Mit jelent a szabadság?

Lehetünk-e úgy szabadok, hogy közben másokat elnyomnak? „A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem” – fogalmazott Bibó István. Dr. Köbel Szilvia jogász és dr. Csepregi András evangélikus lelkész a 20. század történéseiből kiindulva kereste a válaszokat és további kérdéseket a jelen kérdéseire (is).

Sokszor akkor döbbenünk rá arra, hogy mi is az igazi, Isten-adta, megfizethetetlen érték, amikor nincs. Amikor elveszítjük, elveszik tőlünk, elherdáljuk, nem becsüljük meg – erről gondolkodhattunk közösen a szabadságról szóló beszélgetésen.

Talán tudatában sem vagyunk annak, hogy Isten mivel ajándékoz meg nap mint nap. Ilyen a szabadság is. Tudjuk-e egyáltalán, mi a szabadság, tudunk-e élni vele, meddig tart a miénk, hol vannak a korlátai, és engedjük-e, hogy embertársaink is megéljék szabadságukat? Sosem a más rovására? Súlyos kérdések ezek, amelyeket napjaink történelme idéz – nem soroljuk, hiszen belénk égtek a híradók képei, a tudósítók szavai jelenünk döbbenetes történéseiről – s nincs baráti beszélgetés, egyházi vagy bármilyen diskurzus, ahol ne erről beszélne, kérdezne, gondolkodna ma az ember. A fórumon dr. Köbel Szilvia jogász, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára munkatársa és dr. Csepregi András, az Evangélikus Egyház Tényfeltáró Bizottsága lelkészi tagja folytatott érdekes disputát a fenti kérdésekről Galambos Ádám moderátor vezetésével. A beszélgetés résztvevői először a szabadság 20. századi fogalmát tisztázták.

 

Csepregi András nagyszerű idézetekkel érkezett, méghozzá a század egyik legnagyobb gondolkodójától, Bibó Istvántól, és rámutatott: a társadalmak Bibó szerint a szabadság és a közösség igényének felelhetnek meg. A nagy kérdés, hogy krízis esetén vajon melyiket rendelik alá? Közép-Európában jellemzően az utóbbi javára, az előbbiről kellett lemondani akár évtizedekre. Mi, magyarok sokkal többet tudunk a szabadság hiányáról, mint a közösség és a szabadság együttes létéről. Köbel Szilvia idézte Roosevelt 1941-es elméletét a 4 szabadságról: vélemény, vallás, nélkülözéstől és félelemtől mentes élet. Az ENSZ-nek is ezek az elvek adták az alapját. A szabadságról gondolkozva annak határairól is szó esett, a közerkölcsről például, amelyet a jog már nem tud kodifikálni, itt a teológusok szerepe óriási.

A szabadságról beszélünk, amikor azt látjuk-halljuk-tapasztaljuk, hogy a félelem ereje milyen hatalmas ma Európában. Ismét Bibó Istvánhoz érdemes eligazításért fordulni: 1938-ban ő fogalmazta meg a szabadságszerető ember tízparancsolatát. Az előadó ez alapján azt hangsúlyozta: amíg belülről nem erősödünk meg, félelemben fogunk élni, és ez minden cselekedetünkre, gondolatunkra kihat. Bátorításért ne forduljunk máshoz, mint a szintén idézett Martin Niemöllerhez vagy Dietrich Bonhoefferhez, akik a történelem talán legsötétebb korszakában mutatták a fényt: az evangéliumhoz. A Charlie Hebdoról, a burka-törvényről is szó esett, és más, napjaink aktuális történéseinek teológiai és jogi magyarázataira, megközelítéseire is sort kerítettek az előadók, végül a hogyan tovább kérdésére felelve adtak útbaigazítást. Európába, de – idézte a rendszerváltás-korabeli gondolatot Csepregi András, kiemelve –: ma ez annyit tesz: minél többen ismerjék meg és tartsák értéknek a szabadságot, amelyben mi is részesülünk. Köbel Szilvia a realitásokra mutatva óvott a túlzott szigorítástól csakúgy, mint annak korlátlan gyakorlatától, s egyetértettek mindketten abban: a szabadság csakis az önként vállalt határok megtartásával lehet minden ember számára egyformán megélt isteni ajándék.

A beszélgetés teljes terjedelmében itt hallgatható meg:

 

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek