FORGÁCH András és CSEPREGI András disputája

Forgách András Élő kötet nem marad című, a Jelenkor Kiadónál megjelent könyve személyes, családi oldalról mutat rá a közelmúlt ügynökkérdéssel  szembesülő fájdalmára. A szerző kötetében ugyanakkor érzékenyen feltárja: a feldolgozásnak és a megismerésnek helye és ideje van. Csepregi András a Tényfeltáró Bizottság tagjaként a Magyarországi Evangélikus Egyház közelmúltat kutató csoportjának eredményeiről, a vizsgálat módszeréről közelített.

És hogy – immáron több mint huszonöt évvel a rendszerváltást követően – mennyire időszerű beszélni a múlt nehézségeiről? Erre mutattak rá a disputapartnerek azzal, hogy a médiában oly gyakran előkerülő ítélkezés helyett egy olyan világ lélektanába vezették be a jelenlévőket, melyben ártatlannak maradni korántsem volt egyszerű. „Ha valakiről azt mondjuk, hogy III/I-es, III/II-es vagy III/III-as, az még önmagában ne jelentse azt, hogy akkor ő pária a szememben – fogalmazott Forgách András, aki Hegel gondolatát hangsúlyozva kiemelte, hogy egy embert, a sorsát átfogóan kell tekinteni. Íróként az a dolgom, hogy ezt a fajta ítélkezést feloldozzam, mert a világ nem ilyen meghatározásokból épül fel” – mondta a szerző. Az ítélkezés helyett Csepregi András és Forgách András a feldolgozás fontosságára hívta fel a figyelmet. A beszélgetőtársak arra mutattak rá, hogy a közelmúlt megközelítésének számos olvasata van. „Az egyházon belül nem alakult ki egy egységes kultúrája annak, hogyan kell a feltárással, annak értékelésével és nyilvánosság elé tárásával foglalkoznunk” – hangsúlyozta az evangélikus lelkész. A disputapartnerek a közelmúltról kialakítandó közös nyelven beszéltek, hangsúlyozva, hogy a társadalmi párbeszéd elengedhetetlen ahhoz, hogy a huszonegyedik században meglássuk, feltárjuk és értelmezzük gyökereinket.

Csepregi András és Forgách András disputája az alábbi videón teljes terjedelmében visszanézhető: