Oltárközelben – Szabó István a Magyar Nemzeti Galériában

Budapest - Szabó István református püspök tárlatvezetésével zárult az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány négyrészes adventi sorozata a Magyar Nemzeti Galéria késő gótikus szárnyasoltárainál. A látogatók ismét új megközelítés segítségével léphettek közelebb a középkor végéről, főként Felvidékről és Erdélyből származó szakrális tárgyakhoz. Írta: Szabad Júlia; fotó: Kiss Tamás (evangelikus.hu)

Oltárközelben – Szabó István a Magyar Nemzeti Galériában

Késő gótikus szárnyasoltárok a Magyar Nemzeti Galériában (fotó: MNG)

Szabó István az oltárok fejlődéstörténetére utalva kiemelte, megfigyelhetjük, miként alakult a házi, egyéni kegyesség templomi elemmé, miként vált az oltár az intenzív vallásgyakorlás folytán némi zsúfoltságot érzékeltető szakrális tárggyá. Az egykori királyi palota tróntermén és a hozzá kapcsolódó tereken végigsétálva találkozhattunk a különböző jellegzetességeket mutató oltárokkal. A csíkmenasági plébániatemplom Szűz Mária-oltára előtt részünk lehetett abban, amit a korabeli emberek is csak egyházi ünnepnapokon tapasztalhattak: az oltár zárt, festett, a Passió jelenetet ábrázoló szárnyai megnyíltak, s a finoman kidolgozott táblaképeken a betlehemi történet, középen pedig Szűz Mária alakja jelent meg előttünk.

 

A kiállítási egység másik különlegessége, M.S mester 1506-ból származó alkotása, amelyen a várandós Mária találkozik Erzsébettel. A korának művészi szintjét számos szempontból meghaladó alkotás mai szemmel is különleges harmóniát, egységet és szentséget hordoz, emberközeli módon.

 

Szabó István megjegyezte, a szárnyasoltárok gyakran névtelen készítőik alázatáról tanúskodnak. Nem önmagukat akarják az alkotók kifejezni, vagy, mai szóval élve, megvalósítani, „hanem a közösség céljait, szempontjait szolgálják, amely közösségek templomaiba ezek a darabok beállíttattak”.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek