi számára fontos gondolatvilág elemét, és mert a kézenfekvő kifejezésmód lehetőségeivel természetesen él.

 

Ha hosszabb ideig nem láttam újabb műveit, mindig tud gondolatait új aspektusból kibontó alkotásokkal megörvendeztetni. Életműve is meggondoltan építkezik, de érezzük, hogy a változatosság és az újabb ötletek következetesen épülnek az előző műveire, azonosan magas színvonalon, de folyamatosan megújulva. Ez a megújulás azonban csak tovább bizonyítja az időben hátrahagyott művek értékét, hitelét és fontosságát. A mai tárlat újabb irány, első látásra a térbeli építkezést feladva. De csak első látásra. A „Fej vagy vitorla” képei lendületes tartalmukkal lépnek ki a harmadik dimenzióba. A Balaton hullámzását és a vízen sikló vitorlások lendületét idézik ezek az alkotások. Vitorláikkal, melyek szintén kettős gondolattal bírnak, suhanó vásznak és ugyanakkor karakteres fejprofilok. A művész minap, nagy nyilvánosság előtt azt mesélte, felhagyott, ha csak átmenetileg is a térbeli építkezéssel. Matzon, szerencsére nem tud síkban építkezni, ha megnézzük a tárlatot érezzük, ezek a síkban alkotott képek lendületükkel, hullámaikkal kiszöknek a vászonról és hű követői, továbbérlelt testvérei - ha más módszerekkel is - elődeiknek.

 

Nem vagyok művészettörténész, de a képzőművészet alkotásainak csodálata fontos része életemnek. Ugyanúgy tudok lelkesedni előző korok remekeiért, mint kortárs alkotásokért. A mai Balatonboglári nyári estén együtt tekinthetjük meg Matzon Frigyes kubisztikus kisplasztikáit fiának, Ákosnak szárnyas oltáraival és legújabb képeivel.  Nem gyakran örülhetünk ilyen lehetőségnek. A befogadó Vörös kápolna, az Evangélikus templom és a Pincetárlat épületegyüttese összekapcsolja apa és fiú alkotásait. Felfedezhetjük művészi rokonságukat és természetes különbözőségüket. Két generáció összekapcsolódását és a generációkon keresztülívelő változásokat. A közös kiállítás egy szép gondolat magas szintű megvalósítása. Köszönjük Matzon Ákosnak, hogy Édesapja nagyszerű kisplasztikáit is láthatjuk! És elismeréssel gratulálunk a háromrészes tárlat rendezőknek is.

 

Ezekkel a gondolatokkal kívánom, hogy legyen sok örömük a két művész, Matzon Frigyes és Matzon Ákos jelentős alkotásainak megtekintésében.

 

Winkler Barnabás

építész

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek