Réz András és Réz-Nagy Zoltán

— Felvéve:

Film és szakralitás

Film és szakralitás

„Réz-asztali” beszélgetés a Fasorban

  

Nyugodt szívvel kijelenthetjük: az Asztali beszélgetések címet viselõ sorozat országos eseménnyé vált. A beszélgetések egyrészt „hitbéli munícióval” szolgálnak a hívõ keresztények számára, másrészt tartalmas szellemi élményt nyújtanak bárkinek, aki figyelemmel kíséri az ismert közéleti személyiségek – egyháziak és világiak – között zajló diskurzusokat.

Legutóbb november 7-én a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban került sor disputára Kiüresedés és szakralitás a filmek tükrében címmel. Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány és a fasori gyülekezet jóvoltából ezúttal két névrokon, Réz András esztéta és Réz-Nagy Zoltán evangélikus lelkész foglalt helyet a gimnázium dísztermének képzeletbeli asztalánál.

Napjainkban érdekes folyamatnak lehetünk tanúi – hangzott el Réz András bevezetõjében. A ma embere ismét a szakralitás felé fordul, de a jellemzõen az egyházakat kihagyva, pusztán tárgyakban és rítusokban megélve mindezt. A filmmûvészet és az abban fellelhetõ szakralitás pedig a mozi egyetlen apró szegmense: a fõ irányzat a jellemzõen igénytelen szórakoztatás. Az instant élmény pedig gyorsan feledhetõ, vagy – amint Réz-Nagy Zoltán hozzátette – az egyes negatív jelenetek gyakran váratlanul, kiszámíthatatlan hatással törhetnek elõ a nézõ késõbbi élete során. A filmmûvészetek iránti fogékonyság alapvetõen a társadalmi szocializációtól függ, találó hasonlattal „gyerekszobafüggõ”.

A beszélgetés résztvevõi egyetértettek abban is, hogy ez utóbbiért az iskolai nevelés is hibáztatható, hiszen a mûalkotások elemzése során nem cél az, hogy a diákok saját véleményüket és gondolataikat próbálják megfogalmazni. Érdekes kérdést feszegetett Réz-Nagy Zoltán azzal is, hogy bizonyos filmek, bár nem vallási témájúak, a mélyben az istenélmény keresésérõl is tanúskodnak. Ilyenek például Tarkovszkij alkotásai, aki hol történelmi filmekbe, hol sci-fi alkotásokba burkolta mindezt.

Az egyik elõre borítékolható moderátori kérdés a Jézussal kapcsolatos és egyházi vonatkozású filmekre vonatkozott. A lelkész véleménye szerint óvatosan kezelendõek ezek a témakörök, nehezen hozható össze a film és a szakrális tartalom, és a Ben Hur közismert jelenetére utalva elhangzott: sokszor a kevesebb több, igényesebb. Keresztényként azonban erõsen vitathatjuk a filmesztétának azt az álláspontját, amelyet például a kiváló, Mel Gibson-féle A passióval, valamint a fontos és hiánypótló alkotásnak tekinthetõ Lutherrel kapcsolatosan fejtett ki: nevezetesen hogy hamis az ábrázolásmódjuk, illetve hogy egyházi tárgyú filmeket egyáltalában szükségtelen készíteni.

Az alapvetõen kötetlen, filmbejátszásokkal tarkított eszmecsere közben több érdekes nézõi kérdés és vélemény hangzott el. A legfogósabb kérdésnek az bizonyult, hogy a beszélgetés résztvevõinek melyik két alkotás a kedvence, a közönség számára leginkább ajánlható filmje. Réz András lehetetlennek nevezte a feladatot, és tréfásan hozzátette: háromszáz filmnél kevesebbet képtelen lenne megnevezni. Réz-Nagy Zoltán számára sem volt könnyû a feladvány, de a gordiuszi csomót elvágva, Réz András egyetértõ fejbólintásaitól kísérve, Tarkovszkij alkotásaira utalt vissza.

És hogy a teljes kiüresedés vagy az általunk remélt szakralitás lesz-e a meghatározó a közeljövõben? Számunkra reményt adó, ugyanakkor kellõen megdöbbentõ végszóként Réz-Nagy Zoltán André Malraux francia író közismert megállapítására utalva kijelentette: „A 21. század vagy spirituális lesz, vagy nem lesz.”

– rezsabek –

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek