Schweitzer József, Pálinkás József és Szabó Lajos disputája

Az Asztali beszélgetések ötödik évadának kezdőalkalmán. Téma: zsidó-keresztény kultúra, zsidó-keresztény Európa

Schweitzer József, Pálinkás József és Szabó Lajos disputája

Szabó Lajos, Pálinkás József és Schweitzer József

Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány felkérésére Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi és Szabó Lajos az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető professzora beszélgetett a Zsidó-keresztény kultúra, zsidó-keresztény Európa címmel 2008. október 7-én kedden, a Pilinszky János Irodalmi Kávéházban.

 

 

Pálinkás József kifejtette: a zsidó-keresztény kultúra legfontosabb üzenete három gondolatban foglalható össze: az élet tisztelete, a lét magasabb értelmébe vetett hit, a szabadság és a felelősségvállalás összetartozása és egyensúlya. Schweitzer József a mély
kulturális kapcsolódásokra egy ismert irodalomtörténeti ténnyel hívta fel a figyelmet; Madách Imre az Ember Tragédiája című művében, Ádám álmában bejárja a történelmi korszakokat. Ez a gondolat már a Talmudban illetve az ó-héber agáda irodalomban is megjelenik. Azt azonban nem sikerült még tisztázni, hogy Madách ismerte -e ezeket az iratokat. Másik példaként említette az Újszövetség jegyzetekkel ellátott kiadásait, köztük a Károli Bibliát, amely feltünteti az Ószövetség szövegében megtalálható párhuzamos helyeket, ezzel hangsúlyozva és feltárva a Szentírás zsidó gyökereit,

Szabó Lajos a héber nyelv mély ismeretének szükségességét emelte ki az újszövetségi exegézis szempontjából, hiszen - mint mondta- a szavak értelme csak a zsidóság történelmi tapasztalatának, a görög és a héber nyelv pontos ismeretének birtokában tárul fel. A nyugalmazott főrabbi ezt azzal támasztotta alá, hogy a szeretet parancsa már Mózes III. könyvének 19. fejezetében megtalálható. Azonban - tette hozzá -, hogy kire vonatkozik, azt csak a héber és görög kifejezések történeti vizsgálata világítja meg, és így nyeri el ma is aktuális jelentését. A ma leginkább barát-ként fordítható szó ugyanis azokra az egyiptomiakra vonatkozott, akikkel a zsidók kereskedelmi kapcsolatban álltak. A szöveg mai üzenete tehát az, hogy a nem hozzánk tartozó embertársainkkal tisztességes együttműködésre és kölcsönös segítségnyújtásra kell törekednünk.

Az Akadémia elnöke kifejtette, korunk legnagyobb problémája az elfordulás a Tízparancsolatban megfogalmazott világos erkölcsi értékektől. A mindenáron való hasznosság, gazdaságosság és növekedés hamis ideáját a jogrendszer kiszolgálja, a kultúra pedig „finomhangolja”. Szerinte az embereknek vissza kell találniuk ahhoz a szellemiséghez, amely a zsidó-keresztény kultúra sajátja. Ez ugyanis világosan összekapcsolja a munkát és a minket körülvevő anyagi és természeti javakat, s nem a felhalmozott pénzhez köti ezek megszerzését.

 

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora kifejtette: korunk emberének nagy szüksége van a szentség újrafelfedezésére, a részvétre és bizalomra, amelynek hiányára mindig a próféták emlékeztették az Ószövetség népét. És fontos, hogy az Ószövetségben voltak felel"s tanácsadók, akik szükség esetén az uralkodót is készek voltak bírálni. Az emberi közösséget a részvét és a bizalom két pillérére kell építenünk.

Schweitzer József ehhez kapcsolódva hangsúlyozta, hogy a szentség az erkölcsi javak olyan maximuma, ami csak Istenben található meg, ám az emberek számára is megközelíthet". Azt mondta: az Ószövetség tanítása tagadja a „cél szentesíti az eszközt” elvét, és előírása szerint az igazságos dolgokat igazságos módon kell elérni. A próféták tudták, hogy a nép megújulása nem politikai lépések kérdése, hanem az erkölcsi megtisztulásé, hiszen csak ezen az úton lehet erőre kapni és valódi eredményeket felmutatni.

Pálinkás József pedig a különbözőség kultuszát kritizálva úgy fogalmazott, hogy különbözni csak akkor lehet, ha jelen van a közös értékeken nyugvó egység tapasztalata is. A tudás és a hagyomány továbbadása csak személyes példával történhet. A személyesség az oktatásban is nagyon fontos, az ember nem élhet egészségesen a közösségi tapasztalat nélkül.

 

Schweitzer József az együttgondolkodás aktuális példájaként említette azt a novemberben Budapesten tartandó konferenciát, amelyen katolikus és zsidó teológusok vitatják meg, hogy milyen üzenete lehet a vallásnak a laicizálódó Európa számára. Szabó Lajos azt mondta: az egyházaknak az egyes emberre kell összpontosítaniuk, különös tekintettel a fiataloknak arra az igényére, hogy figyeljenek rájuk és segítségüket az élet alapvető kérdéseire adható válaszok megkeresésében.

 

Pálinkás József hangsúlyozta, szükség van az autoritás szervez" erejére, és arra, hogy ne csak a közvetlen népakarat, hanem a tudásban és a tapasztalatban megjelent tekintély is korlátozza a hatalmat. Míg a technikába és a pénzbe vetett illúziókból a tudománynak kell kivezetnie az embereket, addig a vallásos közösségek feladata az erkölcs és a józanság értékeinek a felmutatása; a küldetés megfogalmazása, amely a kapzsi, materialista szemléletnek ellentmondva a közösség és a személyesség értékeit valósítja meg.

A nyugalmazott főrabbi zárógondolataiban, Auschwitzban meghalt édesapját idézte, akinek jelmondata volt, hogy méltósággal kell élni, senkit meg nem bántani és mindenkinek az őt illető tiszteletet megadni. Hozzátette azonban, a történelem arra tanít bennünket, hogy a hatalom feladata ezen elvek betartásához szükséges körülmények megteremtése. Szabó Lajos azzal fejezte be a beszélgetést, azt kívánja, hogy képesek legyünk idejében figyelni egymásra, a másik emberre.

 

Forrás: MTA

Írta: Speidl Bianka

 A disputa szerkesztett változatban megjelent azAsztali beszélgetések...3 - Közös örökségünk című kötetünkben.

Linkek
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek