Imák Auschwitz után

Emlékezet-kiállítás a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában

Imák Auschwitz után

Imák Auschwitz után - emlékezet-kiállítás

IMÁK AUSCHWITZ UTÁN - emlékezet-kiállítás

Felekezeti résztvevők: Fabiny Tamás – evangélikus püspök, Fichl Vilmos – a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, Fröhlich Róbert – főrabbi, Gáncs Péter – evangélikus elnök-püspök, Papp János – baptista elnök, Róna Tamás – rabbi, Steinbach József – református püspök, Szabó István – református püspök, Varga Mátyás – bencés szerzetes, Várszegi Asztrik – pannonhalmi főapát, Verő Tamás – rabbi

      Képzőművészek: Benczúr Emese képzőművész, Haász István festőművész, Haraszty István szobrász, kinetikus művész, Klimó Károly festőművész, Konok Tamás festőművész, Krajcsovics Éva festőművész, Lovas Ilona képzőművész Matzon Ákos festőművész, Nádler István festőművész, Szüts Miklós festőművész Tölg-Molnár Zoltá,n festőművész, Vojnich Erzsébet  festőművész

      Zene: Kurtág György – zeneszerző, zongoraművész

kurátor: Galambos Ádám - evangélikus teológus

 

Imák Auschwitz után: a valóság alázatért és bocsánatkérésért kiált

Rabbik, püspökök és egyházi gondolkodók írtak Ima Auschwitz után címmel imádságokat, melyeket kortárs képzőművészek a művészet eszközeivel vizuális tartalommá formálva tettek egyetemes üzenetté. Ezekből az alkotásokból nyílt kiállítás szeptember elsején a budapesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. /Magyar Kurir/

Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány kiállítása a Zsidó Nyári Fesztivál keretében a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában nyílt meg, amely a 2. világháború óta romos, vallási célokra nem használják, impozáns belső terének tartozékai hiányoznak. Ebben a puritán térben függenek az imádságok által ihletett képzőművészeti alkotások, amelyek szintén puritán, minimalista módon jelenítik meg a koncentrációs táborok világát. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, Varga Mátyás bencés szerzetes, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, Frölich Róbert főrabbi, Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök, Papp János baptista elnök, Róna Tamás rabbi, Steinbach József református püspök, Szabó István református püspök, Verő Tamás rabbi imádságai a zsinagóga belső falai mentén elhelyezett fekete alapú, fehér betűs táblákon olvashatóak.

Frölich Róbert rabbi imádsága mintegy magyarázatát is adja a közös kezdeményezésnek: „Sokak fohásza együtt adja az ima erejét… Fájdalmasan hiányzik hatszázezer erőszakkal lezárt ajak… E hatszázezer helyett mi, kései utódok nyitjuk meg ajkunkat, s fohászkodunk hozzád, hisz Te vagy egyetlen reménységünk, Szirtünk és Védelmezőnk.”

Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát imájában a bűnbánat és a megtérés vágya szólal meg: „Hatalmi téveszméinkben egymást, a képedre s hasonlatosságodra formált embert pusztítottuk…, minden emberi arcban ma is téged, alkotásodat semmisítjük meg békétlenségünkben és birtoklási vágyunkban, önös tébolyunkban. Istenünk, Teremtőnk, térítsd magadhoz szívünket, nyisd meg szemünket, és engedj könyörgésünknek, engesztelődj ki velünk, hogy mi is kiengesztelődhessünk végre egymással. Adj tiszta látást nekünk, vakoknak! Nyiss ajtót nekünk, kopogtatóknak, és emeld fölénk ismét a békesség szivárványának ívét, hogy mindenki láthassa.”


Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök imájában a felelősség magunkra vállalásáért fohászkodik: „Bocsásd meg vak és cinikus közönyünket, gyávaságunkat!... Szabadíts meg a káini indulattól és átkos örökségtől…, formálj minket felelős testvérekké.” Szabó István református püspök a megbocsátást kéri: „Munkáld bennünk, hogy a Te országod erejében ez a mi országunk ne legyen immár a kendőzött és talonban tartott bűnök világa, ne közönyből épüljön, hanem megbocsátásból.”

Fabiny Tamás evangélikus püspök költői hangvételű imádságában Istenhez előbb mint Anna Frank, Edith Stein, Radnóti Miklós, Ámos Imre, Dietrich Bonhoeffer Istenéhez, majd mint Jézus Krisztus Istenéhez fordul. Krisztus szenvedő alakját a gázkamrákba hurcoltak között láttatja: „Őt is bevagonírozzák, a keresztet alig tudja bepréselni a már zsúfolt vasúti kocsiba. Őt is Mengele elé viszik, mert genetikailag valami izgalmasat találnak benne. A halál angyala megkérdezi: »Tényleg egylényegű vagy Atyáddal, Josúa nevű fogoly?« Az halkan így felel: »Te mondád…« És íme, az egek kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek. Az auschwitzi kémények sűrű füstjében Josúa lelke felfelé szállt. Urunk, Istenünk, ne hagyj minket magunkra bűneinkben! Önmagadért, a benned rejlő jóságért bocsáss meg nekünk, és teremtsd újjá ezt a világot!”


Heisler András, a Mazsihisz elnöke köszöntötte a megnyitó vendégeit, Beszédében hangsúlyozta, hogy a Soá tragédiája nem zsidó ügy, hanem keresztény és össztársadalmi trauma egyaránt. Az ima erős üzenetet hordoz, az Isten felé fohászkodó bocsánatkérés és megbocsátás hangja tud lenni. Az imához alázat szükséges, ahogyan a bocsánathoz is. A bocsánatkérés és a fohász halk hangja a megosztottság helyett az összefogás jele. A megbékéléshez leginkább őszinteségre van szükség – hangsúlyozta. Köszöntet mondott az alkotóknak, és azt kívánta, legyen ez a kiállítás a bocsánat és a megbocsátás szimbóluma.


Galambos Ádám evangélikus teológus, a kiállítás kurátora megnyitóbeszédében Radnóti Negyedik eclogájátidézte: „az égre írj, ha minden összetört”. 1944-ben minden összetört, mára új nyelvet kell kialakítani. Hangsúlyozta, hogy szembe kell nézni a múlttal. Nincs megfelelő válasz arra, hogy az ember miért fordult szembe saját hitével, emberszeretetével. A valóság alázatért és bocsánatkérésért kiált. Feltette a kérdést, vajon tanultunk-e a múltunkból. Vajon elismerjük-e az elesettekért való kiállás felelősségét? A kiállítás ezt hivatott erősíteni: közös, tiszta hang egy emberibb, etikusabb világért.


A megnyitórendezvényt a Szent Efrém görögkatolikus férfikar koncertje zárta. Elhangzott a Boruch sém kövajd kezdetű zsidó imádság Kodály kórusra írt feldolgozásában, Tomás Luis de Victoriától az Agnus Dei, a Mint a szép híves patakra kezdetű zsoltár, Liszt O Haupt voll Blut korálja a Via Crucisból és Szergej Jekimov szerzeménye, a Babilon folyóvizei mellett.

Fotó: Thaler Tamás, szöveg: Thullner Zsuzsanna /Magyar Kurír

 

Megnyílt az Imák Auschwitz után című kiállítás

Budapest – Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány kiállítása 2014. szeptember 1-jén a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában a Zsidó Nyári Fesztivál keretében nyílt meg.

Az Otto Wagner által tervezett zsinagóga épülete teljesen megtelt annak az ökumenikus emlékezet-kiállításnak a megnyitóján, ahol püspökök – többek között Fabiny Tamás, Gáncs Péter, Várszegi Asztrik, Steinbach József, Papp János – és rabbik – mint Frölich Róbert vagy Róna Tamás – Imák Auschwitz után című imádságai mellett a kortárs művészeti élet kiválóságainak olyan alkotásai szerepeltek, melyek a fenti, a bocsánatkérés, a megbocsátás és alázat hangján írott imák által inspirálódtak. Így a kiállításon többek között Nádler István, Konok Tamás, Vojnich Erzsébet, Haász István vagy Lovas Ilona alkotásait éppúgy meg lehetett tekinteni, mint ahogy hallható volt Kurtág György egész teret betöltő A csüggedés és keserűség dalai című megrázó zenéje.

A kiállításmegnyitón Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy „a Zsidó Nyári Fesztivál keretében ez egy különleges alkalom, mert a holokauszttal nem szoktak foglalkozni. Ez a fesztivál alapvetően a zsidó kultúrát mutatja be. A szervezők megfogalmazása és elhivatottsága miatt tettünk most kivételt és álltunk az ügy mögé, ugyanis az, amit az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány így fogalmaz meg: „A Soá tragédiája nem zsidó ügy, hanem keresztény, egyéni és össztársadalmi trauma egyaránt,” számunkra és az egész társadalom számára fontos üzenet” – mondta Heisler András.

Galambos Ádám evangélikus teológus, a kiállítás kurátora beszédében kiemelte: „Ma, amikor az Otto Wagner által tervezett Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában körbenézek, óhatatlanul egy 1908-as kiadású kicsinyke zsidó imakönyv jut az eszembe, melyben rabbik imádságai mellett katolikus és evangélikus püspökök fohászai is szerepeltek. Ugyanakkor nem tudok úgy tekinteni ezekre az omladozó, málló falakra, hogy ne jusson eszembe a bejárat mellett feltüntetett emléktábla felirata, mely szívembe vési, hogy 1941-ben ez az épület is deportálások gyűjtőhelyekeként működött. Hetvenöt éve, 1939. szeptember 1-jén tört ki a második világháború. Ma, a benépesült zsinagóga épülete, a művészek és felekezetek összefogása, talán hozzájárul ahhoz, hogy valami más tűnjön föl előttünk. Valami, ami nem ostoroz, nem megosztásra épül, hanem alázattal, tiszta hangként, közösen szól. Köszönöm a művészeknek, püspököknek, teológusoknak, a tisztelt jelenlévőknek és minden jóakaratú embernek, hogy közösen állunk ki egy egymást megbecsülő, emberibb, testvéribb, etikusabb világért.”

A kiállításmegnyitó rendhagyó és példaértékű volt nemcsak azért, mert ritkán telik meg egy ekkora épület jóakaratú érdeklődőkkel, hanem azért is, mert a Bubnó Tamás által vezetett Szent Efrém Férfikar úgy nyitotta meg a kiállítást, hogy felekezetek énekét adta elő, egymás után. Az összefogás jegyében így elhangzott a Boruch sém kövajd kezdetű zsidó imádság Kodály Zoltán kórusra írt feldolgozásában, Tomás Luis de Victoriától az Agnus Dei, a Mint a szép híves patakra kezdetű zsoltár, Liszt Ferenc O Haupt voll Blut korálja a Via Crucisból és Szergej Jekimov szerzeménye, a Babilon folyóvizei mellett.

Nem pusztán zsidó ügy

Vajon hányszor imádkoztunk már azért, hányszor kívántuk minden létező erőnkkel, hogy a lehető leghamarabb kitöröljük az emlékezetünkből a minket ért rosszat? És vajon mi az, amit soha senkinek nem lenne szabad elfelejtenie? A művészetek segítségével emlékezik meg a holokauszt 70. évfordulójáról a 17. Zsidó Nyári Fesztivál három kiállítása. FIDELIO KRITIKA

A holokauszt nem pusztán zsidó ügy, hanem össztársadalmi trauma, melyet a lehető legtovább kell megőrizni a kollektív emlékezetben. Róna Tamás rabbi szavaival élve: ismernünk kell a múltat, hogy jövőnk lehessen. A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában megtekinthető, Imák Auschwitz után című kiállítás épp ezeket a célokat teljesíti, mindennemű túlzott patetikusság nélkül, az imádság és a művészet tiszta, spirituális élményén keresztül. A rabbik, püspökök és egyházi gondolkodók tollából született fohászok semmiképp sem tekinthetők állásfoglalásnak, inkább arra emlékeztetnek, hogy ennek a szörnyű korszaknak a feldolgozása mindannyiunk közös feladata.

Imák Auschwitz után (fotó: Vajda Tamás)

Imák Auschwitz után (fotó: Vajda Tamás)

Az imádságokat kortárs képzőművészek - így egyebek mellett Haász István és Krajcsovics Éva - is kézhez kapták, akik a saját eszközeikkel vizualizálták a szövegeket, és így formálták a nyelvtől független, egyetemes üzenetté azokat. Az pedig, hogy a projekt létrehozásában több felekezet, több művész is képviseltette magát, világosan kifejezi, hogy a megbékéléshez összefogásra van szükség. De mindenekelőtt alázatra, mely nélkül sem imádság, sem megbocsátás nem létezhet.

Imák Auschwitz után (fotó: Vajda Tamás)

Imák Auschwitz után (fotó: Vajda Tamás)

A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga szétáradó csendjében és kicsi, meghitt terében pihenő imáknak keresve sem találhattak volna jobb helyet. Maguk a szövegek - a zsinagóga megvilágításának köszönhetően - éles fénnyel, néhol egészen zavaró módon törnek utat a retinán keresztül, ezzel is hirdetve, hogy a múlttal való őszinte szembenézés, a hiteles emlékezés nem mentes ugyan a kellemetlenségektől, viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy fedolgozzuk a traumát, hogy közös feloldozást nyerhessünk. Az írott szövegek méltó módon egészülnek ki a képzőművészek által létrehozott alkotásokkal, melyek a művészet mindenki számára érthető, egyetemes nyelvén viszik tovább az üzenetet: sosem szabad felejtenünk!

Zsidó Nyári Fesztivál

 

Ismét kiállítás a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában

Az Elfeledett szomszédaink című megrázó dokumentum- kiállítás után most képzőművészettel telt meg a zsinagóga. Imák Auschwitz után. Az artPortal a megnyitón járt.

A  tavalyi emlékezetes sikerű, jelenleg Lengyelországban vendégszereplő Ámos Imre és a XX. század című kiállítás után a magyar Soá 70. évfordulójához kapcsolódva újabb fontos tárlattal jelentkezett a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz kötődő Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány.

A helyszín ezúttal is az Ámos-kiállítás budapesti otthonául is szolgált Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga és rokon a két tárlat célkitűzése is: emlékezni és emlékeztetni; az élet, az egyetemes emberi értékek tiszteletére, az egymásért való felelősségvállalásra buzdítani, előmozdítani a napjainkban égetően szükséges és égetően hiányzó párbeszédet a legkülönbözőbb világnézetű emberek között.

A kurátori teendőket magára vállaló Galambos Ádám evangélikus teológus különböző felekezetek vezetőit kérte fel Ima Auschwitz után címmel imádságok írására, majd ezeket eljuttatta kortárs képzőművészetünk 12 kiemelkedő alkotójához, akik az imák tartalmát, sőt, nem egyszer a teljes szövegét is beépítették munkáikba. A kiállítás anyaga ezekből az alkotásokból áll össze és az alapítvány tervei szerint vidéki, esetleg külföldi helyszíneken is látható lesz majd a későbbiekben. A szeptember végéig nyitva tartó tárlat tegnapi megnyitójának néhány pillanatát az artPortal kamerája is megörökítette.

artPortal

Révay András: Halk, őszinte fohász

hogy az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány – együttműködésben a Zsidó Nyári Fesztivállal – az erősen helyreállításra szoruló Rumbach utcai zsinagógában nyitotta meg az „Imák Auschwitz után” című kiállítást. Hiszen viszonyunk a Soá-val ugyancsak erősen helyreállításra szorul!

Megosztott társadalmunkban, a magyar Soá hetvenedik évfordulóján mind többen látják úgy, hogy szükségszerű megfogalmaznunk: a holokauszt tragédiája nem zsidó ügy, hanem keresztény és össztársadalmi trauma egyaránt. Ennek kifejezéseként rabbik, püspökök és egyházi gondolkodók írtak „Ima Auschwitz után” címmel imádságokat, melyeket kortárs képzőművészek kaptak meg és a művészet eszközeivel vizuális tartalommá formálva tettek egyetemes üzenetté. Az imák szerzőinek neve sokatmondó. A főrabbi mellé felsorakozott a pannonhalmi főapát, a református püspök, az evangélikus elnök-püspök, a baptista elnök – hogy a sorból csak néhányat említsünk. Az imákat a művészet nyelvére lefordítók között pedig három Kossuth-díjas és kilenc Munkácsy-díjas alkotót találunk.

 Rendhagyó ez az esemény a Zsidó Nyári Fesztivál történetében – jelentette ki a megnyitón Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke. Rendhagyó azért, mert a fesztivál szervezői egészen mostanáig kínosan ügyeltek arra, hogy rendezvényeik ne a holokauszt élményével, hanem a zsidó és a nem zsidó közösség színes kultúrájával, értékeivel, a jövővel foglalkozzanak. Ez a kiállítás viszont a hetven évvel ezelőtti szörnyűségek kapcsán fogalmazódott meg. A II. Világháború kitörésének napján küld erős üzenetet a társadalomnak, hogy ebben a munkában számos felekezet és művész vesz részt. A megbékéléshez elsősorban őszinteségre van szükség. Az őszinte szembenézés, az őszinte szavak lehetnek a megosztottság helyett az összefogás jelei.

Az imádság, az alkotók meggyőződése szerint nem állásfoglalás. Nem embereknek szóló megfelelési kényszer, hanem a Mindenható felé forduló bocsánatkérés és megbocsátás hangja. Ezek az imádságok a számunkra leggyönyörűbb nyelven, Csokonai, Ady, Arany János, Petőfi, Radnóti, József Attila nyelvén szólnak. A nyelv viszont tele van kettősséggel. Az Ószövetségben a bölcs rámutat: dicsőség és gyalázat forrása lehet a beszéd, a nyelv végzetévé válhat az embernek. A Zsoltárokban pedig olvashatjuk: a nyelv eszköze lehet a boldogulásnak, de éppen úgy lehet veszedelem is. Szent Jakab azt írja: a nyelv az a tagunk, mely egész testünket beszennyezi és egész életünket lángba borítja … vele áldjuk az urat és az atyát, vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve. Akik a kiállítás imádságait megfogalmazták, mindnyájan a magyar nyelv szakavatott művelői. Felelősségük hatalmas, mert a nyelv hatalmában van az élet és a halál, mert szavaikkal képesek bennünket, hívőket elvarázsolni. Itt pedig a zsinagóga szakrális terében a művészek a maguk vizuális eszközeivel a megbocsátást és a bocsánatkérést segítik kiteljesedni, amit aztán a zene tesz számunkra teljessé. Ez a kiállítás a megbocsátás szimbóluma, szolgálhatja a nemzetek és a vallások közötti békét!

Galambos Ádám, evangélikus teológus, a kiállítás kurátora a rendezvényről szólva Radnóti Miklós, drámai Negyedik eclogáját idézte. „Az égre írj, ha minden összetört!” Tudjuk, 1944-ben ez történt: valóban minden összetört. Azóta új nyelvet kell kialakítani. Most, amikor a remény jegyében együtt vagyunk, rá kell döbbennünk; ahhoz, hogy közösen tudjunk előre tekinteni, szembe kell néznünk múltunkkal! A holokauszt hetvenedik évfordulójának meghatározó kérdése, hogy zsidóként, keresztényként, de legfőképpen emberként, mit kezdünk az ember, a testvér, a bocsánatkérés és megbocsátás fogalmával? Az alázat gyakorlásával? Többen úgy fogalmaznak, hogy a holokausztban a „zsidóság” halt meg. Ám egyre erőteljesebben előtérbe kerül a meggyőződés, hogy a „kereszténység” az „emberség” sérült.

Miként alakulhatott ki, hogy az ember saját hitével, a testvérszeretet kulcsfontosságú gyakorlásával fordult szembe? Sokféle magyarázatot, kibúvót ismerünk, de ha a leplezetlen valóságot keressük, egyik sem ad megnyugvást. A valóság alázatért és bocsánatkérésért kiált. Olyan emberségért, melyet képmutató, magukat igazoló emberek helyett igaz emberek halkan, sokszor név nélkül mutatnak. Olyan emberségért, ami meri vállalni saját cinkosságát, mulasztását, ami felvállalja múltját és ebből kiindulva és okulva saját etikájával, az ember, az emberszeretet, a másik, mint testvér fogalmát erősíti meg. Az ember ugyanis attól válik a szó igaz értelmében emberré, ha tudatosítja: saját embersége a másik emberségének és ezáltal szeretetének felismerésével és gyakorlásával kezdődik! Erre kívánja rávezetni nézőit ez a kiállítás.

A nyitó rendezvény befejezéseként a 2002-ben alakult Szent Efrém Férfikar énekelt egyházi dalokat. A kórus az utóbbi években Magyarország egyik legnépszerűbb vokális együttesévé vált. Alapítója és művészeti vezetője a Liszt-díjas Bubnó Tamás. Az együttes tagjai kivételes hangi adottságokkal és zenei képzettséggel rendelkező énekesek. Fő céljuk a bizánci rítusú keresztény világ vokális örökségének kutatása, bemutatása és népszerűsítése, a bizánci zene szépségének és misztériumának megismertetése elsősorban a magyar, valamint az európai közönséggel. Most mindezek mellett más egyházak dalait is megszólaltatták. Ilyen volt például a közismert „Mint a szép híves patakra…” kezdetű református zsoltár, de énekeltek héber és orosz szövegű dalokat is. A kar művészetének színvonalára jellemző, hogy a Nemzetközi Ortodox Egyházzenei Fesztiválon (Lengyelország) megnyerte a professzionális kamarakórus kategóriát. Először fordult elő a rangos fesztivál 25 éves történetében, hogy nem szláv kórus vitte el az első díjat.

Eddig közel tízezer látogató tekintette meg az Imák Auschwitz után című kiállítást

Budapest – az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány szervezésében létrejövő kiállítást a budapesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában eddig közel tízezren tekintették meg. Az emlékezet-kiállítás legközelebb Győrött lesz látható. forrás: evangelikus.hu

Mint arról korábban már beszámoltunk, az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány a Zsidó Nyári Fesztivál keretében a Soá hetvenedik évfordulójára olyan emlékezet-kiállítást mutatott be, melyen rabbik, püspökök és teológusok imádságai mellett képzőművészeti alkotások hirdetik a megbocsátás, a bocsánatkérés és a fohász lehetőségét. Ezekkel a gondolatokkal találkozhattak a látogatók, amikor olvasták többek között Fabiny Tamás, Várszegi Asztrik, Róna Tamás, Steinbach József vagy Varga Mátyás imádságait, vagy amikor meghallgatták Kurtág György művét, megtekintették Konok Tamás, Haász István, Tölg-Molnár Zoltán vagy Vojnich Erzsébet alkotásait. A művészeti élet kiválóságai ugyanis éppen a kiállításon szereplő fohászokból indultak ki és alkották meg egyetemes üzenettel bíró alkotásaikat, amik hirdetik az ember számára kőbe vésendő üzenetet, melyet Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi korábban így fogalmazott meg: „az istenorca hordozói nem gyűlölködhetnek egymással.”

A kiállítás bár az Otto Wagner által tervezett zsinagógában – ahol közel tízezren tekintették meg a tárlatot – bezárt, azonban vándorkiállítás formájában és a Luther Kiadó által tervezett kötetben tovább él. Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány ugyanis elhatározta, hogy vidéki településeken is bemutatja az emlékezet-kiállítást, így legközelebb Győrött, az egykori zsinagógában lesz megtekinthető a tárlat, ahol 2014. október 8-án Szemerei János evangélikus püspök és Varga Mátyás bencés szerzetes fog beszédet mondani. November közepétől az újonnan átadott soproni Evangélikus Kulturális Központ első kiállításaként kerül majd bemutatásra a tárlat, míg 2015-ben Pécsett, majd várhatóan Kecskeméten is megtekinthető lesz az öt felekezet imádságait és művészek alkotásait tömörítő kiállítás.

„A magyar Soá hetvenedik évfordulóján szükségszerű megfogalmaznunk: a Soá tragédiája nem zsidó ügy, hanem keresztény, egyéni és össztársadalmi trauma egyaránt” – fogalmazták a szervezők a kiállítás leírásában és mondhatjuk velük mi is: felekezetként, hívőként, emberként szükségszerű a szembenézés ahhoz, hogy élhetőbb, az embert megbecsülni tudó világban lehessünk.

 

 

 

 

A megnyitó résztvevői

Klimó Károly munkája

Haász István munkája

Benczúr Emese munkája

Matzon Ákos munkája

Haraszty István munkája

Konok Tamás munkája

Fotók: Molnár Mihály,

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2024. június »
június
HKSzeCsPSzoV
12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?